Honnan a Retye becenév? És hogy lesz a remek rablóból még annál is szuperebb pandúr? És tényleg zöld lett a haja? Csupa izgalmas és néhány mulattató kérdésre is választ kaphattak mindazok, akik ellátogattak a könyvtár sorozatnyitójára.
Az esemény a Médiatáras Esték címet kapta a keresztségben, a bevezetőben említett Retye pedig nem más, mint Gebei Péter, az egykori jégkorongozóból lett nemzetközi színtéren is jegyzett sípmester – akinek A Gebei című kötete volt a sorozatnyitó fókuszában még múlt pénteken.
Mindenre emlékszik – de még hogy!?
Jómagam elfogult vagyok, egyfelől az évtizedes barátság okán, másrészt írtam a kötetről, ráadásul nemcsak beszélgetőtárs, de félig-meddig ötletadó is voltam – és utólag elmondhatom, hogy végig remekül szórakoztam a jó hangulatú, dedikálással koronázott eseményen. Azt persze korábban is tudtam, hogy Retye hatalmas mesélő és igazi élő emléktár – raklapnyi meccs, köztük valóban sorsfordító ütközetek összes létezhető momentuma mellett a sportági történetek és legendák teljes arzenálját birtokolja –, ugyanakkor ezeket az emlékeket, még a bizony fájdalmasokat is, képes átható derűvel, kacagtató stílusban tolmácsolni. (Az a bevezetőben említett zöld hajas sztori nálam egészen biztosan benne van és lesz a Top3 jégkorongos történetek sorában.) Ráadásul, és ezt még a beszélgetést megelőzően, a DSTV kamerája előtt is kifejtette, mindig megmaradt dunaújvárosinak:
– Igazság szerint én már csak hazajárok a városba, de haza mindig a városba járok – a város mindig is a szívem csücske volt és maradt, és nagyon örülök, hogy a kötetet itt, a József Attila Könyvtárban, ha tetszik, hazai pályán is bemutathatjuk. Itt születtem, itt nőttem föl, itt húztam először korcsolyát 6 évesen, itt kezdődött a sportolói pályafutásom, aztán itt váltam emberré, még családapa is itt lettem. Ezer és ezer szál köt a városhoz, hadd említsek még egyet: a sportolói karrierem végét egy hosszabb fehérvári kitérő után szintén a városban zártam le – méghozzá egy emlékezetes bajnoki címmel!
Csíkos mezben a világelit csúcsára
De még a játékvezetői pályája is itt kezdődött – a vetítésekkel (mi több, Gebei-góllal!) tarkított beszélgetés során kacagva eleveníti fel, hogy szerinte azért állta meg a helyét a sípmesterek között, mert hátvéd múltjából fakadóan az összes fineszt, „piszkos trükköt” ismerte és észrevette. Az meg külön fejezet, hogy meddig ívelt a játékvezetői karrier: Gebei Péter lehetőséget kapott a világ második legmagasabban jegyzett ligája, a KHL jegén, de nagy és régi álma vált valóra, amikor A csoportos vébén dobhatta be a korongot Kanada válogatottjának is. A beszélgetés során is elmondta, hogy a roppant ritka együttállás, ha valaki válogatott játékosból lesz nemzetközi színtéren jegyzett játékvezető, és bár erre ott nem tértünk ki, de csak idevésem: Retye a magyar jégkorongsport jelenlegi legmagasabban jegyzett személyisége.
Akinek a pályája egyúttal a sportág honi felemelkedésének történetével együtt ívelt – erre a párhuzamra is felhívta a figyelmet a múlt pénteki eseményen Dobos Sándor újságíró, a kötet szerkesztője:
– Nagyon hálás riportalany, rengeteg élmény, történet forrása, ráadásul a kötetben több pályatársa, barátja, a honi jégkorongélet meghatározó szereplői is megszólalnak. Közel negyven szereplő vállalta a közreműködést, vagyis nem túlzás, hogy Gebei Péter életútja egyúttal a magyar jégkorongsport egyik meghatározó korszakának lenyomata és felelevenítője. Nagyon örülök, hogy sikerült megjelentetni – és nagyon örülök a sikeres fogadtatásnak is.
Nincs és nem is lehet jobb végszó: olvassanak Gebeit – garantáltan nem csalódnak majd!
(Fotó: József Attila Könyvtár)
