Ahogy ígérték, ígértük: egyszerre felszabadult és emelkedett, örömteli és ünnepi esemény kerekedett az Élesztő lokálpatrióta közösség programjából a magyar költészet napján. A végeredmény monstre élő adás, sok-sok vers, értő és elemző gondolatok özöne – igazi szabadságünnep lett.
Oké, elfogult vagyok, az Élesztő lokálpatrióta közösség ténykedését az ötlet kipattanásától követem, ráadásul nemcsak megfigyelőként, hanem – Gyurkity Katalin ötletgazda-főszervező szelíd nógatása nyomán – közreműködőként is szerepet vállaltam, de akkor is: szép és súlyos percek sorát hozta a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) rendezett, "Jöjj el, szabadság!" című, a magyar költészet napja tiszteletére rendezett múlt szombati összetartás.
Jelképek erdején át
Bátran tekinthető szimbolikus gesztusnak például, hogy az első versmondó Nagy Ervin volt – a Tisza (akkor még) jelöltje szintén visszatérő vendég, az első, öt évvel ezelőtti versünnepen is közreműködött. Mint a DSTV kamerája előtt elárulta, a mostani alkalom különlegességét éppen az időzítés adja:
– Petőfi költeményei, a forradalmi versek, a szabadság témájára reflektáló költemények ezúttal sajátos töltettel bírnak, a jellegük, jelentőségük, rezonanciájuk is megváltozik az ember szívében, lelkében. Újra aktuálisak lettek, újra a nép felháborodását, indulatát tükrözik – színészként, versmondóként és immár közéleti szerepemből adódóan ezt a sokszólamúságot szerettem volna tolmácsolni. A rendszerváltás után aligha gondolhatta bárki is, hogy ezek az egyébként nagyon erős, nagyon mély költemények újra jelenvaló, égetően aktuális dimenzióba kerülnek. De így történt, és már csak ezért is örültem a felkérésnek, örültem, hogy itt lehettem.
Különleges – és az aktuálpolitikai regiszterek miatt is izgalmas –, hogy a már említett első kísérlet után újabbzászlóbontás tanúi lehetek az érdeklődők és az élő közvetítés nézői: ahogy azt már a beharangzóban is olvashatták, másfajta vírus, a széthúzás, ellenségeskedés és elkeseredettség vírusa alól szabadították fel a közönséget a közreműködők a költészet segítségével.
"Te szülj nekem rendet..."
A program életre álmodói és közreműködői éppen a nagybetűs SZABADSÁG igézetében (és reményében) vágtak a feladatnak – a reformkortól a kortárs irodalomig ívelve témába vágó remekművek sorát hallhatta a közönség, ráadásul a verselők között Gyurkity Katalin és Kurucz Gergely élő irodalomórája, valamint Csathó Gábor történelmi áttekintése adott hátteret, támaszt a produkciónak.
A versek és versmondók tételes felsorolása bőven meghaladná e dolgozat kereteit – a közreműködők köréből teljesen önkényesen hadd emeljem ki Rejtő Hajnalka és Szemán Béla nevét –, külön említést érdemel viszont Korom Károly és csapata a perfekt közvetítésért. A szabadságünnep végén Gyurkity Katalin fáradtan, de nagyon boldogan állt a kamera elé:
– Az első versünnep a covid után volt képes felrázni az embereket – életem meghatározó élménye volt az az esemény. Most viszont teljesen más a szándék, az alaphelyzet: én is nagyon szeretném, de azt hiszem, itt mindenki, aki vállalta itt a közreműködést, szintén ugyanígy gondolja, ha az országban változás következne. Úgy gondolom, ez az esemény a nyilvánvaló irodalmi vonatkozáson túl a felelős megszólalás ünnepe is volt – nagyon köszönöm mindenkinek, aki közreműködött a létrejöttében!
Minden külön értesítés helyett: a "Jöjj el, szabadság!" című összeállítása elérhető az Élesztő lokálpatrióta közösség a YouTube csatornáján, valamint facebook felületén. Valamint immár itt is!
Nézzék, hallgassák! Szabadon!
(Fotó: Végh Zoltán)
