Istenek szálltak alá a fellegekből és ejtették ámulatba a Bartók Kamaraszínház közönségét június 21-én – a Medusa Dance Crew táncművészeti bravúrral, dupla teltházzal készült harmadik tematikus évzáró gálájára. A görög mitológia világáról és alakjairól meséltek koreográfiák segítségével – hidegrázós élmény volt a szó legjobb értelmében!
A táncegyesület 2024-ben a cirkuszi világ zsongását, olykor furcsa és meghökkentő atmoszféráját varázsolta színpadra évzáró forgatagként, majd egy évvel később már a kozmoszt célozták meg. Az űr csillogó és titokzatos birodalma a Föld légkörébe került, a gravitáció egyenesen a Bartók színpadára vonzotta azt – a táncosok közelebb hozták az ismeretlen messzeséget. Tematikában ebben az évben sem álmodtak kevesebbet, ismét a magasba törtek és a felhőkön túlra nyúltak mozdulataikkal. A Medusa Dance Crew névadó mitológiai alakjukra is utalt, amikor az Olympos című gála ötlete megszületett.
Tiszta szereposztás, tiszta elhivatottság
Az egyesület közel 200 táncosa lépett színpadra a vasárnapi műsoron, nem is akárhogyan – dupla teltházas előadáson szerepeltek a lekisebb és kezdő, valamint idősebb és országos, nemzetközi versenyeken is rendszeresen résztvevő művészei. Igen – művészei. Mert amit Benkovics Boglárka, Rózsavölgyi Alexandra, Peterdi Botond, Kosztolányi Ákos és Zsorda Erik egyesületi tánctanárok tolmácsolásában láthattak a nézők, az kétség kívül művészet volt. Sokat elmond a csapat működéséről, hogy minden korosztály és minden szintű csoport helyet kapott a gálán – így teremtettek olyan napot, ahol mindenki, egytől egyig fontosnak érezhette magát.
A délutáni és az esti előadás között Zsorda Erik beszélt az egyik leglényegibb dologról, ami összetartja ezt a színes, népes közösséget:
– Nagyon nem könnyű feladat ennyi táncost koordinálni – főleg nem egy gála igencsak felfokozott hangulatában. Értelemszerűen mindenki izgatott, főleg a kisebb gyerekek, akiknek ez azért nagy buli: bolyongani a színfalak között, majd főszereplővé válni, megmutatni a családtagoknak, hogy mibe is szerelmesedtek bele. Az edzéseken, versenyeken is mindig jó a hangulat – azt hiszem, hogy ez az egyik, amire a legbüszkébbek lehetünk. Mindenki tudja a maga szerepét a gépezetben, ehhez mérten tesszük a dolgunkat próbákon és éles megméretéseken is.
Szerinte erősségük abban is rejlik, hogy élvezettel járnak a közösségbe a táncosok – szűkebb és tágabb értelemben is barátokká válnak, váltak a tagok:
– Az, hogy élvezzük egymás társaságát, tényleg fontos – de amit ütött az óra, mindenki a feladatára összpontosít. Tiszták a szerepek, tiszta a cél: úgy színpadra lépni, hogy arra büszkék lehessünk.
Ha már érdemek és elért eredmények – kimondjuk, ha igenis odatettük magukat? Abszolút. Erik szerint mindig az adott fellépésre a legbüszkébbek, és ez így is van jól. Szerinte, ha visszanézik a fellépéseiket, mindig találnak valamilyen javítandó mozdulatot, többek között a fejlődés lehetősége is hajtja őket előre.
Isteni érintés
Olympos – duplán, kifogástalanul. A görög mitológia nagyon jól és kevésbé ismert alakjai elevenedtek meg a színpadon, ahol a fények és a zene játéka, a jelmezek olyan látványvilágot és hatást teremtettek, amely hozzáláncolta a nézők tekintetét a színpadhoz. Mindenféle elfogultság nélkül és túlzás nélkül: a sokat emlegetett dunaújvárosi tánckultúrát méltó módon öregbíti a csapat. Személy szerint a színpadi produkciókban „A” hatást keresem, ami szavakkal nehezen megfogalmazható – sokkal inkább érezhető. Kevés ilyen élményben volt részem életem során, a legutóbbi a Margaret Island egykori énekesnőjének, Lábas Vikinek az összművészeti estje volt. A Bartókból vasárnap hasonlóképpen távoztam, mint márciusban a Müpából: kerestem a szavakat, de mindhiába. A Medusa Dance Crew műsora is inkább összművészeti volt, nem csak a táncról szólt. Ha jól számoltam, 20 istenséget jelenítettek meg, 20 külön történetet meséltek el mozdulatokkal, zenével, jelmezekkel, fényekkel – és mindenben volt valami csavar. Thália, a komédia múzsája virult a színpadon – a táncosok buggyos, fodros, cirkuszi stílusú jelmezt öltöttek, Tükhét pedig szemet gyönyörködtetően csillogós, flitteres, a kaszinókból is ismert gúnyákban hívták életre – ő ugyanis a szerencse és a véletlen istennője. Csavart kapott Nüx és Hádész is – az éjszaka varázsa aranyban ragyogott, míg a holtak birodalmának istene kék lángokban égett.
Volt azonban két olyan produkció, amely mélyen megérintett. Az első felvonás végén a Rózsavölgyi Alexandra által megálmodott koreográfia légies, könnyed, de annál inkább ütős volt – Dionüszosz a mámor és az isteni eksztázis megtestesítője, amit a táncosok fehér, lepelszerű öltözetükkel, finom mozdulataikkal hívtak életre. A produkciót követően tényleg kellett a szusszanásnyi szünet, hogy újra szilárd talajt foghassunk – a műsorokat két felvonásra osztották.
A másik koreográfiát Peterdi Botond ötlete nyomán valósították meg. Minden tánc előtt a közönség rövid narrációt hallhatott, így ismerhettük meg Perszephoné történetét is: ő az az istennő, akit Hádész elhurcol az alvilágba. A naiv lányból az alvilág királynője lett, kettősség jellemzi, aki elfogadja lelkének sötét részeit és ezt a tudatosságot birtokolva erősebben tér vissza. Az egyetlen lesz, aki képes élők és holtak között járni, alakja emlékeztet arra, hogy belső erőnket gyakran a legsötétebb perceinkben nyerjük.
Nem könnyű anyag – ám ezt is tökéletesen magyarázták a tánc nyelvén. A lányok fekete ruhát és sötét koronát húztak, mozdulataik erőt és magabiztosságot sugároztak. A koreográfia egy pontján maga Hádész – azaz Botond – is megjelent, ami emelte az egyébként is magas nívót.
A produkciók sorából mindenképpen meg kell említenem Rulek Mettát és Simon Emlília Hannát, akik lehetőséget kaptak szólótánc bemutatására is – lebilincselő volt látni, hogy egy ember mozdulatai is miként képesek a nézők tekintetét a színpadhoz láncolni.
Fotó: Medusa Dance Crew facebook / Geráth László
Az öröm percei – már távlati tervekkel
A finálét természetesen névadójuk, Medusza története kapta. Ő a gorgó szörnyalak, aki halandó, aki egykoron csodaszép lány volt, akit Poszeidón meggyalázott, majd Athéné elátkozott. Pillantása halálos, jelentése szerint egyszerre hordozza a pusztulást és az életet. A színpad zöld fényben úszott, a táncosok fekete lepel mögé bújtak a koreográfia kezdetén, innen bontakozott ki a történet, ami gyönyörűen zárta a műsor felhők fölé emelkedő ívét.
Fél éve gondozták a produkciót – a csírából palánta, majd édes, érett gyümölcs lett. Peterdi Botond és tánccsoportjának egyik táncosa, Biczó Zoé szerint a gála előtti utolsó hét idegőrlő:
– Ilyenkor már mind nagyon izgulunk. Tudjuk a táncokat, a menetet, de mindig finomítunk – még a takarásban is a mozdulatokat gyakoroljuk.
Nagyon szereti ezt csinálni – Zoé szerint ez mindenkire jellemző a Medusa berkeiben.
Tervek már formálódnak a következő évzáróra is – azelőtt azonban még az addigi fellépésekre, versenyekre és a karácsonyi gálára összpontosítanak. Botond szerint már határozott elképzeléseik vannak a tematikát illetően – ezt viszont még nem köthetjük olvasóink orrára.
Stroboszkóp villanása, sejtelmes füst, egyedi jelmezek, különleges zeneválasztások és persze megfontolt mozdulatok – bármivel is rukkol elő legközelebb a Medusa Dance Crew, Olypos című műsorukat látni kiváltság volt. Köszönet az élményért!
Fotók: Végh Zoltán
