Rendszert csináltak a rendszerváltásból?

Aki az elmúlt években figyelemmel szerette volna követni az asztalitenisz sportág országos bajnokságainak történéseit, eredményeit, nyugodtan megtehette a ponger.asztaliteniszezz.hu oldalon, ahol naprakészen böngészhette az egyéni és csapatbajnoki fordulókat, vagy tallózhatta a korábbi eredményeket.

Idén januárban azonban "egyik pillanatról a másikra" elérhetetlenné vált az oldal, amely az alábbi üzenettel fogadta látogatóit: "A Magyar Asztalitenisz Szövetség, mint Felhasználó és a ponger Kft., mint Szolgáltató között létrejött szerződésben és megállapodásokban foglaltak MOATSZ részéről történő mulasztása – többek között a díj nemfizetések – miatt, a mai naptól, a rendszer használati jogosultság határozatlan ideig felfüggesztésre került. Bízunk abban, hogy a helyzet mihamarabb rendeződni fog, addig is elnézést kérünk az esetleges kellemetlenségekért."

A MOATSZ közleménnyel válaszolt, amelyben Lencse Gyula főtitkár nemcsak a tartozás tényét vitatta, hanem a ponger Kft.-t vádolta meg szerződésszegéssel, de szükségesnek tartotta megjegyezni azt is, hogy a Kft. olyan áremelést kíván érvényesíteni a MOATSZ-szal szemben, amely a tagságra jelentős anyagi tehertételt tenne és ezt nem tudja elfogadni.

Azóta eltelt több hónap, az oldal továbbra is elérhetetlen, ám a szövetség oldalán megjelent egy másik rendszer, így a csapatbajnoki eredményeket figyelemmel tudják követni a sportbarátok, ám a felek közötti helyzet egyáltalán nem rendeződött, ezért először megkerestük Szanka Csabát, a ponger Kft. ügyvezetőjét, hogy avasson be minket a nézetkülönbséggel kapcsolatos részletekbe. A történet nem lesz rövid, de talán megismerhetjük belőle az egyik szereplő nézőpontját, s ha szerencsénk lesz, akkor a másik oldal véleményét is megtudhatjuk majd.

Projekt a sportág digitális fejlesztéséért

Szanka Csaba régóta megszállottja az asztalitenisznek, s ahogy járta a hazai versenyeket észrevette, hogy szeretett sportága rengeteg kihívással küzd, s ezek közül az egyik a digitális elmaradottság. Ebben szeretett volna segíteni, és az elképzeléseket tettek követték, először helyi szinten, Szegeden, majd később országosan is, ám addig igen hosszú út vezetett, árulta el történetünk egyik főszereplője, amikor a kezdetekről kérdeztük.

– Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk a történetről, menjünk vissza a kezdetekig, körülbelül 2014-ig. Még Pesten éltem, de sok hazai versenyen jártam, és feltűnt, hogy erodálódik, egyre öregszik a hazai asztalitenisz társadalom, egyre kevesebben járnak a versenyekre, s emellett digitalizáció terén is rendkívül elmaradott volt a sportág országosan. Volt ugyan egy honlap, de nem igazán szolgálta ki a versenyzőket, sem a sportág iránt érdeklődőket, ezért úgy határoztam, készítek egy projekttervet, s megpróbálom ebben a szegmensben segíteni a sportágat. Előre leszögezem, nem informatikus, hanem műszaki ember vagyok, a mérhetőségben hiszek, abban, hogy az átfogó képhez rendszerezett adatokra van szükség, mert ezekből tudjuk levonni azokat a következtetéseket, amelyekre támaszkodva végül felelősen tudunk dönteni egy-egy helyzetben. Elkészült tehát egy projektterv a sportág digitális fejlesztéséről, ehhez segítőket kerestem, főként programozókat, de akadt egy-egy olyan társam is, aki a sportág berkeiből érkezett. 2014-ben kezdtük tehát a munkát, készítettünk egy-egy alaprendszert, amelyet elkezdtünk tesztelni a szabadidős sportban, hogy megnézzük, jó-e az irány, jók-e a meglátásaink. 2015-ben jutottunk el az első demo verzióig, amit Szegeden, a helyi egyesületnél kezdtünk el tesztelni. Ekkor Márki Ernő vezette a klubot, ő rengeteget segített, remek kapcsolatot alakítottunk ki vele, s ahogy elkezdődött a közös munkánk, segített felmérni, miként tudjuk hatékonyabbá tenni a versenyek szervezését, mik azok a mutatók, amivel tudjuk növelni a hatékonyságot és melyek azok a szempontok, amivel meg tudjuk tartani a versenyzőket, s akár még újakat is be tudunk vonni a sportág vérkeringésébe. Erről készült is egy tanulmány, amely az ITTF legmagasabb szintű tudományos konferenciájába is bekerült (https://ponger.eu).

Országos szintlépés

A tapasztalatok jók voltak, a rendszer és a fejlesztői is folyamatosan fejlődtek, így csak idő kérdése volt, hogy szintet lépjenek, s ahogy az várható, remélhető volt, ez is megtörtént pár évvel az indulást követően.

– Együttműködésünk és a folyamatos fejlődés odáig jutott, hogy 2018-ban Márki Ernő felvetette, országosan is egy ilyen átfogó rendszerre lenne szüksége a sportágnak. Mivel a mi célunk a kezdetektől az volt, hogy a sportágat segítsük, s olyan innovatív ötleteket, megoldásokat hozzunk digitális téren, amivel az asztaliteniszt tudjuk szolgálni, így igyekeztünk élni is a lehetőséggel. Volt egy találkozónk dr. Paár Dáviddal, az asztalitenisz szövetség akkori főtitkárával, s bár neki tetszett a rendszerünk, elmondta, hogy a szövetségnek ennél egy sokkal komplexebb rendszerre van szüksége. Látta azonban azt is, hogy elkötelezettek vagyunk, a sportágért szeretnénk tenni, s ami talán a legfontosabb volt, hogy amit kimondunk, azt meg is tudjuk valósítani. El is kezdődött tehát az együttműködésünk, felmértük mire van igazából szükségük, s 2019-ben már a szövetség új főtitkára, Felegyi Gábor is bizalmat szavazott nekünk, s elmondta, nekik is mindenképpen váltaniuk kell, mert már készülőben volt a Nemzeti Sportinformációs Rendszer (NSR), amelyhez az ő rendszerük nem tud kapcsolódnia. Mivel a régi rendszer fejlesztése óriási erőforrást igényelt volna, ezért úgy határoztak, új rendszerre van szükségük, amelyet velünk, a ponger Kft.-vel terveznek megvalósítani. Időközben Felegyi Gábor szerepet kapott a nemzetközi szövetségnél, így már az új főtitkárral, Lajtai Kristóffal készítettük elő a megállapodást, amit aztán 2021. október 13-án kötöttünk meg a Magyar Asztalitenisz Szövetséggel. Ennek a megállapodásnak két fontos eleme volt, az egyik az, hogy bármelyik fél mindenféle következmények nélkül kihátrálhatott az együttműködésből, a másik pedig az, hogy nekünk olyan szakmai garanciákat, fejlesztéseket kell leraknunk az asztalra, ami megalapozza a hosszú távú együttműködést.

Biztató kezdetek, kezdeti aggályok

Mivel a szövetség híján volt az erre fordítható anyagi forrásoknak, már az indulásnál nagy vállalást tett a fejlesztői csapat, amely átvállalta az alap rendszer elkészítésének, fejlesztésének teljes költségét, s ezt rögzítették a megállapodásban is.

– Azt viszont már ebben a megállapodásban kikötöttük, hogy ez át fog menni egy licencszerződésbe, mert a szövetségnek nem volt erre anyagi kerete, így mi vállaltuk azt, hogy saját anyagi forrásból fejlesztjük és készítjük el ezt a rendszert, és nagy izgalommal vágtunk bele a munkába, tudtuk, hogy mi is együtt fogunk fejlődni a szövetség igényeivel. Elvégeztünk egy komoly szakmai auditot, amivel nagyon sok hiányosságot felszínre tudtunk hozni, ez a szövetségnek is jól jött, mert rengeteg olyan dolgot aktualizálni tudtak, amire igazából nem volt se idejük, sem energiájuk az operatív napi működésben. Kristóf az elejétől kezdve nyílt lapokkal játszott, elmondta, hogy a szövetség sem akkor, sem a jövőben nem tud pénzt beletenni a fejlesztésbe, ezért, ha a megállapodásunk átmegy licencszerződésbe, akkor olyan módon legyen meg az átmenet, amivel a mi kezdeti befektetésünk is valamilyen módon megtérülhet. A munka természetesen ment a háttérben, 2022. március 28-án megkötöttük a licencszerződést Nátrán Rolanddal, az asztalitenisz szövetség elnökével, majd jött egy fontos állomás, a 2022-es Ifjúsági Asztalitenisz Világfesztivál, ahol megkaptuk a lehetőséget, hogy a rendszerünk is debütáljon. Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt, de maga a rendezvény lement, jól együtt tudtunk működni a versenybizottsággal, és ez volt az a végső pont, amikor a visszajelzések alapján eldőlt, tényleg bevezetik országos szinten a rendszerünket. Óriási munka állt azonban még ekkor előttünk még úgy is, hogy bővítettünk a csapaton, mert az elvárás az volt, hogy a teljes rendszert indítsuk el. Ezzel kapcsolatban komoly aggályaim voltak, azt javasoltam, hogy a rengeteg munka miatt a fokozatosság elvét betartva startoljunk el, ám végül az a döntés született, hogy a 2022/2023-as szezont már az új rendszerrel kezdjük meg. Nem volt zökkenőmentes az indulás, akadtak problémák, s ezeket a felhasználók észre is vették, sőt, volt olyan, az informatikában jártas egyesületi vezető, aki kvázi feltörte a rendszert, s bár így persze felszínre jöttek azok a biztonsági problémák, amiket javítanunk kellett, az eljárás módja mégsem volt túl etikus. Ezt követően egy biztonsági céggel elvégeztettünk egy hivatalos auditot, ami még több problémát felszínre hozott, ezeket is meg kellett oldanunk, amelyek még több erőforrásokat igényeltek. Ezek talán nem történtek volna meg, ha maradunk a fokozatos bevezetésnél és először az adminisztrációs és az irodai, vagyis az alapvető funkciókat indítottuk volna el, s ezzel párhuzamosan fejlesztettük volna a Nemzeti Sportinformációs Rendszerhez szükséges kapcsolódást is.

Új elnökség, új elképzelések

Az addig is döcögős együttműködésben 2023-ban újabb komoly buckák jelentek meg az asztalitenisz szövetség új elnökségének megválasztásával, s igazából innentől kezdett el félrecsúszni a közös munka és az addig valamelyest biztató jövőkép.

– Ezzel együtt 2023-ra összeállt a rendszer, ám ugyanebben az évben jött az új elnökség is. Nekünk azonban teljesen mindegy volt, kikből áll majd az új elnökség, mi nem azért kerültünk oda, mert valakinek a valakije voltunk, hanem azért, mert egy hasznos dolgot tudtunk bevinni ebbe az egész történetbe. Júliusban megvolt az első találkozónk az új elnökséggel, bemutatkoztunk, ahol Kovacsics Imre elnök már ekkor jelezte, hogy vannak fenntartásai. Ezzel együtt azt kérte tőlünk, hogy küldjük el a bemutatkozásunkat, leírást az informatikai rendszerről és egy-két héten belül végleges választ ad, hogy tudjuk-e folytatni a munkát, vagy sem. Megtettük, amit kértek, aztán vártunk és vártunk, végül augusztusban kértünk egy találkozót és mi utaztunk el Gárdonyba, hogy tárgyaljunk a jövőről. Itt azt a tájékoztatást kaptuk Kovacsics Imrétől és Soós Imre alelnöktől, hogy rengeteg csontváz esik ki a szekrényekből, ezért sok változtatásra lesz szükség a szövetségen belül, de látják, hogy a rendszer működik, s bár akadnak panaszok is, a hibák javíthatóak, ezért arra kértek minket, legyünk türelemmel, működtessük tovább a rendszert, mert nekik erre nincs kapacitásuk, és valószínűleg meg tudunk majd állapodni.

Mint kiderült, nemcsak a szekrényekből kieső csontvázakkal volt problémája a sportági vezetésének, hanem a licencszerződéssel is, mert úgy érezték, kiszolgáltatott helyzetbe hozza a szövetséget a megállapodás.

– Tudni kell, hogy a licencszerződés megkötését nagyon komoly ügyvédi munka előzte meg, a szövetség jogi csapata és a mi ügyvédeink is komoly munkaórákat öltek bele abba, hogy létrejöjjön a megállapodás, amelyet 2022 márciusától egészen 2027 márciusáig kötöttünk meg végül. Ebben mi kötelezettséget vállaltunk az együttműködésre, üzemeltetésre, míg a szövetség felhasználói jogot biztosít magának a rendszer felett. Mivel mi szerződtünk a szövetséggel, ezért elsősorban a mi érdekeinket helyzetük előtérbe a megállapodásban, aminek volt egy olyan pontja, hogy minden év decemberében meg kell állapodnunk a következő év költségvetésében. Az új vezetésnek ez volt a legfájóbb pontja, s ebben igaza is volt, mert ez felülről nyitott kiszolgáltatottságot eredményez.

A számok nyelvén

Az idő közben csak telt, már bőven a 2024-es esztendőben jártak a felek, amikor még továbbra is arról ment az egyezkedés, milyen pénzügyi feltételek mellett működjön a már egyébként éles és jól üzemelő informatikai rendszer.

– Mi már Lajtai Kristófnak is azt ajánlottuk, hogy jutalékot kérünk a nevezési díjakból, az egyéni versenyrendszerből 15, míg a csapatbajnokságból 25 százalékot, amivel fedezzük a megemelt humán erőforrás költségeink nagy részét, cserébe olyan struktúrát kaptak, amivel nagyon sok időt és energiát spóroltak meg. Az új elnökségnek is ezt a javaslatot tettük le az asztalra, kiemelve, hogy a kapott összeget vissza tudjuk forgatni a további fejlesztésekre, körülbelül két-három év alatt tökéletesíteni tudjuk a rendszert, amit onnantól már csak finomhangolni kell. Ez nekünk így kevesebb erőforrásba kerül, de cserébe a szövetségnek sem kell kuncsorognia a minisztérium felé, hogy biztosítson számára többletforrást, mert ez a sportolói bevételből jön. A szövetség vezetése azonban attól tartott, hogy mi ezt a százalékot két-háromszorosára is megemelhetjük az éppen aktuális decemberi tárgyalásokon, ami irreális elgondolás volt, mert egyrészt mi már bizonyítottuk az addigi befektetéssel, hogy nem azok az emberek vagyunk, akik ezt megtennék, ráadásul nekünk sem az az érdekünk, hogy egy gyümölcsözőnek induló kapcsolatot elrontsunk a sportág legmagasabb szintű szövetségével kapzsiság miatt úgy, hogy közben mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy a rendszerrel tovább tudjuk növelni a hatékonyságot és a versenyek látogatottságát. Visszatérve a tárgyalásokhoz, 2024 derekán elkezdtem forszírozni, hogy foglalkoznunk kellene az év végi megállapodással, ám azzal szembesítettek minket, hogy nincs erre keretük, mert szövetségnek 90 millió forintos hiánya van, pedig a Nátrán Roland-féle elnökség úgy adta át a stafétát, amikor leváltották, hogy 30 millió forint plusz volt a kasszában. Ekkor volt egy nettó 300 ezer forintos havi alapdíja a rendszernek, vagyis ott tartottunk, hogy én finanszírozom a szövetség informatikai rendszerét, amiért azt az alapdíjat kapom, ami talán a rendszer fenntartására elég, arra azonban már nem, hogy a fejlesztőket, a járulékokat fizetni tudjam. 2024 októberében eljutottunk odáig, hogy dr. Soós Imre alelnök azt javasolta, a versenyengedélyek szövetséghez befolyó díjaiból kérjünk jutalékot, ezt mi el is fogadtuk, majd a szövetség 2025 januári elnökségi ülésén el is fogadták az erről szóló határozatot.

Volt, nincs licencszerződés

Úgy tűnt, a megállapodás és az ezt megerősítő elnökségi határozat elégedettséget hoz a felek közös történetében, ám az igazi problémák csak ekkor kezdődtek.

– Az elnökség arra kért minket, hogy ne utólag, visszamenőleg terheljük rá ezt az összeget az asztalitenisz társadalomra, hanem a 2025/2026-os szezontól vezessük be ezeket a feltételeket. Halkan jegyzem meg, ott tartottunk ekkor, hogy elengedtük a 2023-as, a 2024-es évet, és 2025 év végén lettünk volna abban a helyzetben, hogy kapunk valamennyi kompenzációt az addig befektetett munkáért. Gesztust gyakoroltunk, belementünk ezekbe a feltételekbe is, hogy lássák, tényleg nem ebből tervezünk meggazdagodni, mert az a célunk, hogy együtt fejlődjünk és tegyük még népszerűbbé, egységessé és szervezettebbé a sportágat. Így utólag azonban fel kellett volna már tűnnie akkor is, hogy a tárgyalásaink nem a hosszabb távú együttműködés irányába folytak, hanem inkább abba, hogy legyen egy pillanatnyi megállapodás és működjön a rendszer. Ezzel együtt a januári elnökségi határozat után megnyugodtunk, elkezdtük a szerződés módosításának előkészítését, és ezt a módosítást pongernek, valamint a szövetségnek is ratifikálnia kellett. A szövetség részéről dr. Volsik Tibor alelnök, a MOATSZ jogi, fegyelmi és etikai bizottságának tagja készítette el a szerződésmódosítást, ám derült égből villámcsapásként ért minket az a tény, hogy nem az élő licencszerződést, hanem a korábbi együttműködési megállapodást vették alapul a szerződés kidolgozásánál. Én ezt az ügyvédem tanácsára nem írtam alá, mert ezzel a licencszerződést hatályon kívül helyeztem volna. Itt jött a még nagyobb meglepetés, ugyanis érdeklődésünkre azt válaszolták, hogy a szövetség irattárában nincs iktatva a licencszerződésünk, s hiába küldtem át az érvényes dokumentumot, ők úgy vették, hogy ez a szerződés nem létezik. Elkezdtünk tehát jogászkodni egy 2022-es megállapodáson, amelyről megvoltak a kifizetések, a teljesítés igazolások és akkor már egyértelműek voltak a jelek, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Elmaradó kifizetések, elfogyó türelem

A felismerés be is igazolódott, árulta el Szanka Csaba, aki szerint a szövetség vezetése csak az időt húzta, amire meg is volt az oka, mert a háttérben egy új szereplő jött be a képbe.

– Az elmúlt bő egy évtizedben szerencsére sok barátot, jóakarót szereztünk a sportág berkein belül, az ő segítségükkel derült ki ugyanis, hogy a szövetség vezetése 2025 áprilisában megrendelt egy másik rendszert, aminek a tervek szerint júliusra el kellett volna készülnie. Ez azonban nem történt meg, ezért a szövetség kényszerpályára került, muszáj volt az időt húznia, hogy ne álljon le az ekkor működő informatikai rendszer, ám ezt megelőzően már elmaradtak az addig folyamatos kifizetések is. Hogy ennek milyen okai voltak, nem tudjuk, mi nem adtunk rá okot, s bár a szerződésünkben szerepelt, hogy késedelmes fizetés esetén lehetőségünk van a kötbérezésre, kezdetben (Lajtai Kristóf vezetése alatt) még nem éltünk ezzel. Reméltük, hogy tárgyalásos úton tudjuk rendezni a dolgot, levélben, telefonon is jeleztük az elmaradások tényét, de csak az ígéreteket kaptuk, hogy rendezve lesz a hátralék. Egy idő után azonban elfogyott a türelem, érdemi választ továbbra sem kaptunk, a tartozást sem rendezték, ezért 2025 februárjában is a szerződés szerint korlátoztuk a hozzáférést és kizártuk az irodát a rendszer működéséből. Ez természetesen kiverte a szövetségnél a biztosítékot, azonnal megtalálták a telefonszámomat, Lencse Gyula főtitkár finoman szólva sem baráti hangnemben kérte számon, hogy miért élek vissza a jogaimmal, miért nem tudom tolerálni azt, hogy a sportág és a szövetség is milyen nehéz helyzetben van?! Havonta nettó háromszázezer forintról beszélünk, miközben nekem a szövetség ennek a többszörösébe került, így nálam is kezdett elszakadni a cérna, éreztem, hogy nehéz lesz együtt dolgozni ezzel a vezetéssel a továbbiakban. Ezzel együtt 2025 júliusában megállapodtunk abban, hogyha mégsem tudjuk megkötni a megállapodásunkat a 2025/2026-os szezonra, akkor 2025. december 31-éig tartom fenn a rendszer üzemeltetését. 2025 novemberében kiállítottam egy díjbekérőt, egy héten belül jött az írásos válasz arról, nem vagyok jogosult a számlázásra, és teljesen mindegy, hogy mire hivatkozom, a főtitkár saját hatáskörében döntött, amivel egyébként egy elnökségi határozatot helyezett hatályon kívül. Azt az elnökségi határozatot, amely szerint a havi nettó háromszázezer forint mellett a versenyengedélyekből befolyó összegből további kilencmillió forintot fizetett volna nekünk a szövetség, ám mivel ezt a pénzt már beszedték a tagoktól, így ez nem plusz kiadás lett volna, amire külső forrást kellett volna találni. Mindezt úgy, hogy ugye 2025-ben már megrendeltek egy új informatikai rendszert, amire folyosói pletykák szerint körülbelül negyvenmillió forintot égettek el 2025 októberéig. Ismételten halkan jegyzem meg, hogy a mi kilencmilliós megállapodásunkról elnökségi határozat kellett, az új informatikai rendszer megrendeléséről, kifizetéséről nem született ilyen, így természetesen a hazai asztalitenisz társadalom sem tudott róla. Eszkalálódott a helyzet, ami abban csúcsosodott ki, hogy 2025 decemberében az elnökségi ülésen szóba került, "mi van a pongerrel?”, és ott találkoztak először a tagok azzal, hogy létezik egy másik rendszer, de ez még fejlesztés alatt van, s ennek elindításával a ponger-féle történetet lezárják. Az új rendszer azonban még decemberre sem készült el, ezért ismét elkezdtek velem tárgyalni, december 23-án találkoztam dr. Soós Imre alelnökkel, Lencse Gyula főtitkárral, akik arra kértek, hogy vigyük az ügyet a 2026. január 21-i elnökségi ülésre. Ebben végül meg is egyeztünk, azzal a kitétellel, hogy addig meghosszabbítjuk a rendszer működését, míg a végleges döntésünket az ott hozott határozat alapján hozzuk meg mi is.

Megszakadó kapcsolatok

A nagyon várt elnökségi ülés azonban finoman szólva sem alakult úgy, hogy azt remélték.

Végh Zoltán felvételei

– Eljött tehát az elnökségi ülés, amelyen elnök úr kijelentette, felelőtlenség volt ilyen licencszerződést aláírnia az előző vezetésnek, mert olyan feltételek vannak benne, ami emberi ésszel teljesíthetetlen és felvállalhatatlan, Ő biztos nem írta volna alá, illetve, ha ők most kifizetik ezt a kilencmillió forintot, azzal én fizetésképtelen állapotba hozom a szövetséget. Ez ugye az a szerződés, aminek a létezését korábban letagadták… Ügyvédünk ekkor kérdezte meg, hogy van-e esetleg másik rendszer, amit már megrendeltek, kifizettek, amivel lecserélnék a pongert, ám a válasz az volt, hogy az elnök úr lezárta a napirendi pontot és gyakorlatilag ki lettünk küldve az elnökségi ülésről. Nagy dilemmában voltam még ekkor is, de végül január 22-én lekapcsoltam a rendszert, ami innentől kezdve már senki számára nem volt elérhető. Februárban volt még egy találkozónk, hátha rendezni tudjuk a vitát, s titkon reméltem benne, hogy ez sikerül is, ám az elnök úr elmondta, mivel ilyen kellemetlen helyzetbe hoztuk őket, felelős vezetőként már megtették a szükséges lépéseket, amelyek jelentős anyagi következményekkel fognak járni, ám ezt valószínűleg a pongeren fogják majd érvényesíteni, s emellett továbbra is az volt a legnagyobb probléma, hogy ha a szövetség fizet valamiért, az miért nem kerül a birtokába? Tudni kell, hogy végeztek egy belső auditot arról, mennyit ér a rendszerem, s nagyjából jól is határozták meg az értékét, ám ebből is jöttek a félretájékoztatások, mert kifelé azt kezdték el kommunikálni, hogy a ponger Kft. százötven millió forintért akarja eladni a rendszert, amivel lehetetlen helyzetbe hozza a szövetséget. Ráadásul nem csak ez volt az egyetlen "félreértés" itt, mert ezt a rendszert nem a szövetség rendelte meg, ez saját fejlesztés, amit mi szabtunk az igényeikre, egyébként teljes mértékben a saját fizikai és szellemi tulajdonunk.

Nem tudtak megfordulni az egyirányú utcában

Az utolsó találkozó sem sikerült tehát jól a felek között, s ezt követően már gyakorlatilag is megakadtak a tárgyalások, bár a ponger Kft. még tett egy utolsó kísérletet arra, hogy ez ne történjen meg.

– Szinte minden kapcsolatunk megszakadt ezt követően a szövetséggel, február 16-án írtunk még egy egyezségi ajánlatot, ami arról szólt, hogy mi még továbbra is látunk lehetőséget az együttműködésre, de azt is láttuk, hogy a szövetség létrehozta a csapatbajnoki adatbankot, ami információ közlésre alkalmas persze, de másra nem. Bíztunk tehát abban, hogy ebből az egyirányú utcából vissza lehet még fordulni, de úgy tűnik, hogy erre már nincs esély.  Ebben az esetben viszont készek vagyunk a bíróságig vinni az ügyet, mert hiába állítják az ellenkezőjét, egy perben teljesen egyértelműen ki fog derülni, hogy érvényes licencszerződéssel rendelkezünk, megvan a szerződés, hiába állítanak mást, megvannak az aláírók, a két ügyvédi társaság, amelyek előkészítették a megállapodást, szóval ebben az ügyben nagyon magabiztosak vagyunk, s megfelelő döntés esetén a szövetségnek vállalnia is kell majd a következményeket. A hatalmas anyagi veszteség mellett azonban az fáj leginkább, hogy a szövetség részéről úgy lettünk beállítva, mint akik megakasztják itthon a sportágat, ellehetetlenítik a szövetség működését, ők az áldozatok, akiknek miattunk egy új rendszert kell leakasztaniuk, ami annyira új, hogy már közel egy éve elkezdték a fejlesztését… Időközben persze elkezdtük kapni a leveleket, fenyegetéseket, hogy komoly károkat ígérő pereket akasztanak a nyakunkba, mert mi ilyen helyzetbe hoztuk a szövetséget, de ennek a jelenlegi állapotnak egyetlen felelőse van, az pedig a MOATSZ.

Régi-új utakon

Az együttműködés tehát véglegesen elúszni látszik a jelenlegi vezetéssel, a ponger Kft. azonban továbbra is szeretne tenni a sportágért, az utánpótlásért és a szabadidős asztaliteniszért, míg Szanka Csaba szerint a szövetség vezetésének a saját tagjai felé lesz komoly elszámolni valója.

– Mi most visszatértünk a szabadidősportra, és a szabadidős rendszerünket fejlesztjük tovább, aminek a folyamatát sajnos korábban meg kellett szakítanunk, akkora erőforrást emésztett fel a szövetség rendszerén elvégzett munka. A szövetség részéről most már azt látom, ők semmiképpen nem velünk képzelik el a folytatást, s bár én még mindig remélem, hogy valami csoda folytán mégis sikerül valahogy megegyeznünk, a realitás az, hogy amíg ez a vezetés van, ez a fajta hozzáállás, addig erre nem lesz lehetőség. Az, hogy a szövetség vezetése miként tud elszámolni majd közgyűlési tagokkal, a mandátummal rendelkezőkkel a kialakult helyzetről, arról, hogy mennyi pénzt égettek el erre az ügyre ahelyett, hogy a töredékéért megoldottuk volna a helyzetet, már legyen az ő gondjuk. Az én gondom a veszteségen kívül az, hogy mi lettünk beállítva fekete báránynak ebben a történetben, amit a cég jó hírneve és a szövetségi rendszeren rengeteget dolgozó fejlesztők miatt sem fogadhatok el, ezért is szerettem volna ismertetni a mi álláspontunkat az elmúlt évek kálváriájáról.

Mivel információink szerint azóta már a második rendszert is lecserélték, az elhangzottakkal kapcsolatban elküldtük kérdéseinket a Magyar Asztalitenisz Szövetségnek is. Bár választ egyelőre nem kaptunk rájuk, amennyiben mégis reagálnak levelünkre, természetesen azt is megosztjuk olvasóinkkal.

Az alábbi kérdésekre szerettünk volna választ kapni:

– Van-e, volt-e licencszerződése a MOATSZ-nak a ponger Kft.-vel?
– Kötöttek-e szerződést a ponger Kft.-n kívül más céggel egy új informatikai rendszer fejlesztéséről és ezt a megállapodást akkor kötötték, amikor még szerződésben voltak a ponger Kft.-vel?
– Amennyiben igen, mikor és milyen felületen tették ezt meg?
– Ki, milyen hatáskörben rendelte meg ezt a munkát?
– Tájékoztatták-e a szerződés megkötéséről az elnökséget, valamint a küldöttgyűlés tagjait?
– Igaz-e, hogy ez az informatikai rendszer nem készült el?
– Mennyi pénzébe került a Magyar Asztalitenisz Szövetségnek ez az el nem készült rendszer?
– Milyen informatikai rendszert használnak jelenleg?