Még az időjárás is a siker vitorláját dagasztotta a múlt vasárnapi eseményen – az asztalok nagyon hamar elfogytak, a portékák sorra új gazdára találtak ABolhapiac júliusi megmozdulásán. A program közösségi teret teremtett, ahol a hagyományok is fontos szerepet kapnak.
Vasárnap délelőtt a piac a megszokott zsúfolt arcát mutatta a vásárlóknak. Illatos dinnyék, fényes barackok és roppanós zöldségek garmada mellett szinte összefoglalhatatlan kínálattal sorakoztak fel ABolhapiac árusai – a dunaújvárosi Kincses bolygó üde színfoltja a szó legjobb értelmében vett „lomizásnak”.
Kacatok – történelemmel
Egészen elképesztő, hogy milyen csodálatos, míves, évtizedes történettel rendelkező tárgyakat lehet minden alkalommal találni az eseményen. Pár száz forintos angol és francia porcelánok, egyedi kávésbögrék és a bolti ár töredékéért kínált hasított bőr táska – többek között ezek is a kosaramban landoltak múlt vasárnap délelőtt. A konyhai kiegészítők itt-ott kopottak, töröttek, de talán ez az, ami életet lehel beléjük, ami az otthonaink fényét is emelheti – Pappné Grabant Ilonával, a sokadalom egyik ötletgazda-főszervezőjével ennek a mélységeit is fejtegettük:
– Szervezőtársammal, Coletti Évával a napokban beszéltünk arról, hogy 5 év alatt hová is jutott ez a forgatag – történelme van, mint ahogyan az itt fellelhető tárgyak legtöbbjének. Ez nem csupán a vásárlás, a kutatás, a kincskeresés szépségéről szól, bár az is igazán említésre méltó. Értékes programmá vált a közösségben az esemény – sokakkal találkozhatunk, együtt válogathatunk a mesés portékákból, a hagyományos piaci kínálattal jól megfér egymással a mi bolhapiacunk. Mindig örömmel jövök ide, egyszerűen felölt az itteni közeg.
Valóban nehéz mosoly nélkül az asztalok között sétálni – árus és vásárló sok esetben régi barátként üdvözli egymást még akkor is, ha először találkoznak. A szervező szerint ez is az oka annak, hogy a közösségi oldalukon meghirdetett asztalhelyek igen hamar elfogynak:
– ABolhapiac Facebook-oldalának hozzávetőlegesen 3000 követője van – nagy része árus, így az asztalok nagyon gyorsan gazdára találnak. Ez is mutatja, hogy mindkét részről igény van az eseményre, aminek nagyon örülök!
Retro kincsek – új köntösben
Az elmúlt évek trendjei a letisztultságok, az egyszerűséget hirdették – lakberendezésben, öltözködésben, sőt még a szépségápolás területén is. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések, mint ABolhapiac, rendre igazolják: igény van a különlegességre, a színekre és olyan „kacatokra”, amiket nem tudunk leemelni az áruházak polcairól. A környezettudatosság is megjelenik a kincskeresésben, hiszen ami valakinek felesleges, az a másiknak sokáig okozhat még boldogságot, így kerül be egy-egy tárgy a hosszú körforgásba. Az újrahasznosítás trendje itt az alapkoncepció fontos pillére – a házról házra szálló örökségek a maguk nyomán viselik az idő nyomát, de a gondos kezek alatt újra ékei lehetnek a háztartásoknak.
Pappné Grabant Ilona szerint folytatják, amik lehetőségük van rá – nehéz volna elengedni azt a forgatagot, ami ennyi városlakót összehoz, ami értéket képvisel.
Terveik szerint a következő alkalomra az utolsó nyári hónap harmadik hétvégéjén kerítenek sort – augusztus 16-án a megszokottak szerint a vasárnapi ebéd előtt indulhat a közösségi kincskeresés!
Élet – érzés
Ahhoz, hogy a dunaújvárosi bolhapiac is üde színvoltja legyen az országosan jól szereplő „lomizó” alkalmaknak, másutt is járniuk kell a szervezőknek. Pappné Grabant Ilona és Coletti Éva töbek között Székesfehérvárra is rendszeresen ellátogatnak, ahol heti rendszerességgel is képesek megtölteni a kirakodóvásárt az érdeklődők és az árusok.
És ha már portéka-tulajdonosok: kedves, mosolygós arcok fogadják a piacozókat. Vásárolóként célirányosan kerestem különböző különleges lakásdekorációkat, konyhai felszereléseket, vázákat, így a ruházati cikkeket és játékokat kínáló standok elkerülték a figyelmem. A miliő viszont alátámasztotta a korábbi gondolatokat – az ilyen piacokon válogatni egyfajta életérzés, életstílus, sokan nagyon komolyan veszik Pappné Grabant Ilona szerint:
– Országszerte jártuk, járjuk a bolhapiacokat, külön program, már-már komoly elfoglaltság lett egyeseknek az értékgyűjtés. Határozott tervekkel, elképzelésekkel járják sokan a vásárokat – ki festmény, ki porcelánokat, ki bakelit lemezeket keres.
A gyerekeknek is nagy élmény a „kacat-turi”: a dunaújvárosi eseményre az egyik árus unokái jó állapotú, már nem használt játékait hozta. Szerinte a kicsiknek külön élmény, hogy nem csupán szépen, dobozba becsomagolt holmikat látnak – itt ér a tapogatás:
– A piaci környezet mindig is közösségi térként funkcionált a lakosság körében – a legifjabbakkal is érdemes megismertetni ezt a hagyományt. Az unokám is itt van velem, a gyerekeknek nagy kaland a az asztal mindkét felén állni. A fizikai ingerek másoknak is fontosak: pár perccel korábban látássérültek kutattak a dobozban, az arcukon látszott, hogy mekkora élvezet kitapintani különböző anyagokat, formákat.
Az Intercisa Múzeum kollektívája is asztalt foglalt – Butyorka Krisztina restaurátor könyvek garmada mellett mást is tartogatott: egy egyedülálló utazó sakk készletet, amely egyben borkészlet is dugóhúzóval, fém dugóval és hőmérővel. A tudásom igencsak hiányos az elméleti sportban, de gondolkodás nélkül lecsaptam a fából és fémből mívelt specialitásra.
A vasárnapi forgatagon könnyedén találhattunk olyan kincseket is, amely felmenőink idejéből származik. Az örökségek bekerülnek a körforgásba, családokon átívelő meséjük lesz.
Válogatni program lett – ABolhapiac minden hónapban jó apropót kínál a keresgélésre.
Fotók: DSTV
