Kalandos életút, több mint hat évtizednyi dunaújvárosi emlék és egy szerető család története – Balogh Józsefné Eszti nénit 90. születésnapja alkalmából Barta Endre alpolgármester köszöntötte. Az ünnepelt egyik fia társaságában fogadta a születésnapi jókívánságokat.
Balogh Józsefné Eszti néni 1936-ban Apostagon született, és itt is nőtt fel egykeként. Fiatalon aztán a fővárosba ment, ahol ápolónőnek tanult, majd a mosdósi gyermek-tüdőszanatóriumban kezdett dolgozni. 1957-ben Dunaújvárosba költözött. Akkor még épült a város, így az akkori szülőotthonban helyezkedett el, és látta el nővéri feladatait. Időközben aztán családot alapított – két fia született, emlékszik vissza a korai városi évekre:
– Szerettem ezt a szakmát minden nehézségével együtt, de amikor megszülettek a gyermekeim, a három műszak már nagyon megterhelő volt, ezért átmentem a bölcsődébe, ahol gondozónőként dolgoztam, és végül innen is mentem nyugdíjba.
Ma már négy unokára lehet büszke, legnagyobb öröme pedig a hároméves dédunokája. Dunaújvároshoz pedig számtalan különleges emlék is köti, hiszen megélte az akkor épülő város mindennapjait, valójában itt kezdett új életet, mert azt mondta, a gyermekkorára bár nem szívesen, de mégis emlékszik: az árvíz és a háború nehézségeit is átélte, amelyekből egy életre elegendő csúf emléket őriz.
De különleges és féltve őrzött pozitív emlék a várossal kapcsolatban, hogy akkoriban még egy "filmszerep" is jutott neki: statisztaként szerepelt a Kölyök című filmben, ahol az egyik jelenetben az Aranycsillag teraszán üldögélt.
Ma már csendesebbek a napjai: bevásárol, főz, keresztrejtvényt fejt és olvas, fiai pedig gyakran meglátogatják. Az egyedüllétet picit nehezebben viseli már, de mosolyogva jegyezte meg: 90 évesen talán ő a lépcsőház rangidőse. Számára a legnagyobb büszkeséget és megnyugvást szerető családja jelenti, akikért, ahogyan mondta, még sokáig szeretne kitartani, és nem hagyja el magát.
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
