Folytatódott városunkban a szépkorú polgárok köszöntése: ezúttal a 90. születésnapját ünneplő Motyovszki Mátyásné, Jucika néni fogadta a város jókívánságait. A jeles alkalomból Pintér Tamás polgármester otthonában köszöntötte fel az ünnepeltet.
Motyovszki Mátyásné 1936-ban a Pest vármegyei Makád községben született, nevelkedett három testvérével együtt.
Több évtized a vendéglátásban
Jucika néni a makádi gyermek- és iskolai évek után 1952-ben költözött a városba, ahol vendéglátóipari végzettséggel a Dunai Vasmű üzemi konyháján helyezkedett el. Később aztán a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat (DVV) megalakulásakor frissen átadott irodaházi étterembe került, és ott tevékenykedett, majd megnyitott az akkori tanácsház (ma Városháza) 10. emeleti étterme, ahol végül aztán nyugdíjazásáig dolgozott.
A nagyüzemi vendéglátás időszakára szívesen emlékezett vissza Jucika néni. Mint felelevenítette, több ezer ember szolgált ki naponta – és legyen szó a Vasmű konyhájáról, vagy a hivatal 10. emeleti kis étterméről, kivétel nélkül csak szép emlékei vannak:
– Tulajdonképpen 16 éves korom óta a vendéglátásban dolgoztam. Amikor a városba kerültem, a Dunai Vasmű üzemi konyháján kezdtem. Furcsa érzés ma már visszagondolni, hogy olyan emblematikus vezetőket is nap, mint nap kiszolgáltam, mint Borovszky Ambrus. Tapolczai Jenő például mindennap úgy hívott: „kislányom”. A legszebb időszakom volt az üzemi vendéglátás időszaka, jó vendégeim voltak: rendőrök, banki, kórházi dolgozók, városvezetők.
Az emlékeket mosolyogva idézte fel Jucika néni, aki munkájáért többször érdemelte ki a Kiváló Dolgozó elismerést.
Csendes mindennapok
Az ünnepelt időközben családot is alapított: néhai férjével, Motyovszki Mátyással 57 évig éltek boldog házasságban. Két gyermekük – Irén és Mátyás – született; ma már négy unoka és négy dédunoka boldog mamája, illetve dédije, akikre nagyon büszke – mint mesélte, a mindennapi egészségügyi nehézségek ellenére is ők éltetik.
Jucika néni Pintér Tamás polgármesternek egyebek mellett arról is szívesen mesélt, hogy mindennapjai a több évtizednyi, vendéglátásban töltött nyüzsgés után ma már csendesen telnek. Nyugdíjba vonulása után kedvenc hobbija a kertészkedés volt: Kulcson gyönyörű kiskertet alakított ki, és gondozott hosszú éveken át. Később aztán romló egészségi állapota következtében felhagyott ezzel a hobbival, de balkonja azóta is folyamatosan pompázik a szebbnél szebb virágoktól.
Gyakran kiüldögél közéjük, és gondozza, nevelgeti növényeit. A fizikai nehézségek és a múló idő sem koptatta el jó kedvét, szellemi frissességét, életigenlését. A társasházban élőkkel jó kapcsolatot ápol, és azt mondta: szeret ezt a várost, egy pillanatig sem bánta meg, hogy végül erre sodorta az élet. Isten éltesse, Jucika néni, erőben és egészségben, még sokáig!
DMJV Önkormányzata
(Fotók: Végh Zoltán)
