1977. szeptember 18-án a Voyager 1 olyan felvételt készített, amelyen a Föld és a Hold együtt látható a világűrből. A történelmi kép egyszerre mutatta meg az űrkutatás lehetőségeit és a korabeli technika korlátait.
Alig két héttel az indulása után különleges felvételt készített a Voyager 1 űrszonda. Mintegy 11,7 millió kilométeres távolságból örökítette meg a Földet és a Holdat egyetlen képen. Bár korábban is készültek már űrfelvételek bolygónkról, ez a fotó azért vált különlegessé, mert ilyen nagy távolságból együtt mutatta meg a két égitestet.
A kép tudományos és technológiai szempontból is fontos eredmény volt. Jól szemléltette, mire képes egy bolygóközi küldetés kamerarendszere, miközben új nézőpontból mutatta meg kozmikus környezetünket. A Voyager-program később ennél jóval nagyobb sikereket ért el: a szondák részletes adatokat és felvételeket továbbítottak a Naprendszer külső bolygóiról.
A történelmi fotónak ugyanakkor megvoltak a korlátai. A hetvenes évek kameratechnikája a mai eszközökhöz képest alacsonyabb felbontást kínált, a Föld és a Hold fényessége pedig jelentősen különbözött. A képet ezért utólagos feldolgozással tették látványosabbá, így nem pontosan azt mutatja, amit az emberi szem ugyanonnan érzékelt volna.
Mindez azonban nem csökkenti jelentőségét. A felvétel emlékeztetett arra, milyen kicsinek látszik otthonunk a világűr hatalmas távolságaiból. A Voyager 1 pedig évtizedekkel később is az emberiség egyik legtávolabbra jutott űreszközeként folytatta történelmi küldetését.
