1554. október 20-án született Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet egyik legnagyobb alakja. Szerelmes verseivel, istenes énekeivel és katonaköltészetével új korszakot teremtett. Életét szenvedélyes érzelmek, háborúk és személyes megpróbáltatások kísérték.
Balassi Bálint Zólyom várában született előkelő nemesi családban. Gyermekkorában gondos nevelésben részesült, Bornemisza Péter is tanította. Több nyelven beszélt, megismerte a humanista műveltséget és a reneszánsz irodalmat. Fiatalkorát családja politikai konfliktusai is befolyásolták.
Felnőttként végvári katona, udvarló és sokat utazó nemes volt. Élete tele volt szerelmi csalódásokkal, perekkel és anyagi nehézségekkel. Költészetében mindez személyes hangon jelent meg.
Leghíresebb szerelmes verseinek ihletője Losonczy Anna volt, akit Júlia néven örökített meg. Később Wesselényi Ferencné Szárkándy Annához, verseiben Céliához is írt költeményeket. Szerelmi líráját a vágyakozás, a szépség dicsérete és az elérhetetlen szerelem fájdalma jellemezte.
Balassi a magyar reneszánsz kiemelkedő képviselője volt. Verseiben a humanista műveltség, a dallamosság és a gazdag képi világ találkozott. Nevéhez fűződik a kilencsoros Balassi-strófa, amely különleges ritmusával vált ismertté.
Istenes verseiben bűnbánatát, hitét és lelki vívódásait fogalmazta meg, katonaköltészetében pedig a végvári élet szépségeit és veszélyeit örökítette meg.
1594-ben Esztergom ostrománál szerzett sebesülésébe halt bele. Öröksége máig a magyar szerelmi és vallásos líra alapköve.
