A "Dunaújvárosért" díj átadásával vette kezdetét a városi megemlékezések sora az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 70. évfordulója alkalmából – az eseménynek a Bartók színházterme adott otthont ma délután, a címszavas összegzés mellett a díjhoz rendelt méltatásokat is olvashatják!
Az ünnepség kezdetén nehéz kötelességnek tett eleget az eseményt szervező önkormányzat – a közelmúltban Dunaújváros két meghatározó személyét, két díszpolgárát veszítettük el. Miskolczi Miklós és Jankó Árpád életútjukkal és munkásságukkal maradandó értéket teremtettek a város közössége számára, emlékük előtt néma főhajtással adóztak a jelenlévők.
Ünnepi percek, köszöntőkkel
A közös tiszteletadás után a Himnusz eléneklése következett, majd – a díjátadó hagyományaihoz híven – a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes bemutatója varázsolta el a publikumot. Az együttes ezúttal három különleges koreográfiával repítette el az ünneplőket a magyar néptánc gazdag világába – az ünnepség első felében két bemutatónak tapsolhattak a jelenlévők.
A Vasas táncosai után Pintér Tamás polgármester, majd Nagy Ervin országgyűlési képviselő, Dunaújváros díszpolgára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, ezt követően a város egyik meghatározó elismerése, a "Dunaújvárosért" díj átadásával folytatódott az esemény. Mint közismert, az elismerés azon személynek vagy közösségnek adományozható, aki/amely a városban, illetve a városért maradandót alkotott.
Posztumusz elismerés Klein Imrének
2026-ban a díjra posztumusz jelölést kapott a közelmúltban elhunyt Klein Imre nyugalmazott rendőr alezredes, Dunaújváros bűnmegelőzési tevékenységének meghatározó személyisége.
Klein Imre 1980-ban végzett a Dunaújvárosi Főiskolán műszaki tanárként, majd a Rendőrtiszti Főiskolán folytatta tanulmányait. A rendőrség kötelékében két évtizeden át dolgozott operatív tisztként és helyszínelő nyomozóként, majd alapító vezetője lett a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Alosztályának.
2006-os nyugdíjba vonulását követően sem szakadt el a bűnmegelőzés ügyétől: több mint egy évtizeden át Dunaújváros Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának társadalmi, civil bűnmegelőzési referenseként dolgozott.
Klein Imre évtizedeken át kiemelt figyelmet fordított a fiatalokra. Több bűn- és kábítószer-megelőzési órát, előadást tartott az iskolák meghívására, ahol a fiatalokkal őszintén beszélgetett az őket érintő veszélyekről, a függőségekről és az áldozattá válás megelőzéséről. Pályázati munkájának is köszönhetően éveken át minden dunaújvárosi családhoz eljutott a Narkoma című kiadvány, hasznos információkat adva a szülőknek és a fiataloknak. Munkája hozzájárult az Újvárosi Drogambulancia létrejöttéhez. Klein Imre a társadalmi bűnmegelőzést közös ügyként, helyi kezdeményezésekre és széles körű együttműködésekre építve képzelte el. A prevenció egész szakmai életútjának egyik legfontosabb ügye volt. Imrével több évtizedes szakmai munka és barátság kötötte össze, kezdte Szemenyei István a Rudas iskola igazgatója:
– Az ifjúság volt mindkettőnk munkájának fókuszában, és bár eltérő nézőpontból közelítettünk a témához, nagyon sok kérdésben hasonlóan vélekedtünk. Különös képessége volt, hogy egyszerre tudott nagy összefüggésekben gondolkodni és apró részletkérdésekben elmerülni. Számára a biztonságérzet, a prevenció, az érzékenyítés és a szabadidős programok csak egységes rendszerben voltak értelmezhetőek és egy célt szolgáltak: testben és lélekben egészséges nemzedékek felnevelését. Ebben a család, a jelzőrendszer és az ellátó-szolgáltató szektor összehangolt, felelős szerepvállalását tartotta fontosnak. "Imi, Te idealista vagy?" – kérdeztem egy-egy vitánk során, amikor kifogytam az érvekből. "Nem. Csak annyit szeretnék, hogy mindenki tegye a dolgát kompetenciái szerint." – jött általában a válasz. Hitt a közös munkával jobbá tehető világban és nagyon fel tudta dühíteni a közöny és hozzá nem értés. A nagy generáció egy meghatározó alakja hagyott itt minket.
Klein Imre közösség iránti elkötelezettsége azonban nemcsak a munkájában mutatkozott meg. A sport egész életében fontos szerepet töltött be. Fiatal korában maga is futballozott, később pedig szenvedélyesen követte a magyar sport eredményeit, a labdarúgástól a kézilabdán és jégkorongon át a kajak-kenuig és a tornáig. Különösen közel állt hozzá a dunaújvárosi jégkorong. Az Acélbikák egyik legkitartóbb törzsszurkolójaként szinte minden mérkőzésen ott volt, és barátaival az erdélyi túrákra is rendszeresen elkísérte a csapatot. A dunaújvárosi sportolók sikereire mindig büszke volt, és számtalan történetet őrzött a helyi sportélet szereplőiről.
Baráti közössége így emlékezik: "Nehéz szavakba önteni, ki is volt valójában Imi: egy csupaszív ember, megbízható barát és büszke édesapa, nagyapa. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, az a büszkeség lenne – méghozzá a legtisztább, legnemesebb értelemben.
Mindenekelőtt a családja jelentette számára az élet közepét. Feleségével, Judittal négy csodálatos lányt neveltek fel, akik felnőttként mind megállják a helyüket a világban. Végtelen büszkeséggel és szeretettel követte, valamint számolt be életükről csakúgy, mint unokája gimnasztikai sikereiről, a magyarországi megméretésektől kezdve egészen az olaszországi versenyekig. A család mellett a hivatása és a közösség határozta meg a mindennapjait. Sok mindennel foglalkozott, de hivatása ennél sokkal mélyebben gyökerezett: az önzetlen, fáradhatatlan segítésben. Legyen szó egy hétköznapi fuvarról, hivatalos ügyintézésről, vagy bármilyen baráti kérésről, rá mindig, minden körülmények között lehetett számítani. Nem várt cserébe semmit, számára a legnagyobb örömet és büszkeséget az jelentette, ha megoldhatott valamit másokért.
Vérbeli dunaújvárosi volt, rajongásig szerette városát, annak művészeit és sportolóit, épp olyan odaadással szorított a dunaújvárosi sportolóknak – többek között a jégkorongcsapatnak –, mint imádott futballcsapatának. Igazi közösségi ember volt, aki élt-halt a társaságért. Legendás vendégszeretetét senki sem felejti el. Baráti körünk üresebb lett nélküle, de az emlékek – a közös erdélyi túrák, a hegymagasi látogatások, a Rockmaratonok és a megszámlálhatatlan közös nevetés – örökre velünk maradnak, őrizve egy olyan ember képét, aki egész életében másokért élt és tett."
Klein Imre halálával városunk olyan embert veszített el, aki évtizedeken át dolgozott a város biztonságáért, a fiatalok védelméért, a prevencióért és a közösségért – miközben a sport iránti szeretetével is gazdagította a város életét. Egész életét és munkásságát hivatástudat, magas szintű szakmaiság és a közjó iránti elkötelezettség jellemezte.
Dunaújváros közgyűlése Klein Imre részére, Dunaújváros közösségéért végzett példaértékű és önzetlen munkássága elismeréseként, posztumusz "Dunaújvárosért" díjat adományoz.
Az elismerést Klein Imre felesége, Kleinné Németh Judit vette át az elismerést Pintér Tamás polgármestertől és Nagy Ervin országgyűlési képviselőtől.
Közösségi szín, tér: díj a Városvédők Újtelepért Egyesületnek
2026-ban a díjra jelölést kapott a Városvédők Újtelepért Egyesület, amelynek tagjai mintegy két évtizede töretlen szorgalommal végzik magas színvonalú közösségi munkájukat Újtelep közösségéért, miközben tevékenységükkel a város egészének életéhez is értékes módon járulnak hozzá.
Vannak közösségek, amelyek nem csupán egy városrész életének részei, hanem tevékeny munkájukkal, elkötelezettségükkel és összefogásukkal maguk is formálják annak arculatát. Olyan közösségek, amelyek hisznek abban, hogy a lakóhelyünk több egyszerű földrajzi helyszínnél: otthon, találkozási pont, közös emlékek és emberi kapcsolatok színtere. Egy hely, amelyért érdemes tenni, amelyre érdemes vigyázni, és amelyet érdemes együtt szebbé, élhetőbbé formálni – a Városvédők Újtelepért Egyesület éppen ezt a szemléletet képviseli.
Munkájuk sokrétű, céljaik pedig messze túlmutatnak egy-egy rendezvény megszervezésén. Tevékenységük középpontjában a kulturális örökség megőrzése, a környezet védelme és szépítése, a hagyományok ápolása, a közösségi élet gazdagítása, valamint az egymás iránti figyelem és felelősség erősítése áll. Hisznek abban, hogy az élhető lakókörnyezet nem magától születik meg: azért tenni kell, méghozzá közösen, kitartóan és egymásra odafigyelve.
E hitvallásuk kézzelfogható eredményeivel nap, mint nap találkozhatnak az újtelepiek. Kezdeményezésükre valósulnak meg az Ökonapok, a rendszeres hulladékgyűjtések és a "CseppetSem" használt sütőolaj begyűjtése, amelyek mind-mind azt szolgálják, hogy környezetünk tisztább, rendezettebb és fenntarthatóbb legyen.
A Vöröskereszttel rendszerint közösen szervezett véradások pedig arra emlékeztetnek bennünket, hogy a segítségnyújtás nem csupán szándék kérdése: olykor egyetlen önzetlen cselekedet is életet menthet.
A közösségépítés terén végzett munkájuk legalább ilyen figyelemre méltó. Az Újtelepi Tündérkert játszótér létrehozásával és folyamatos gondozásával olyan helyet teremtettek, ahol a gyermekek biztonságban játszhatnak, a családok pedig találkozhatnak, beszélgethetnek, és közös élményeket szerezhetnek. Az Újtelepi Piknik, a Szomszédünnep, a Mikulás-parti, a Halloween-séta és az adventi programok mind-mind olyan alkalmak, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az embereket.
Az egyesület szemléletének egyik legfontosabb értéke, hogy a fiatalabb nemzedékeket is igyekszik bevonni a közös munkába. Hiszen a hagyományok csak akkor maradhatnak élők, ha vannak, akik tovább viszik őket; a környezettudatosság csak akkor válhat természetessé, ha a következő generációk is megtapasztalják jelentőségét; a közösségi felelősség pedig akkor válik valódi értékké, ha már gyermekkorban megtanuljuk, mit jelent odafigyelni egymásra és tenni a közös célokért.
A közösségépítéshez azonban nemcsak személyes találkozásokra, hanem folyamatos tájékoztatásra és kapcsolattartásra is szükség van. A több mint 1400 tagot számláló újtelepi közösségi csoport és az ingyenesen megjelenő Újtelepi Hírlap egyaránt azt szolgálja, hogy az információk eljussanak az emberekhez, a lakók megoszthassák egymással tapasztalataikat, és senki ne maradjon kívül a városrész közös ügyein.
Kisné Fehér Éva az egyesület elnöke úgy fogalmazott: hosszú évekkel ezelőtt 11 ember úgy döntött, hogy megalapítja ezt az egyesületet, amelynek repertoárjában rengeteg program van, és amelyek lebonyolításában mindig számíthatnak Újtelep lakóira:
– Nélkülük nem is menne. A közösségi munka sokszor nem látványos, időt, türelmet, kitartást kíván. De amikor látjuk, hogy a munkánknak értelme van, hogy embereket közelebb hoz egymáshoz, valami jó születik az összefogásból, akkor tudjuk: érdemes csinálni!
Fekete Éva, az egyesület állandó önkéntese szerint leginkább szeretet, összetartozás, tenni akarás kell azért, hogy közösséget alkothassanak. "Ez alatt a pár év alatt megtanultuk, hogy csak együtt tudunk nagy dolgokat megvalósítani!" – fogalmazott.
A szervezés, az előkészületek, a háttérmunka, a folyamatos gondoskodás és a kitartó jelenlét gyakran kevésbé látványos, mint maga az esemény, mégis nélkülözhetetlen. Egy jól működő közösség mögött mindig ott vannak azok az emberek, akik nem csupán beszélnek a változás szükségességéről, hanem készek tenni is érte.
A Városvédők Újtelepért Egyesület tagjai ilyen emberek. Munkájukkal azt példázzák, hogy a helyi összefogásnak valódi ereje van, hogy a figyelem és a segítőkészség képes kapcsolatokat teremteni, a kitartó munka pedig képes maradandó értékeket létrehozni. A Városvédők Újtelepért Egyesület példája arra tanít bennünket, hogy a közösség nem készen kapott érték, hanem közös alkotás. Olyan érték, amelyet figyelemmel, munkával, szeretettel és összefogással nap, mint nap újra meg kell teremtenünk.
Dunaújváros közgyűlése a városért végzett kimagasló, önkéntes, példaértékű közéleti tevékenységük elismeréseként a "Dunaújvárosért" díjat a Városvédők Újtelepért Egyesületnek adományozza.
Az egyesület tagjai közösen vették át az önkormányzat elismerését Pintér Tamástól, Nagy Ervintől és dr. Molnár Attila jegyzőtől, majd a díjazott közösség képviseletében Kisné Fehér Éva egyesületi elnök mondott köszönetet a díjért.
A folytatásban ismét a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes következett, majd a Szózat közös eléneklése után Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester mondott köszöntőt a díjazottak tiszteletére a Bartók aulájában.
Az újtelepi közösségnek szívből gratulálunk, főhajtással adózunk Klein Imre emléke előtt – az ünnepi esemény emlékezetes pillanatairól meséljenek a képek!
