Kodály Zoltán zeneszerzői és pedagógiai munkássága máig meghatározza a magyar zenei életet. Az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójához kapcsolódó operaházi megemlékezés a magyar komolyzene gazdag örökségére is ráirányítja a figyelmet.
A magyar zenetörténet egyik legjelentősebb alakja Kodály Zoltán, akinek művei és zenepedagógiai elképzelései nemcsak Magyarországon, hanem világszerte ismertté váltak. Az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójának évében a Magyar Állami Operaház Kodály műveiből összeállított gálával is tiszteleg a magyar zenei örökség előtt. Kodály 1882-ben született Kecskeméten, és már fiatalon érdeklődni kezdett a népzene iránt. Bartók Bélával közösen végzett népdalgyűjtő munkája alapvetően formálta a magyar zenetudomány fejlődését. Meggyőződése volt, hogy a népzene értékei a klasszikus zeneművészetben és az oktatásban egyaránt fontos szerepet töltenek be. Legismertebb alkotásai közé tartozik a Háry János, a Psalmus Hungaricus és a Galántai táncok. Műveiben a magyar népzenei hagyományokat korszerű zeneszerzői megoldásokkal ötvözte, különleges hangzásvilágot teremtve.
Kodály nevéhez fűződik a világszerte alkalmazott Kodály-módszer alapjául szolgáló zenepedagógiai szemlélet is. Fontosnak tartotta, hogy a gyermekek már fiatal korban megismerkedjenek az énekléssel és a zene örömével. Az 1956-os forradalom emlékezete és a magyar komolyzene kapcsolata a nemzeti kultúra megőrzésének jelentőségét is hangsúlyozza. A zene képes történelmi korszakokon átívelve közös élményeket teremteni. Kodály öröksége ma is él a hangversenytermekben, az iskolákban és a kórusok repertoárjában, bizonyítva, hogy a magyar zenei hagyomány a jelen és a jövő nemzedékei számára is értéket képvisel.
