Ezen a napon, 1827. október 14-én született Zichy Mihály, a magyar romantikus festészet és grafikaművészet kiemelkedő alakja. A cári udvarban is elismert művész drámai, részletgazdag rajzaival és illusztrációival írta be magát örökre a művészettörténetbe.
Zichy Mihály művészete a romantika legtisztább, leglendületesebb formáját képviseli, amelyben a drámai feszültség, az emberi érzelmek mély ábrázolása és a bravúros technikai tudás találkozik. Bár festőként is jelentőset alkotott – mint azt A rombolás géniuszának diadala vagy az Autodafé című monumentális vásznai is bizonyítják –, az igazi világhírt és elismertséget virtuóz rajzkészsége, valamint egyedülálló grafikusi munkássága hozta meg számára. Pályája jelentős részét a szentpétervári cári udvar hivatalos művészeként töltötte, ahol a cári család mindennapjainak megörökítése mellett nagyszabású történelmi és mitológiai kompozíciókat alkotott. Stílusát a fény-árnyék hatások mesteri használata, az alakok anatómiai pontossága és a kifejező, mozgalmas vonalvezetés jellemezte.
A magyar kultúrában betöltött szerepe szempontból különösen kiemelkedőek az irodalmi klasszikusokhoz készített illusztrációi, amelyekkel művészi dimenzióba emelte az írott szöveget. Madách Imre Az ember tragédiája című drámájához, valamint Arany János balladáihoz készített rajzai a magyar képzőművészet örökbecsű kincseivé váltak, amelyek mély szimbolikájukkal tökéletesen tükrözik a művek filozófiai mélységét. Zichy nem csupán illusztrált, hanem gondolati partnerként értelmezte újjá a költői látomásokat, miközben rajzaiban a társadalmi igazságosság és a szabadság eszméje iránti elkötelezettsége is visszaköszönt. Munkássága a XIX. századi magyar vizuális kultúra egyik legérettebb csúcspontja, amely a mai napig inspirációt nyújt.
A kép illusztráció; Zichy Mihály: Corregio halála
