2004. november 3-án történelmi korszak zárult le Magyarországon: leszerelt az utolsó 1831 sorkatona, és megszűnt a kötelező békeidejű katonai szolgálat. A 136 éves hagyomány helyét az önkéntes haderő vette át, amely alapjaiban változtatta meg a Magyar Honvédség működését.
Magyarországon az általános hadkötelezettséget 1868-ban vezették be, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének átalakításakor. A rendszer értelmében a katonai szolgálatra alkalmas fiatal férfiaknak meghatározott időt kellett a hadseregben tölteniük.
A szolgálati idő az évtizedek során többször változott. A kezdeti hároméves időtartamot később két évre, majd 18 és 12 hónapra csökkentették. A rendszerváltás után tovább rövidült, az utolsó sorkatonák már mindössze hat hónapot szolgáltak.
A sorozás során a fiatalok behívót kaptak, majd orvosi és alkalmassági vizsgálatokon vettek részt. A megfelelőnek minősített jelentkezőket katonai alakulatokhoz osztották be. Bizonyos feltételekkel halasztásra, mentességre vagy polgári szolgálatra is lehetőség nyílt.
A laktanyákban a katonák fegyelmet, csapatmunkát, tájékozódást, elsősegélynyújtást és alapvető honvédelmi ismereteket sajátítottak el. A kiképzés mellett őrszolgálatot, karbantartási és egyéb feladatokat is elláttak.
A sorkatonaság megszüntetését a megváltozott biztonsági környezet, a NATO-tagság és a korszerűbb, professzionális haderő kialakításának igénye indokolta.
2004. november 3-án az utolsó 1831 sorkatona is leszerelt. A kötelező szolgálatot felváltotta a hivatásos, szerződéses és önkéntes tartalékos állományra épülő rendszer.
Napjainkban békeidőben nincs általános sorkatonai szolgálat, a honvédség önkéntes jelentkezés alapján fogad katonákat. A hadkötelezettség azonban rendkívüli jogi helyzetekben továbbra is alkalmazható.
