Gyűjteni bármit lehet manapság. Mégis hasznos, ha az elhivatottság és gyűjtőszenvedély józan ítélőképességgel is párosul, így nem a kacatok szaporodnak a lakásban, hanem az értékek. Ha pedig éremgyűjtésre adjuk a fejünket, akkor az utóbbi állítás garantált.
Persze, mindez nem csupán egy kósza elhatározás kérdése, mert ez a hobbi sok tanulást is feltételez. Egy jó numizmatikus ugyanis a történelemben, a heraldikában, a paleográfiában is egyaránt jártas.
Amint azt Asztalos Andrásné, Edit asszony is mondja: - Rengeteg ága van e hobbinak. A legfontosabbak az érem, a bélyeg, a képeslap, a kitüntetés, a régi fegyver, és papírrégiség gyűjtők, de hosszan sorolhatnánk a sort.
A dunaújvárosi érem és bélyeggyűjtők számára Asztalos Andrásné neve egyet jelent a helyi numizmatikával. Edit asszony ugyanis 1994-től kezdve vezeti a helyieket, a Berán Lajos Éremgyűjtőkört, amelyet ő maga alapított, amikor kiváltak a fehérvári szervezetből. Természetesen voltak segítői, akiknek köszönettel tartozik. Aztán két év múlva nyugdíjba ment, majd saját üzletet nyitott.
- Egyetlen munkahelyen éltem le az életem, s ez a Magyar Posta volt. Végigjárva a szamárlétrát egyre feljebb léptem. Először egyesített felvevő, majd pénztáros, később forgalmi előadó, utána távközlési osztályvezető és az utolsó időszakban 10 év alatt 25 postának a körzeti munkaügyi előadója voltam, 20 fő rendszeres helyettessel – meséli nagy pontossággal, majd folytatja. - Már itt kapcsolatba kerültem a pénzzel, a szép hajtatlan bankjegyeket és az újonnan kiadott fémpénzeket elkezdtem gyűjteni. Így alakult ki bennem, hogy a magyar papír és fémpénzeket kigyűjtöm. Negyven év szolgálati idő után, 56 évesen még úgy éreztem, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy otthon unatkozzam, ezért megvettem egy kis üzletet a város egyik forgalmas utcáján.
| Azért Berán Lajos nevét vették fel az éremgyűjtő körben, mert a XX. század első felének egyik legtermékenyebb és legmagasabb művészi színvonalat képviselő éremművésze volt. Műveinek száma meghaladja az ezer darabot. Dunapenteléhez felesége révén kapcsolódott, aki innen származott. Közel három és fél évtizedig éltek boldog házasságban, ezért rengeteget járt a faluba, sőt még a temetőben a Szlávics család síremlékét is ő tervezte, készítette. |
- Díjtalan árbecslést, szaktanácsokat adunk a fém és papírpénzekre, plakettekre, kitüntetésekre. A tisztításra vonatkozóan is tudunk fontos dolgokat mondani, mert nem mindegy, hogy milyen anyagot mivel tisztítunk. Sokan keresik a születési évükben kiadott érméket, papírpénzeket. A bélyeggyűjtőknek tudunk szolgálni katalógusokkal, albumokkal, csipeszekkel, bélyegragasztókkal, szakirodalommal. Átveszünk régi papír és fémpénzeket is.
Edit asszony elárulja, hogy régi aranypénzt gyűjteni a legjobb dolog, mert megmarad benne az érték. De aki erre adja a fejét, annak nem árt érteni a heraldikához is, mert van, hogy papírpénzeken a címerek döntik el, mennyit ér valójában az egykori fizetőeszköz. A pénz anyagán kívül (arany, ezüst, bronz) az értéket befolyásolja az is, hogy mennyi került kiadásra. Akad olyan tíz filléres, amely ma ezreket ér, de papír tíz forintos is, amely százezernél is többet. S, hogy mindezt honnan tudni? Természetesen a szakirodalomból.
- A szakirodalomra rengeteg hangsúlyt fektettem, mert ha nincs szakirodalom, akkor a gyűjtő néma marad, nem fogja tudni, miről van szó. Mindig mindennek utána olvasok. Ha látok egy új érmét, óhatatlanul fellapozom a katalógusokat, kutatok, keresgélek, hogy mindent megtudjak róla. Az Intercisa Múzeummal nagyon szoros kapcsolatban álltam. Még 2000-ben, a város 50 éves évfordulójának tiszteletére rendeztem az első kiállításomat érmékből, jelvényekből és bélyegekből vegyesen. Rengeteg anyag volt, és már bánom, hogy akkor nem adtam ki egy kis kiadványban a kiállított anyagot. De büszke vagyok rá, hogy ezt több kiállítás követte. Természetesen én is gyűjtő vagyok: Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros vonatkozásában képeslapokat, naptárakat, érméket, plaketteket gyűjtök. A bélyegekből csak azokat gyűjtöm, amelyeken fém, vagy papírpénzek láthatók. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy megpróbálok kiadni egy könyvet a városunk 60 éves évfordulójára. Bár a kéziratot 2010-ben zártam le, 2011-ben, két év kemény munka után került kiadásra könyvem: „Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros numizmatikai emlékei 1950-2010” címmel.
A könyvem alapjául szolgáló numizmatikai tárgyak felkutatása sok nehézségbe ütközött, de az egyes érmék, plakettek, jelvények adatainak megállapítása még nehezebb feladat volt. Nincs Dunaújvárosban levéltár, ahol utána lehetne nézni a tárgyaknak és korábbi évek gyárai már megszűntek. A legtöbb érem a Dunai Vasmű öntödéjében készült, de felhasználható dokumentumokat ritkán találtam és a kezdeti időszak szakemberei már nem élnek. A városi könyvtárban fellelhető régi újságok pedig jórészt csak az eseményekre térnek ki. Az elmúlt öt évben több éremmel, plakettel bővült a paletta. A teljesség igénye kényszerít arra, hogy pótkiadást adjak ki, s elkezdtem már két hónapja a feldolgozást. Kérek minden olvasót, ha található olyan érem, vagy plakett, amelyen városunk neve szerepel, szíveskedjék behozni az Érem és Bélyeg Szaküzletbe (Dunaújváros, Vasmű u. 43.), hogy azonosítani tudjuk.
Szóládi Zoltán
