A húsvéti ünnepkör népszokásai

Az egyházi év egyik legkiemelkedőbb időszaka a nagycsütörtökkel kezdődő húsvéti szent három nap. Az ünnepkörhöz rengeteg népszokás kötődik – ilyen például a Fejér megyében igencsak elterjedt sibálás.

A bűnök megváltása, a tavasz ünnepe

A Biblia szerint Jézus nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
A húsvéti ünnepkörhöz hozzá tartozik a hamvazószerdától húsvét vasárnapig tartó nagyböjti időszak, melynek utolsó heteiben több kiemelkedő napot is találunk. A húsvétot közvetlenül megelőző hét a nagyhét, ezen belül is kiemelkednek nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat napjai – mondta Kiss Rebeka, az Intercisa Múzeum néprajzos muzeológusa. Mint kiemelte, Nagycsütörtökön a „harangok Rómába mennek”, azaz elhallgatnak és nem is szólalnak meg egészen a feltámadás napjáig; hangjukat ez idő alatt kereplővel helyettesítik. 
Nagypéntek Jézus keresztre feszítésének emléknapja, valamint ez a nap a negyven napos böjt legszigorúbban vett napja. A néprajzos muzeológus mint mondta, a népi kultúrában ehhez a naphoz országszerte több tilalom is fűződött, többek között tilos volt pl. kenyeret sütni, mert úgy tartották, hogy a nagypénteken sütött kenyér kővé válik.
Nagyszombaton délután a mise alatt újra megszólalnak a harangok, jelezve ezzel Jézus Krisztus feltámadását. A misét ilyenkor körmenet követi, majd hazaérve katolikus vidékeken már a vacsoraasztalra kerülnek a jellegzetes húsvéti fogások - országszerte kerül ilyenkor az asztalra sonka, kolbász, kalács, tojás, torma.

Élő ünnep

Kiss Rebeka beszélt arról is, hogy az ünnepkörhöz kapcsolódóan területenként eltérő népszokásokkal találkozhatunk, a legelterjedtebb a locsolkodás, amely húsvét hétfőn történik:
– Húsvét hétfő ma is élő, mindenki számára jól ismert, szokása a locsolkodás, amelynek alapja a víz tisztító- és termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Ilyenkor a fiúk, férfiak ellátogatnak a lányokhoz, asszonyokhoz, nőismerősökhöz, nőrokonokhoz és meglocsolják őket, régebben vízzel, napjainkban inkább már kölnivel. Érdekesség, hogy a világháborúk előtt kizárólag vízzel locsoltak, gyakran vödörszámra öntötték a vizet a lányok-asszonyok nyakába, a kölni használata a két világháború között kezdett elterjedni. A kölni használatához hasonlóan a locsolóversek szavalása is újkeletű szokásnak számít. 
A másik közismert néphagyomány a tojásfestés. Régen természetes anyagokkal, például lencse vagy hagyma levével színezték a tojásokat. A díszítésnél pedig a viaszolási és karcolási technika volt a legelterjedtebb. 

Locsolástól sibálásig

A locsolásért – ahogy napjainkban is – régebben is ajándék járt, és szokás volt a locsolókat étellel, itallal kínálni. Ajándékba a nagypénteken festett hímes tojásokat adták, melyek több technikával is készülhettek. Ilyen volt például a viasszal írókázott díszítési eljárás. Ennek során a tojásra meleg viasszal formákat rajzolnak, majd ez után színezik őket, így a viaszt lekaparva a színes tojáson a világos minták rajzolata lesz látható. Ehhez hasonló eljárás a berzselés, mely során a tojásokra festés előtt apró virágokat, leveleket rögzítenek, a festés után ezek lenyomata díszíti a tojást. A tojások színezéséhez általában növényi festékleveket használtak, pl. lila- és/vagy vöröshagyma héját – ismertette Kiss Rebeka. 
A népszokásokat illetően hozzátette még, hogy tipikus Fejér megyei húsvéti szokás az úgynevezett sibálás. Mint mondta, sibálni húsvét hétfő reggelén – a locsoláshoz hasonlóan – a kisfiúk, legények, férfiak jártak. Meglátogatták a lányos házakat, nőrokonokat, barátokat és őket egy fűzfavesszőből font korbáccsal – a sibával – megcsapkodták, hogy szépek, egészségesek maradjanak. A sibálásért cserébe szintén hímestojást kaptak, és megvendégelték őket.

(A kép illusztráció)