Pap Zoltán nevét vette fel a tornacsarnok – 50 éve a sportág szolgálatában (galériával)

Van annak valami különleges bája – nem is szólva a büszkeségre okot adó tényezőkről –, amikor egy dunaújvárosi eseményen az egy négyzetméterre eső olimpiai bajnokok és olimpikonok, világversenyen kimagasló eredményt elérő legendák és legendás edzők száma magában is világcsúcs-közeli eredményt hoz. Okkal-joggal elfogult beszámoló következik, nézzék, nézzétek el nekem, de ez a világcsúcs-közeliség bizony ténykérdés volt csütörtökön a tornacsarnokban.

Meghatározó vidéki bázis

Már a köszöntésnél is csak kapkodtam a fejem, Magyar Zoltán szövetségi elnököt Altorjai Sándor főtitkár is elkísérte, de jött velük Berki Krisztián olimpiai bajnok, és akkor még a dunaújvárosi, illetve itt pallérozódott versenyzőkről nem is beszéltem. Óvári Éva és Lővei Mária köréből nem hiányozhattak az edző-legendák – Borsos János "Borisz" és Horváth Lászlóné Elek Anna, azaz, ahogy e berkekben a kicsik és nagyok ismerik, "Pancsi néni", vagy éppen Kolics Éva. És itt volt a Kovács-szaltó névadója, Kovács Péter, és – nem muszáj elhinni, de akkor is – lélekben itt volt az elem megálmodója, a sportág halhatatlanjai közé emelt Pap Zoltán, továbbá az apukám, Nyulasi Sándor is. Meg annál valóságosabban Pánczél Miklós, meg – néhány hangfoszlány erejéig – Supola Zoltán, és még mindazok, akik révén elmondhatjuk, hogy igen, a dunaújvárosi „csari” nem egy a sok-sok tornacsarnok közül, hanem igenis meghatározó, a sportág történetében igen-igen fontos bázis. Amely mostantól – még leírni is borzongatóan gyönyörű – Pap Zoltán nevét viseli.
Ezt a momentumot emelte ki a DSTV kamerája előtt Selmeciné Pap Judit, Zoli bácsi egyik leánya, aki szerint egyszerre megható, örömteli és büszkeségre is okot adó a hagyományok ápolásának nemes gesztusa.  Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Óvári Éva is, aki érdeklődésemre elárulta, csak ezért az eseményért, néhány napra utazott haza Brüsszelből (és ebbe a hazaugrásba még az is belefért, hogy lefuvarozza Pancsi nénit a gálára).

Szép jelen és biztató jövendő

Az is megható és örömteli volt, hogy a jelen nagy csillagai – a jeles közösségi aktivitással frissen Európa legjobb tornásznőjének szavazott Kovács Zsófia, valamint Makai Lilla, Mayer Gréta és Czifra Bettina Lili – mellett tömegesen, de tényleg hosszú tömött sorokban jöttek és léptek a közönség elé a jövendő kiemelkedő tornászai. 
A színvonalas bemutatók főszereplői már ők, valamint a Trenka János dirigálta remek edzői csapat tagjai voltak – és az sem lehet kérdés, hogy számukra egyszerre emlékezetes élmény, valamint kiapadhatatlan inspirációforrás lesz a névadó gála. 

A kitartás útja a csillagokig

Ezt a tényezőt emelte ki köszöntőjében Pintér Tamás polgármester – mint hangsúlyozta, a tornacsarnok fél évszázados történelme alatt számtalan dolgot élt át, látott sportolókat elindulni, felnőni, eljutni a csillagokig:  
– Polgármesterségem egyik fontos pillanata volt, amikor a közgyűlés megszavazta a tornacsarnok átnevezését, ezzel hozzátéve a csarnok történetéhez és méltó emléket állítva Pap Zoltán edzőnek, a Kovács-szaltó megtervezőjének, akinek úgy a dunaújvárosi szakosztály, mint a világ tornasportja egyaránt nagyon sokat köszönhet. Emlékét őrzik az általa nevelt diákok, sportolók, őrizzük mi, dunaújvárosiak, a Kovács-szaltó és ez a tornacsarnok is – nekünk az a feladtunk, hogy kiválóságát ne csak őrizzük, hanem a következő generáció számára is továbbadjuk. 
A város első embere mellett tiszteletét tette a névadó gálán Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester, Motyovszki Mátyás, a sportbizottság elnöke, és az műsor előtti köszöntőt mondott Mátyás Gábor, a DKSE elnöke is. (Aki, megsúgom, szintén tornászpalántaként kezdte sportolói pályáját.)

Csodás, felemelő, megható esemény volt – a végén hatalmas dzsemborival, tortázással, emlékidézéssel –, nagy-nagy köszönet mindenkinek, aki akár szervezőként, akár közreműködőként szerepet vállalt benne! A gála hangulatáról pedig meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán; DO)