"Pecek" Lakatos Krisztián testvérével duózik

Megélni egy játékot a jazzben annyit tesz, hogy egész lényünkkel valahol másutt vagyunk, másféle minőségben, a hangszer pedig elválaszthatatlan tőlünk, a lelkünkhöz van nőve. Röviden, de hosszabban sem lehetne pontosabban jellemezni „Pecek” Lakatos Krisztián eddigi játékait a Művész Jazz Klubban nyomon követhető alakításaira emlékezve. Most pedig egy különleges, páros játékra invitálja a dunaújvárosiakat pénteken 21 órakor:
- Duóban nagyon nagy kihívás ez most nekem. Főleg úgy, hogy egyedül is fogok játszani. Régi vágyam egyébként, mert szoktam gyakorolni basszusgitáron is, bőgőn is, aztán jobban megmutatható a tudás. Ilyen esetekben a nagyobbik része főleg az improvizálásról szól. Szinte olyan az ember, mint a szólista. Egyedül vagyok, játszom a témát, így végig improvizál az ember. A dobos a testvérem, András lesz. Ugyanakkor részben a saját szerzeményeimből is mutatok be darabokat. Persze a sztenderdeket is játszom, Miles Davist, akit nagyon szeretek. Amikor qurtetben szólózok nagyobb kihívás, mert két-három kört improvizálok, most pedig végig uralnom kell a helyzetet, a teret, a hangulatokat. Többet, jobban játszani, nagyon felépítve! Ez most a kihívás. Előfordul persze, hogy gyakorlás közben eszembe jut Patitucci, aki gyerekkoromban tanácsokat is adott. Megfogadtam, hogy próbálom tartani magam hozzá, nagyon nagy kihívás.

Képek: DO-archív

- Úgy tudom, Amerikába készül a közeljövőben…
- Nagyon úgy néz ki, hogy jövő év márciusra húzódik az amerikai utazásom, de megyek. Egyetlen álmomról sem tettem még le. Tudják, a gyerekkor is megidéződik a játék közben. Csináltam egy lemezt korábban a nagybátyám emlékére, abból az est folyamán is elhangzik egy darab, mert rá gondolok, s akkor viszi az egész lényemet. Ez volna a lényege. Ám amikor játszom, próbálom magamat kívülről hallgatni, mert az meg szakmailag szükséges.