Sokat mosogatott a győzelemért a Való Világ dunaújvárosi győztese

Kilencvenöt napos bezártságot követően, ahová utolsóként ment be, ám nyertesként jött ki a dunaújvárosi Mittey Dávid Róbert, csak annyit mondott beszélgetésünk kezdetén a szokásosan megnyerő mosollyal: „Figyelj, én nem mutogattam, nem izélgettem… Voltaképpen baromi sokat mosogattam a győzelemért!”. Aztán ha jól belegondolunk ebbe a senki értékrendjét és értékítéletét figyelmen kívül nem hagyó VV-be, az eredményhirdetés után is van élet

Azonnal hazajöttem, anyukám rántott hússal várt és a híres fasírtjával, amitől a villában elszoktam, öröm volt, hogy ezzel vártak. Igazából az vonzott haza egyből, ami a legfontosabb: a barátok és a család. Most tudtam és éreztem meg igazán a támogatásukat is, érezhettem az örömüket, azt, hogy hittek bennem, drukkoltak. És tényleg ettől érzem magam embernek.

Idén nyáron az országot akartad elhagyni, pedig…

Igen, nem tudtam egyről a kettőre jutni, nem haladtam az életemben, s bármit elvállaltam, bármit csináltam, nem tudtam kibújni a mókuskerékből. Az tűnt kézenfekvőnek, ha továbbállok, s próbálok az életemen változtatni. Most pedig már úgy látom a nyereményemmel, hogy itthon is tudom folytatni. Ez egy lehetőség, amiből indulni tudok, saját lábamra állni anélkül, hogy bárki segítene. 

Mi ragadt meg benned dunaújvárosi ifjúságodból? 

Vízilabdáztam, úsztam sokáig, tizennyolc évig itt éltem, itt van a közeg, amit szeretek, család, barátok. Nélkülük nagyon nehéz lett volna külföldön folytatni.

Irigyeid lettek többen, vagy a barátságok erősítettek meg?

A barátságok erősítettek meg, megmaradtak. Jóleső érzés, hogy kedvelnek. A villában nem sokan örültek a sikeremnek, sokan nem is értették. Nyilván, a negatívumok elkeserítenek, mint mindenkit, de sokkal több pozitívumot kapok. Mindegy is! Amíg feldolgozom ezt, visszaállok a normál életbe, addig vissza is megyek dolgozni. A vendéglátás mindig is kedvencem volt, vannak terveim. Benne van az is, hogy többet szeretnék ebből kihozni. Keveset szoktam főzni, de nem vetem meg a konyhát! Élek-halok a juhtúrós sztrapacskáért, de csak a fasírt után.

Fotó: Ónodi Zoltán