Szegény, Siracusában született Lucia-Luca, az ókori vértanú, a szembetegek védőszentje vajon mivel érdemelte ki e szörnyű bélyeget, amit rá ragasztottak?
Vigyázat, emberek, „gonoszjáró” napra ébredtünk! Aki jót akar, kövesse a szigorú hagyományrendet! Rontás ellen kenjük be fokhagymával az ajtók, ablakok sarkait, és ami a legfontosabb: ma semmit se adjunk kölcsön! Lányoknak-asszonyoknak ma tilos dolgozniuk, ha valaki e tilalmat megszegi, Luca büntetésére számíthat. Asszonyok ha ma fonni akarnának, ne tegyék, Luca ugyanis hozzájuk hajítja az orsót, kóccá bogozza a fonalat. És ami a legveszélyesebb: ha valaki mosni akarna, kővé változik!
Foglalkozzunk hát minden mással: eladósorban lévő lányok készítsék elő a tollat, papirost, véssék rá a neveket, hogy tizenhárom nap után megtudják jövendőbelijük nevét. Férfiak fogjanak hozzá a lucaszék készítéséhez, tizenhárom fából tizenhárom napon át faragják, hogy aztán a karácsonyi misén ráállva meglássák, körükben ki a boszorkány. A gyerekek meg menjenek lucázni, „kotyolni”, hátha kapnak ajándékot…
Szegény, szegény Siracusában született Lucia-Luca, az ókori vértanú, a szembetegek védőszentje vajon mivel érdemelte ki e szörnyű bélyeget, amit rá ragasztottak? Hát semmivel. Egyszerűen csak az ő napjára esett a Gergely-naptár bevezetése előtt a téli napfordulat, a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka ideje, amikor „meghal” a Nap, hogy újjászülessen. És, mint tudjuk, ilyenkor a „gonoszok” kedvükre garázdálkodnak. Ha nem hiszed, járj utána!

