A WHC Vardar elleni szkopjei EHF Kupa visszavágó előtt szenvedett súlyosnak látszó térdsérülést a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia fiatal hálóőre, Vig Vivien. Együttesünk kiváló kapusát az elmúlt héten meg is műtötték, egyelőre nem is mozoghat, de mint az érdeklődésünkre elárulta, lehetőségihez mérten mindent megtesz azért, hogy jó fizikai állapotban kapcsolódjon be újra a közös gyakorlásokba.

- Valóban, balszerencsés volt számomra a szkopjei mérkőzés, mert a bemelegítésnél ráléptem egy labdára, letapadt a jobb lábam és ment vele a térdem is. Azonnal a kórházba szállítottak, ahol annyit állapítottak meg, hogy nincs törés, de a pontos diagnózis felállításhoz meg kellett várni a hazautazást. Az itthoni vizsgálatok alapján kiderült, hogy a jobb térdemben a porc alá beszorult egy izom, valamint a belső oldalszalagom több helyen is beszakadt, ezért elkerülhetetlen volt a műtét, melyet szerdán el is végzett csapatunk orvosa, dr. Úr Viktor. A beavatkozást követően kaptam egy speciális térdgépet, ami bokától egészen combig tartja a lábam, melyet most három hétig nem hajlíthatok. Egyelőre ágyhoz vagyok kötve, de reményeim szerint már nem sokáig, mert én mozgásfüggő vagyok, s nehezen viselem a tétlenséget. Csütörtökön megyek varratszedésre, majd ezt követően elkezdem a fizikai edzéseket, mert felsőtestre azért erősíthetek, s szeretném magam a lehető legjobb formában tartani addig, míg elkezdhetem végre a tényleges edzéseket is.

Melyről Vivien elárulta, hogy a tervek szerint négy-öt hét múlva már teljes edzésmunkát végezhet, s ugyan az év utolsó bajnokiján még valószínűleg nem állhat a csapat rendelkezésére, de a 2015-ös esztendő első bajnokiján már szeretne pályára lépni.
- Ezt a három hetet kell most kibírnom komoly mozgás nélkül, majd elkezdhetem a gyógytornát, s a combom megerősítését, amire mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a sérült oldalszalagot tehermentesíteni tudjam. Négy-öt héten belül már teljes edzésmunkát végezhetek, s a januári, Siófok elleni meccsen már nagyon szeretnék pályára is lépni. Az elmúlt héten pihenőt kapott a csapat, társaim ma kezdték a közös gyakorlásokat, míg én csak most kezdem el felfogni, hogy számomra most a pihenés az első, de ilyen a sport, a sérülések sajnos bene vannak a pakliban. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy most hosszú ideig nem játszunk bajnoki mérkőzést, így reményeim szerint csak a Szeged elleni december végi találkozót kell kihagynom.