Százötven darabból álló gyűjtemény
"A csőszerelőként évek óta külföldön dolgozó férfi amikor hazajön, mindig hoz valamit. Széleskörű gyűjtőszenvedélye révén lakása tele van kuriózumokkal, mégis, porcelánbabái láttán ámulunk el igazán."
Egyedi és kétségkívül különleges gyűjteménnyel rendelkezik Borbély István Csaba, aki saját otthonába invitált bennünket a minap.
A csőszerelőként évek óta külföldön dolgozó férfi amikor hazajön, mindig hoz valamit. Széleskörű gyűjtőszenvedélye révén lakása tele van kuriózumokkal, mégis, porcelánbabái láttán ámulunk el igazán. Rögtön adódik is a kérdés: mikor és miért kezdett el porcelánbabákat gyűjteni?
- Még 2000 környékén, amikor kinn dolgoztam Svédországban, akkor botlottam bele egy bolhapiacon az első ilyen babákba. Közeledett a karácsony, a családom hölgy tagjainak ajándékozása némi gondot okozott, nem tudtam már mit hozni a számukra. Aztán, meglátva a babákat, adódott az ötlet, és eldöntöttem, hogy ez lesz a meglepetésem. Azonnal megtetszettek, és itthon is osztatlan sikert arattak. Így a következő külföldi útjaimon már kifejezetten kerestem őket, és hoztam még egyet, majd még egyet, míg végül szenvedélyemmé nem vált a babák felkutatása. A család persze az első időkben örült ennek – amíg csak 10-20 darab volt belőlük – de később már mondta édesanyám, hogy ne hozzak többet, mert nincs hová tenni.
S valóban, amerre nézünk, mindenhol babák ülnek, állnak, az egész lakást elfoglalják. Természetesen a hétköznapokon, a saját helyükön vannak – egymás hegyén-hátán.
- Bedobozolva tartom őket, mert nagy a helyigényük – mondja Csaba, majd gyorsan hozzá teszi: - Tudom, hogy szebb, méltóbb környezetet érdemelnének.
Tulajdonképpen a látogatásunk célja is ez, ráirányítani a figyelmet az egyedülálló gyűjteményre, s Csaba szándékára. Tavaly előtt Kulcson, Adonyban, majd Dunaújvárosban az Aranyalma Óvodában is kiállították a babákat, pedig akkor még csak nagyjából száz darabból állt a gyűjtemény. Utóbbi helyen óriási segítséget nyújtottak az óvónők, akik kifésülték a babák haját, rendbe hozták a ruhájukat, kimosták, ahol kellett megvarrták a fodrokat, ingujjakat. Ezt követően pedig tárgyakat gyűjtöttek és a babák köré életképszerűen tájat, korhű környezetet varázsoltak.
- Fantasztikus érzés volt, amikor a kiállítás megnyitóján az apró gyermekek felkiáltottak örömükben és meglepetésükben - Milyen szépek! Nekem is kell egy ilyen baba! – majd lehasalva és egymást túllicitálva stoppolták le, kinek melyik is kellene leginkább. De a felnőttek szemében, arcán is öröm volt látni, ahogy áhítattal nézték a valóban aprólékosan kidolgozott csodálatos ruhácskájú, és gyönyörű, olykor élethű arcú babákat – meséli Csaba csillogó szemekkel, majd folytatja: - Tulajdonképpen azt szeretném, hogy ne öncélú legyen ez az öröm, ne csak én és ismerőseim gyönyörködhessünk ezekben a porcelánbabákban, hanem bárki megcsodálhassa őket. Az emberek nyitottak a szépre, és számomra örömet jelentett, hogy másoknak is láthattam az örömét, mosolyát, illetve, hogy tudtam, szereztem néhány felszabadult percet a kiállítást megtekintőknek. Jó lenne ezt állandósítani!
Persze, ehhez egy megfelelő terem szükséges.
- Több ötletet kaptam, hogy hol lehetne egy állandó kiállítást létrehozni, és már sok mindenkivel beszéltem, de eddig nem született tökéletes megoldás. Talán érthető, hogy a több éves, évtizedes gyűjtőmunkámat – amely már komoly anyagi értéket is képvisel – nem szeretném eltékozolni. Másrészt úgy vélem, hogy ez eszmei érték is, és szerintem egy állandó kiállításnak hamar híre menne, és egy újabb látványossága lehetne a városunknak. Természetesen a későbbiekben azt is vállalnám, hogy kétszáz darabosra bővíteném a gyűjteményt.
Mert az csak természetes, hogy Csaba szenvedélye nem hagyott alább.
- Nagyjából százötven babát számlál a kollekció, s még ma is veszek, ha tehetem. Általában Hollandiában, Belgiumban vásárolok, a bolhapiacokon és a vásárokban, de kaptam már Ausztriában és Németországban is egyedi babákat. Itthon csupán két-három darabot leltem fel, azt is egy bizományi áruházban. Eddig is tudatosan próbáltam gyűjteni őket, hogy két egyforma ne legyen köztük. Ezért van több fajta belőlük. Igaz, közel harminc darabot elajándékoztam az évek alatt a barátaimnak, ismerőseimnek és a családtagjaimnak. Persze, a gyűjteményt kezelni, gondozni is kell. Otthon ez szinte megoldhatatlan, már ha csak a portörlést nézem. A portalanítás mellett a kis ruháikat, kiegészítőiket is folyamatosan ápolni kell.
Csaba azonban nem csak porcelánbabákat gyűjt, hanem más dísztárgyakat is.
- A hobbijaim közé tartozik még a réz és ezüst dísztárgyak, gyertyatartók, tűzzománc berakású képek, korsók, miniatűr festmények és brüsszeli csipkék gyűjtése. Az első brüsszeli csipkét ugyancsak édesanyámnak hoztam. Nagyon tetszett neki, ezért újabb és újabb darabbal gyarapodott az a készlet is. Finoman kidolgozott, cizellált darab mind.
Persze, Csaba – bár a lakása zsúfolásig tele van szebbnél szebb tárgyakkal – azért nem a múzeumőrök életét éli. Unokája és négy gyermeke van, de soha sem nősült meg. „Bohém csavargó vagyok” – mondja magáról nevetve. Ezért nem is meglepő, hogy amikor kiderült mi a hobbija, az ismerősei, a házban lakók egytől egyig elcsodálkoztak: - „Te ilyeneket gyűjtesz?” – Igen. Ezekre költö(tte)m a pénzem, persze el is ihattam volna… - válaszolja, ugyancsak nevetve.
A rovat további hírei: Közélet
"... jó a gyereknek, jó a mamának és a papának"
2025. júl. 23.
Dunaújvárosban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell messzire mennünk, ha kikapcsolódásra vágyunk. Olyannyira nem, hogy a nyári melegben számos lehetőség áll a rendelkezésünkre: működik az élményfürdő, nyitva az uszoda, elérhető a szabadstrand.
Gyászol a város, elhunyt Almási Zsolt
2025. júl. 22.
A város hivatalos honlapján látott napvilágot a megrendítő hír az első szabadon választott polgármester, Dunaújváros díszpolgára haláláról. Nyugodjék békében! A nekrológ mellett Pintér Tamás polgármester személyes hangú búcsúját is közöljük.
DSTV: tájékoztató a pályázatokról
2025. júl. 22.
A beszámoló már szerepelt hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése arról, hogy az Európai Unió által finanszírozott pályázatokról tartott sajtótájékoztatót Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester. Mint hangsúlyozta, ezek a források kulcsfontosságúak a város jövője szempontjából.
Városi vadvirágos parcella: az élő példa
2025. júl. 20.
Visszatérő téma hasábjainkon a városi közterek „visszavadításának” gondolata – ezúttal egy, pontosabban rögtön kettő kertvárosi példával szolgálunk. A kiégett gyepes területekkel szemben valódi alternatívát kínál a biodiverz, vadvirágos parcella – máris mutatjuk, hogyan.
Vasmacskák – összefogás a gyári kolóniákért
2025. júl. 19.
Mindig is tudni lehetett, hogy a vasmű területén kolóniákban élnek macskák – gondozásukat az ott dolgozók önkéntesen vállalták. Ellátták őket élelemmel, a szerencsésebbek otthonra is találtak a vasműsök között, a kevésbé szerencsések pedig a gyár területén éltek. A tömeges elbocsátással az négylábúak sorsa kilátástalannak látszik – ám van valaki, aki igyekszik megtalálni a megoldást.
Elhunyt Parádi György – nyugodjék békében...
2025. júl. 19.
Dunaújváros önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy életének 80. évében elhunyt Parádi György, városunk Pro Cultura Intercisae díjas zenésze, a Pentele Baráti Kör egykori elnöke.
Helyi termelőktől a vásárlók asztalára – népszerű lett a DunaKosár színes kínálata
2025. júl. 18.
Négy esztendeje annak, hogy zászlót bontott a helyi termelők csapata – a Dunaújvárosi Kosár Közösség népszerűsége változatlanul töretlen. A termelők gondos kezekkel ápolják portékáikat, így finom és minőségi falatok kerülnek a vásárlók asztalára.