Az év megannyi időjósló napjainak egyike a mai, a medvevárás ideje: kijön-e a barlangjából? Az európai népi hiedelem szerint ha kijön, s körülnézve meglátja az árnyékát, visszabújik, alszik tovább, mert hosszú tél, negyven napos hideg várható; ám ha nincs árnyék, kint marad, mert közel a tavaszi jó idő.
Az európai népi hiedelem szerint ha kijön, s körülnézve meglátja az árnyékát, visszabújik, alszik tovább, mert hosszú tél, negyven napos hideg várható; ám ha nincs árnyék, kint marad, mert közel a tavaszi jó idő. Februárt egykor jégbontó havának is hívták – legyen igaza a régieknek!
Ez a nap egyébként 1715 esztendeje egyházi ünnep: a keresztény liturgiában Gyertyaszentelő Boldogasszony napjaként jegyzik, annak emlékére, hogy Mária az ősi törvények szerint a jeruzsálemi templomban bemutatta újszülött fiát, Jézust. A gyertyaszentelés szintúgy tradicionális szertartás. A fénylő gyertya krisztusi jelkép, a másokért való áldozatra utal – míg másoknak szolgál, önmagát emészti el.
A paraszti társadalom a szentelt gyertyát mindig nagy becsben tartotta. Sosem hiányozhatott az ünnepi asztalról. Gyertyát égettek a beteg mellett, és ha újszülött volt a háznál, keresztelésig a bölcső mellé helyezték, hogy fénye elriassza a gonoszt, a kereszteletlen kisgyermeket a rossz szellemek ki ne cseréljék. Volt vidék, ahol ilyenkor szentelt gyertyát szúrtak a földbe, és ha mélyre hatolt, tartós telet jelzett. Másutt az ereszalján lógó jégcsapból jósoltak: ha hosszúra nőtt, termetes csöveket ígért a kukoricaföldeken.

