Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 15. Kolos, Georgina
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Miokovics Csabának nincsenek rémálmai

Kultúra
Dunaújváros
Cruel World Team

facebook megosztás

Pálinkás István - 2015. feb. 08., 08:47

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban.

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban. Miokovics Csaba, aki a maszkokért volt felelős az alkotócsoportból, így emlékszik vissza:

- Mindig is érdekeltek a bábfigurák, a horror, a maszkok, a sminkek. Ha a nyolcvanas éveket nézem, akkor Luiggi Fuggi, Dario Argento, Umberto Lenzi voltak számomra mérvadóak, ős olasz horrorfilm készítők. A lehetőség a baráti körből adódott, ahol mindenkinek volt saját feladata, tudása annak megvalósításához, amit Bernáth Zsolt rendező kért. Aztán egyre jobban belebonyolódott mindenki a maga területébe. Jól haladtunk. A közös munka komoly lehetett volna, de akkora szakadék volt kettőnk között, amit nem lehetett áthidalni. Amerikába mehettem volna, meghívtak Hollywoodba, de a meghívásnak anyagi okok miatt nem tudtam eleget tenni, és ezzel meg is rekedt a pályafutásom. 2005-ben készítettem az utolsó bábfigurát. Mivel folyamatos kudarcokba ütköztem, s nem akartam az egész életemet annak szentelni, hogy kapukat nyitogassak, amelyek nem nyílnak, illetve nekem nem nyílnak, inkább befejeztem.

- Mindent meg lehet már valósítani digitálisan, vagy lehetetlen nyomon követni a fejlődést?
- Egy fizikális figura, maszk elkészítése soha nem lesz utánozható. Mindig életszerűbb, mint a digitális. Mivel ezzel foglalkoztam, azonnal kiszűröm, mi a digitális egy filmben, s mi a kétkezi munka. Anyagi szempontból olcsóbb a digitális, ám egy komoly kétkezi munka mindig hatásosabb, mint bármi más. Farsangkor, ha nagyon lemásolnak figurákat a tévéből, akkor az kreatív-gyenge, s látjuk a mű-Batmaneket, mű-vámpírokat. Saját fantáziát nem látok bennük, ahogyan szerintem más sem. De mindenki utánozza ezeket a Marwell-hősöket. Hiányolom belőlük a saját fantáziájú, elkészített figurákat. Ha pedig szakmák képviselőit másolják (orvost, tanár, szabót), akkor meg nagyon kommerszekre sikerülnek. Gyerekkoromban is másoltunk, de akkor még kezdetlegesen is külön színeket tudtunk vinni egy-egy indián, vagy cowboy-figurába. És mindenki másként nézett ki, ám a Pókember nem tud másként kinézni.
- Eddigi maszk-tapasztalataidból mit tartasz összecsengőnek a jelennel?
- Nézd, a maszkot egész addig élvezettel lehet csinálni, amíg súlyos, kiégető kudarcokba nem botlasz. Bevallom, a látásnak és a kezek biztonságának nagyon jónak kellett lenni – nekem már nem olyanok. Sok idő kellene a visszaépüléshez.
- Ugyanakkor rengeteget tanultál…

- Abszolút! Néztem én iskolát, de nem lehet tanulni. Sminkmesterit igen, maszkmesterit nem. Mondják, de nem! A maszknál komoly gumitechnológiával dolgoznak, protézisekből, darabonként teszik a színészre, ami megkülönböztethetetlen lesz az élő bőrtől. Egyrészt iskolából, majd saját fejlesztésein, autodidakta módon tanul tovább az ember. A rendőrség szokta kérni például a rekonstrukciós figurát egy régen elhunyt ember koponyájáról. Én kipróbáltam egyet egy műanyag koponyáról, ami nyilván szintén készült valahonnan, másolatként. Az anatómiai könyveket nyakig bújtam, hogy leutánozhassam a technikát. Egy idő után automatikusan kialakul egy figura, most itt van a szobámban. Megadja magát az arc, nagyon élveztem. Az, hogy egyáltalán ilyet is csinálhattam a tíz évben, pótolhatatlan, mindig a munka élménye hajtott, saját fejlődésem. Mondják némelyek, hogy ezzel álmodnak, nekem nem okoztak problémát, soha nem álmodtam a figuráimmal.
Miokovics Csabával együtt Kemény Henriken nőttünk fel, Vitéz László a szívünk csücske volt, s ellenállhatatlan vágyat éreztünk minden egyes „bidös ördög” megverésére. Az ő utánozhatatlan tanmeséinek eredetiségéhez, az azzal való játék, figuráinak jellemeihez képest bármely mai digitális, számítógépes sorozat szétszórt műanyag csupán.

 

A rovat további hírei: Kultúra

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

2017. júl. 30.

Aki már életében legendává lesz, annak titkát sokan szeretnék megfejteni. Elolvastam mindent, amit lehet, de sokra nem jutottam, csak arra: nincs titok. Borovszky Ambrus egyszerűen – önmaga volt, hétköznapi figura, miközben az évek során a tekintély jelképe lett.

Virtuózok ha találkoznak

Virtuózok ha találkoznak

2017. júl. 29.

Virtuóz szaxofonszólókkal tűzdelt jazz muzsika tette emlékezetessé azok nyár estéjét, akik pénteken a Művész presszó teraszát választották, hogy kikapcsolódjanak.

2008: újvárosi szépség Füreden

2008: újvárosi szépség Füreden

2017. júl. 29.

Kilenc éve volt: felharsan a kürtszó, kezdődik a történetét akkor már száznyolcvanhárom esztendeje író balatonfüredi Anna-bál. Jómagam, nem gyakori bálozóként, tanúja vagyok az eseményeknek.

FEZEN - Minden bérlet elfogyott

FEZEN - Minden bérlet elfogyott

2017. júl. 28.

Az idén huszadik születésnapját ünneplő fesztiválra minden elővételes hetijegy elkelt már, ezekhez már a helyszínen sem lehet hozzájutni, de vészesen fogynak a napijegyek is, szombatra például már az összes elkelt.

A város hírnevéért

A város hírnevéért

2017. júl. 26.

Múlt héten, az idén 65 éves Vasas Táncegyüttes is részt vett a Prágában megrendezett nemzetközi összművészeti fesztiválon, ahol szokás szerint hatalmas sikert arattak.

Egy sosem volt hős

Egy sosem volt hős

2017. júl. 23.

„A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt régi idők óta mutogatnak egy nagy márványkő koporsót” – olvasta Móra Ferenc legendameséje kezdő sorát az apa. És elbeszélte gyermekének, amit az író meghagyott az utókornak a nagy törökverőről és annak legendás kardjáról.

Kétszáznégyezer harangkondulás

Kétszáznégyezer harangkondulás

2017. júl. 22.

Ma délben is, mint 1456 óta mindig harangszó emlékeztetett bennünket – és egész Európát – a magyar hadtörténet kiemelkedő eseményére: a nándorfehérvári diadalra. 561 év telt el azóta. Ennyiszer 365 napon, vagyis 204 ezer 765 alkalommal adták hírül a templomok harangjai a győzelmet.

  • További hírek

Friss hírek

  1. DSTV: megérdemelt elismerés

  2. Nőnap alkalmából is a közösség erejével

  3. Mindent az energiáról

  4. DSTV: rangadót nyert a PASE

  5. DSTV: a farsang hagyománya

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: megérdemelt elismerés

DSTV: megérdemelt elismerés

Embedded thumbnail for DSTV: rangadót nyert a PASE

DSTV: rangadót nyert a PASE

Embedded thumbnail for DSTV: a farsang hagyománya

DSTV: a farsang hagyománya

Top hírek

  1. Tart a kerítésbontás a Barsi Dénes utcában

  2. DSTV: kedvenc lett az Angels

  3. Eltűnt, nagyon keresik Vörös János Istvánt

  4. Elfogadta a közgyűlés a város idei költségvetését a csütörtöki ülésen

  5. Dunaújvárosi éremeső a szezonnyitón

Galéria

FitCity Dunaújváros (2026. február)

Farsangi forgatag (2026)

Majosházi István Emlékverseny (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 6. szám - 2026.02.13.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő