Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 16. Julianna, Lilla
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Miokovics Csabának nincsenek rémálmai

Kultúra
Dunaújváros
Cruel World Team

facebook megosztás

Pálinkás István - 2015. feb. 08., 08:47

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban.

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban. Miokovics Csaba, aki a maszkokért volt felelős az alkotócsoportból, így emlékszik vissza:

- Mindig is érdekeltek a bábfigurák, a horror, a maszkok, a sminkek. Ha a nyolcvanas éveket nézem, akkor Luiggi Fuggi, Dario Argento, Umberto Lenzi voltak számomra mérvadóak, ős olasz horrorfilm készítők. A lehetőség a baráti körből adódott, ahol mindenkinek volt saját feladata, tudása annak megvalósításához, amit Bernáth Zsolt rendező kért. Aztán egyre jobban belebonyolódott mindenki a maga területébe. Jól haladtunk. A közös munka komoly lehetett volna, de akkora szakadék volt kettőnk között, amit nem lehetett áthidalni. Amerikába mehettem volna, meghívtak Hollywoodba, de a meghívásnak anyagi okok miatt nem tudtam eleget tenni, és ezzel meg is rekedt a pályafutásom. 2005-ben készítettem az utolsó bábfigurát. Mivel folyamatos kudarcokba ütköztem, s nem akartam az egész életemet annak szentelni, hogy kapukat nyitogassak, amelyek nem nyílnak, illetve nekem nem nyílnak, inkább befejeztem.

- Mindent meg lehet már valósítani digitálisan, vagy lehetetlen nyomon követni a fejlődést?
- Egy fizikális figura, maszk elkészítése soha nem lesz utánozható. Mindig életszerűbb, mint a digitális. Mivel ezzel foglalkoztam, azonnal kiszűröm, mi a digitális egy filmben, s mi a kétkezi munka. Anyagi szempontból olcsóbb a digitális, ám egy komoly kétkezi munka mindig hatásosabb, mint bármi más. Farsangkor, ha nagyon lemásolnak figurákat a tévéből, akkor az kreatív-gyenge, s látjuk a mű-Batmaneket, mű-vámpírokat. Saját fantáziát nem látok bennük, ahogyan szerintem más sem. De mindenki utánozza ezeket a Marwell-hősöket. Hiányolom belőlük a saját fantáziájú, elkészített figurákat. Ha pedig szakmák képviselőit másolják (orvost, tanár, szabót), akkor meg nagyon kommerszekre sikerülnek. Gyerekkoromban is másoltunk, de akkor még kezdetlegesen is külön színeket tudtunk vinni egy-egy indián, vagy cowboy-figurába. És mindenki másként nézett ki, ám a Pókember nem tud másként kinézni.
- Eddigi maszk-tapasztalataidból mit tartasz összecsengőnek a jelennel?
- Nézd, a maszkot egész addig élvezettel lehet csinálni, amíg súlyos, kiégető kudarcokba nem botlasz. Bevallom, a látásnak és a kezek biztonságának nagyon jónak kellett lenni – nekem már nem olyanok. Sok idő kellene a visszaépüléshez.
- Ugyanakkor rengeteget tanultál…

- Abszolút! Néztem én iskolát, de nem lehet tanulni. Sminkmesterit igen, maszkmesterit nem. Mondják, de nem! A maszknál komoly gumitechnológiával dolgoznak, protézisekből, darabonként teszik a színészre, ami megkülönböztethetetlen lesz az élő bőrtől. Egyrészt iskolából, majd saját fejlesztésein, autodidakta módon tanul tovább az ember. A rendőrség szokta kérni például a rekonstrukciós figurát egy régen elhunyt ember koponyájáról. Én kipróbáltam egyet egy műanyag koponyáról, ami nyilván szintén készült valahonnan, másolatként. Az anatómiai könyveket nyakig bújtam, hogy leutánozhassam a technikát. Egy idő után automatikusan kialakul egy figura, most itt van a szobámban. Megadja magát az arc, nagyon élveztem. Az, hogy egyáltalán ilyet is csinálhattam a tíz évben, pótolhatatlan, mindig a munka élménye hajtott, saját fejlődésem. Mondják némelyek, hogy ezzel álmodnak, nekem nem okoztak problémát, soha nem álmodtam a figuráimmal.
Miokovics Csabával együtt Kemény Henriken nőttünk fel, Vitéz László a szívünk csücske volt, s ellenállhatatlan vágyat éreztünk minden egyes „bidös ördög” megverésére. Az ő utánozhatatlan tanmeséinek eredetiségéhez, az azzal való játék, figuráinak jellemeihez képest bármely mai digitális, számítógépes sorozat szétszórt műanyag csupán.

 

A rovat további hírei: Kultúra

Félúton, vagy az úti célnál?

Félúton, vagy az úti célnál?

2017. ápr. 23.

De nagy szerencsém van! – mondja a férfi, és befészkeli magát az anyósülésre. A régi kettes úton intett le. Tegeződjünk, jó? – így indít. Jó.

Elrontották?

Elrontották?

2017. ápr. 22.

A tanév elején alakult meg a Széchenyi István Gimnázium fotószakköre és pénteken már önálló kiállítással jelentkeztek az iskola Szivacs Galériájában.

Orvosmuzsikus Találkozó

Orvosmuzsikus Találkozó

2017. ápr. 22.

Orvosmuzsikus Találkozó lesz ma öt órától a Bartók Kamaraszínházban. A koncert igazi csemegének ígérkezik, aki teheti látogasson el a színházba erre az egyedülálló programra.

Ózd, Sztálinváros elődje

Ózd, Sztálinváros elődje

2017. ápr. 21.

Az egykori virágzó iparváros, a magyar kohászat meghatározó központja és egyben a kohómérnökök első számú célpontja Ózd volt, még jóval városunk fellendülése előtt. Az ott élők mindennapjairól dr. Nagy Péter történész tartott előadást az Intercisa Múzeumban.

Alkotó gyógyítók tárlata

Alkotó gyógyítók tárlata

2017. ápr. 21.

A hétvégén városunkban rendezik meg a 26. Orvos Muzsikus Találkozót, melynek első rendezvénye a Bartók Kamaraszínházban nyílt kiállítás, ami bizonyítja, hogy a művészet megfér a gyógyítás mellett is.

Metál az ész

Metál az ész

2017. ápr. 20.

Újabb felvonásához érkezik holnap este hat órától Zsömbör Attila rocktörténeti sorozata az MMK-ban. Ezúttal a hard rock és a heavy metal kerül a középpontba sok-sok érdekességgel és még több zenével.

Hatvanas évek – egy filmlegenda

Hatvanas évek – egy filmlegenda

2017. ápr. 17.

Eke Máté, a furfangos vitéz – megvan? Hát Buga Jakab? Vagy a rókalelkű Dudva? Juliska, a hírvivő szakácsné, netán Eberstein, a dagadt labanc ezredes? Nos, az emlékezetpróba sikeres volt?

  • További hírek

Friss hírek

  1. Ez nem a dunaújvárosi csapatok fordulója volt

  2. Fagyos nyitány, aztán enyhülés, de a vége újra hűvös

  3. Egy szettig élt a DKSE reménye

  4. DSTV: farsangoltak a Cimborák

  5. Szoros vereség Bicskén

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: farsangoltak a Cimborák

DSTV: farsangoltak a Cimborák

Embedded thumbnail for DSTV: a country bűvöletében

DSTV: a country bűvöletében

Embedded thumbnail for DSTV: megérdemelt elismerés

DSTV: megérdemelt elismerés

Top hírek

  1. Újra jól kisütötte az ízorgia közössége! (galéria)

  2. Elfogadta a közgyűlés a város idei költségvetését a csütörtöki ülésen

  3. Felkészülni, vigyázz, rajt – mindenkit vár a kolbászfesztivál!

  4. FitCity Dunaújváros: lendületes folytatás (galériával)

  5. Mátyás Gábor, a DKSE ügyvezető elnöke vehette át a Dunaújváros Sportjáért díjat

Galéria

Kolbászfesztivál (2026)

FitCity Dunaújváros (2026. február)

Farsangi forgatag (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 6. szám - 2026.02.13.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő