Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 18. Bernadett
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Miokovics Csabának nincsenek rémálmai

Kultúra
Dunaújváros
Cruel World Team

facebook megosztás

Pálinkás István - 2015. feb. 08., 08:47

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban.

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban. Miokovics Csaba, aki a maszkokért volt felelős az alkotócsoportból, így emlékszik vissza:

- Mindig is érdekeltek a bábfigurák, a horror, a maszkok, a sminkek. Ha a nyolcvanas éveket nézem, akkor Luiggi Fuggi, Dario Argento, Umberto Lenzi voltak számomra mérvadóak, ős olasz horrorfilm készítők. A lehetőség a baráti körből adódott, ahol mindenkinek volt saját feladata, tudása annak megvalósításához, amit Bernáth Zsolt rendező kért. Aztán egyre jobban belebonyolódott mindenki a maga területébe. Jól haladtunk. A közös munka komoly lehetett volna, de akkora szakadék volt kettőnk között, amit nem lehetett áthidalni. Amerikába mehettem volna, meghívtak Hollywoodba, de a meghívásnak anyagi okok miatt nem tudtam eleget tenni, és ezzel meg is rekedt a pályafutásom. 2005-ben készítettem az utolsó bábfigurát. Mivel folyamatos kudarcokba ütköztem, s nem akartam az egész életemet annak szentelni, hogy kapukat nyitogassak, amelyek nem nyílnak, illetve nekem nem nyílnak, inkább befejeztem.

- Mindent meg lehet már valósítani digitálisan, vagy lehetetlen nyomon követni a fejlődést?
- Egy fizikális figura, maszk elkészítése soha nem lesz utánozható. Mindig életszerűbb, mint a digitális. Mivel ezzel foglalkoztam, azonnal kiszűröm, mi a digitális egy filmben, s mi a kétkezi munka. Anyagi szempontból olcsóbb a digitális, ám egy komoly kétkezi munka mindig hatásosabb, mint bármi más. Farsangkor, ha nagyon lemásolnak figurákat a tévéből, akkor az kreatív-gyenge, s látjuk a mű-Batmaneket, mű-vámpírokat. Saját fantáziát nem látok bennük, ahogyan szerintem más sem. De mindenki utánozza ezeket a Marwell-hősöket. Hiányolom belőlük a saját fantáziájú, elkészített figurákat. Ha pedig szakmák képviselőit másolják (orvost, tanár, szabót), akkor meg nagyon kommerszekre sikerülnek. Gyerekkoromban is másoltunk, de akkor még kezdetlegesen is külön színeket tudtunk vinni egy-egy indián, vagy cowboy-figurába. És mindenki másként nézett ki, ám a Pókember nem tud másként kinézni.
- Eddigi maszk-tapasztalataidból mit tartasz összecsengőnek a jelennel?
- Nézd, a maszkot egész addig élvezettel lehet csinálni, amíg súlyos, kiégető kudarcokba nem botlasz. Bevallom, a látásnak és a kezek biztonságának nagyon jónak kellett lenni – nekem már nem olyanok. Sok idő kellene a visszaépüléshez.
- Ugyanakkor rengeteget tanultál…

- Abszolút! Néztem én iskolát, de nem lehet tanulni. Sminkmesterit igen, maszkmesterit nem. Mondják, de nem! A maszknál komoly gumitechnológiával dolgoznak, protézisekből, darabonként teszik a színészre, ami megkülönböztethetetlen lesz az élő bőrtől. Egyrészt iskolából, majd saját fejlesztésein, autodidakta módon tanul tovább az ember. A rendőrség szokta kérni például a rekonstrukciós figurát egy régen elhunyt ember koponyájáról. Én kipróbáltam egyet egy műanyag koponyáról, ami nyilván szintén készült valahonnan, másolatként. Az anatómiai könyveket nyakig bújtam, hogy leutánozhassam a technikát. Egy idő után automatikusan kialakul egy figura, most itt van a szobámban. Megadja magát az arc, nagyon élveztem. Az, hogy egyáltalán ilyet is csinálhattam a tíz évben, pótolhatatlan, mindig a munka élménye hajtott, saját fejlődésem. Mondják némelyek, hogy ezzel álmodnak, nekem nem okoztak problémát, soha nem álmodtam a figuráimmal.
Miokovics Csabával együtt Kemény Henriken nőttünk fel, Vitéz László a szívünk csücske volt, s ellenállhatatlan vágyat éreztünk minden egyes „bidös ördög” megverésére. Az ő utánozhatatlan tanmeséinek eredetiségéhez, az azzal való játék, figuráinak jellemeihez képest bármely mai digitális, számítógépes sorozat szétszórt műanyag csupán.

 

A rovat további hírei: Kultúra

Egy hosszú próbafolyamat kezdete

Egy hosszú próbafolyamat kezdete

2017. jan. 22.

Novemberben lezajlottak a meghallgatások, a rengeteg jelentkező közül Horváth Patrícia rendező pedig kiválasztotta azokat a gyerekeket, akikkel már el is kezdtek próbálni a Valahol Európában című darab április végére tervezett bemutatójára.

Templomálmodók és kórházépítők

Templomálmodók és kórházépítők

2017. jan. 22.

Számos kerek évfordulót rejt a városkrónika az idei évre is. Van, amihez hatvan évre, és van, amihez egy kerek évszázadig kell visszanyúlnunk. Van köztük sikertörténet, de olyan is, amit csak hatvanöt év alatt tudott egy gyülekezet kiböjtölni. Ilyen a reformátusok temploma.

Egy csipetnyi Rolling Stones

Egy csipetnyi Rolling Stones

2017. jan. 21.

Az East Gipsy Band párizsi villámturnéja után Dunaújvárosban is a zenekar vendége volt az amerikai szaxofonos, a Rolling Stones állandó szólistája, Tim Ries.

Rabemlékek fogságában

Rabemlékek fogságában

2017. jan. 21.

A Gulág-munkatelepek egyik legendás „lakója”, a 101 éves korában nemrég örökre elment szerzetes, Olofsson Placid mondta egyszer: aki tíz évet lehúzott a hírhedt szovjet büntetőtelepeken, annak legalább a kétszeresét, húsz évet vettek el az életéből.

Lélekfestészet, avagy egy személyes emlékekből táplálkozó életmű

Lélekfestészet, avagy egy személyes emlékekből táplálkozó életmű

2017. jan. 20.

Egy több évtizedes életmű legjobb és legkülönlegesebb darabjai várják a látogatókat a Kortárs Művészeti Intézetben. A hetvenedik születésnapját ünneplő Birkás István alkotásaiból nyílt kiállítás műfajában és hatásában változatos, mégis kerek egészet alkot.

Góliát gyásznapja

Góliát gyásznapja

2017. jan. 20.

Nagy hírrel fogad Gyuró, utcabéli ismerősöm kisfia. Nem titkolt izgalommal újságolja: holnap Góliátnak vége. Értetlenül bámulok, így aztán a részletekbe is beavat. Nagyapjához készülnek, disznótorra.

Új fotókiállítás a Lorántffy-ban

Új fotókiállítás a Lorántffy-ban

2017. jan. 19.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából új kiállítás nyílt a Lorántffy galériájában, ezúttal Farkas Virág Csilla (FaVi), az iskola volt divatstílus tervező tanulója képeit láthatják az érdeklődők.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Hazai rajt a középszakaszban

  2. Biztos sikerekkel folytatták a szezont

  3. Várják az átképzési program jelentkezőit

  4. PÉNZ7: a DKIK szerepet vállal a témahét lebonyolításában

  5. Téli nagytakarítás a garázsban: így teremts rendet könnyedén

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: a Szöglet lett a város kedvence

DSTV: a Szöglet lett a város kedvence

Embedded thumbnail for DSTV: együtt a menstruációs szegénység ellen

DSTV: együtt a menstruációs szegénység ellen

Embedded thumbnail for DSTV: farsangoltak a Cimborák

DSTV: farsangoltak a Cimborák

Top hírek

  1. Újra jól kisütötte az ízorgia közössége! (galéria)

  2. DSTV: a Szöglet lett a város kedvence

  3. Várják az átképzési program jelentkezőit

  4. Felkészülni, vigyázz, rajt – mindenkit vár a kolbászfesztivál!

  5. Csillagos ötöst érdemelt a kolbásztöltő fesztivál kavalkádja (galériával)

Galéria

Kolbászfesztivál (2026)

FitCity Dunaújváros (2026. február)

Farsangi forgatag (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 6. szám - 2026.02.13.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő