Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 20. Aladár, Álmos
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Miokovics Csabának nincsenek rémálmai

Kultúra
Dunaújváros
Cruel World Team

facebook megosztás

Pálinkás István - 2015. feb. 08., 08:47

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban.

Utolsó bábfiguráját tizennégy éve készítette, aztán leállt az egésszel, befejezte, betelt nála a pohár – ne firtassuk. Firtassuk inkább a lényegi indulást, vagyis mindazt, amit a dunaújvárosi Cruel World Team horror-vígjátékával elindítottak - olyat, ami addig nem volt a magyar filmvilágban. Miokovics Csaba, aki a maszkokért volt felelős az alkotócsoportból, így emlékszik vissza:

- Mindig is érdekeltek a bábfigurák, a horror, a maszkok, a sminkek. Ha a nyolcvanas éveket nézem, akkor Luiggi Fuggi, Dario Argento, Umberto Lenzi voltak számomra mérvadóak, ős olasz horrorfilm készítők. A lehetőség a baráti körből adódott, ahol mindenkinek volt saját feladata, tudása annak megvalósításához, amit Bernáth Zsolt rendező kért. Aztán egyre jobban belebonyolódott mindenki a maga területébe. Jól haladtunk. A közös munka komoly lehetett volna, de akkora szakadék volt kettőnk között, amit nem lehetett áthidalni. Amerikába mehettem volna, meghívtak Hollywoodba, de a meghívásnak anyagi okok miatt nem tudtam eleget tenni, és ezzel meg is rekedt a pályafutásom. 2005-ben készítettem az utolsó bábfigurát. Mivel folyamatos kudarcokba ütköztem, s nem akartam az egész életemet annak szentelni, hogy kapukat nyitogassak, amelyek nem nyílnak, illetve nekem nem nyílnak, inkább befejeztem.

- Mindent meg lehet már valósítani digitálisan, vagy lehetetlen nyomon követni a fejlődést?
- Egy fizikális figura, maszk elkészítése soha nem lesz utánozható. Mindig életszerűbb, mint a digitális. Mivel ezzel foglalkoztam, azonnal kiszűröm, mi a digitális egy filmben, s mi a kétkezi munka. Anyagi szempontból olcsóbb a digitális, ám egy komoly kétkezi munka mindig hatásosabb, mint bármi más. Farsangkor, ha nagyon lemásolnak figurákat a tévéből, akkor az kreatív-gyenge, s látjuk a mű-Batmaneket, mű-vámpírokat. Saját fantáziát nem látok bennük, ahogyan szerintem más sem. De mindenki utánozza ezeket a Marwell-hősöket. Hiányolom belőlük a saját fantáziájú, elkészített figurákat. Ha pedig szakmák képviselőit másolják (orvost, tanár, szabót), akkor meg nagyon kommerszekre sikerülnek. Gyerekkoromban is másoltunk, de akkor még kezdetlegesen is külön színeket tudtunk vinni egy-egy indián, vagy cowboy-figurába. És mindenki másként nézett ki, ám a Pókember nem tud másként kinézni.
- Eddigi maszk-tapasztalataidból mit tartasz összecsengőnek a jelennel?
- Nézd, a maszkot egész addig élvezettel lehet csinálni, amíg súlyos, kiégető kudarcokba nem botlasz. Bevallom, a látásnak és a kezek biztonságának nagyon jónak kellett lenni – nekem már nem olyanok. Sok idő kellene a visszaépüléshez.
- Ugyanakkor rengeteget tanultál…

- Abszolút! Néztem én iskolát, de nem lehet tanulni. Sminkmesterit igen, maszkmesterit nem. Mondják, de nem! A maszknál komoly gumitechnológiával dolgoznak, protézisekből, darabonként teszik a színészre, ami megkülönböztethetetlen lesz az élő bőrtől. Egyrészt iskolából, majd saját fejlesztésein, autodidakta módon tanul tovább az ember. A rendőrség szokta kérni például a rekonstrukciós figurát egy régen elhunyt ember koponyájáról. Én kipróbáltam egyet egy műanyag koponyáról, ami nyilván szintén készült valahonnan, másolatként. Az anatómiai könyveket nyakig bújtam, hogy leutánozhassam a technikát. Egy idő után automatikusan kialakul egy figura, most itt van a szobámban. Megadja magát az arc, nagyon élveztem. Az, hogy egyáltalán ilyet is csinálhattam a tíz évben, pótolhatatlan, mindig a munka élménye hajtott, saját fejlődésem. Mondják némelyek, hogy ezzel álmodnak, nekem nem okoztak problémát, soha nem álmodtam a figuráimmal.
Miokovics Csabával együtt Kemény Henriken nőttünk fel, Vitéz László a szívünk csücske volt, s ellenállhatatlan vágyat éreztünk minden egyes „bidös ördög” megverésére. Az ő utánozhatatlan tanmeséinek eredetiségéhez, az azzal való játék, figuráinak jellemeihez képest bármely mai digitális, számítógépes sorozat szétszórt műanyag csupán.

 

A rovat további hírei: Kultúra

A Bartók előadásáé a legjobb koreográfia

A Bartók előadásáé a legjobb koreográfia

2016. aug. 25.

Első alkalommal díjazták a színházművészet mellett a cirkusz- és táncművészeket szerdán, az V. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál Díjátadó Gálán Szarvason. A legjobb koreográfia díját a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház Rómeó és Júlia című táncjátéka érdemelte ki.

Emlékfák gyűrűjében

Emlékfák gyűrűjében

2016. aug. 24.

Ismét szoborállítással koronázták meg a baracsi fafaragó tábort a Baracs vezérről elnevezett téren. A tábor egyik alkotója, Rohonczi István elmondta, a település más részeire is kihelyeztek emlékfákat.

Virtuózok egy színpadon - Benda Trió a Művészben

Virtuózok egy színpadon - Benda Trió a Művészben

2016. aug. 24.

Benda Gábor egészen fiatal gyerekként kezdett el zongorázni, ami nem is csoda, hiszen családjában a zenetanulás tradicionálisnak számított. Azt azonban a mai napig nem tudta még megfejteni, hogy a kezdetekkor a zongora választotta őt, vagy fordítva. Péntek este kilenckor a Művészben talán ez is kiderül.

Évadnyitó ülés a Bartókban

Évadnyitó ülés a Bartókban

2016. aug. 22.

Évadnyitó ülést tartott a Bartók Kamaraszínház társulata, majd azonnal munkához is láttak, hiszen megkezdték az Enyém, tied című mesejáték olvasópróbáját. Mint azt Őze Áron, a Bartók színház igazgatója elmondta, az új évadban a műsor része marad néhány nagy sikerű darab, akár a Chicago vagy a Literatúra.

Búcsú Riótól, vendégszöveggel

Búcsú Riótól, vendégszöveggel

2016. aug. 22.

Az olimpiáig nem találkoztam Sam Kendricks nevével. Az atlétikai stadionban aztán megjegyeztem! Az agyamba vésődött a jelenet: az amerikai a bemelegítő ugráshoz készül, nekifut, és…

Kopjafával emlékeztek

Kopjafával emlékeztek

2016. aug. 21.

A Baracsi Fafaragó Tábor résztvevői kopjafát állítottak az egy éve elhunyt Farkas Mihály képzőművész sírjához a kisapostagi temetőben.

Egy „ezeréves” pofon

Egy „ezeréves” pofon

2016. aug. 20.

Álomjáték: az ősi Sövényháza vidékén járunk. Ott, ahol a hét vezérnemzetség egyikének feje, Ond 1100 éve megtelepedett. Ahol a honfoglalás éveiben a legenda szerinti első országgyűlés zajlott.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Két vereség az éllovastól

  2. DSTV: pályaorientációs bevetés

  3. Felelős költségvetés – nehéz gazdasági környezetben

  4. Köszöntötték az Eb hőseit

  5. Sokba került az ötperces rövidzárlat

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: pályaorientációs bevetés

DSTV: pályaorientációs bevetés

Embedded thumbnail for DSTV: farsang az Intercisa Múzeumban

DSTV: farsang az Intercisa Múzeumban

Embedded thumbnail for DSTV: folytatták a  közös örömsportot

DSTV: folytatták a közös örömsportot

Top hírek

  1. "A halál négy kapuja" – új horrorfilm díszbemutatója a Kultikban

  2. DSTV: a Szöglet lett a város kedvence

  3. Újra jól kisütötte az ízorgia közössége! (galéria)

  4. Várják az átképzési program jelentkezőit

  5. Dunaújvárosi előadó is áll A Dal színpadán

Galéria

Kolbászfesztivál (2026)

FitCity Dunaújváros (2026. február)

Farsangi forgatag (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 7. szám - 2026.02.20.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő