Alpok, Akác, Avar… becsületes tulajdonnevekként, nagybetűvel, ahogyan a kuvasztenyésztés is bőséggel megérdemli a csupa nagybetűt. Legalábbis ezt tapasztaltuk Pentelei Molnár Istvánnál, aki ugyan negyven éve szerelmese a négylábúaknak, ám a kuvasz nőtt szívéhez leginkább.
Az említett nevek pedig annak a kölyökkutya alomnak a viselői, akiket szakértelme mellett a fajtához illő szeretet és gondoskodás övez az óvárosi kertes házban. Állítása szerint Alfa az összes közt a csúcs, úgyhogy tőle nem is válik meg:
Bizony, a fajtára való tekintettel, őt látom a nevéhez méltónak. A nyolcvanas években 28 000 törzskönyves, regisztrált kuvasz volt, míg napjainkban alig éri el az 1700-at. Joggal aggódhatunk aziránt, hogy a kuvasz rohamos léptekkel halad a kihalás felé. Minek következtében vesztett népszerűségéből ekkorát a mai helyzet kialakulásáig – határnyitás, vásárlói szokások változása (ami hazai az már nem annyira kell, csak a külföldi!), és a politikai változásokra, azok hatásaira sem készültek az akkori tenyésztők. Magyarországon másfélmillió regisztrált kutya van, s nagyjából háromszázezer kóbor kutya, ami óriási szám. A kilenc magyar kutyafajta összlétszáma nem éri el a húszezret.
A kuvasz a ma élő azon kevés kutyák egyike, három-négy fajta egyesítője – mondja -, amelyik közvetlen leszármazottja az ázsiai szürke farkasnak, ezáltal sok ma élő nagytestű kutya a kuvasz leszármazottja. Ilyen értelemben a kuvasz a világörökség része is lehetne, mert olyan genetikai értéket képvisel, ami már nagyon kevés helyen lelhető fel.
Nyugat Európában, Amerikában népszerűbb a fajta, mint hazánkban. Sok tudatlanságból, részben rosszhiszeműségből, kialakult mendemondák terjengnek a kuvaszról. Garantáltan kijelentem, hogy ezek megalapozatlanok! Csakis szerelem és felelősség, amit végzek, és amit tesz a családom is. Gazdasági megfontolásokat szóba sem hozhatunk, az értékesítése veszteséges. Felelősségből tenyésztünk, hogy az unokáink is lássák ezt a fajtát. A hozzám hasonló tenyésztők száma alacsony, de ha ők sem volnának, akkor ez a fajta tíz-húsz éven belül eltűnne.
Az utolsó órában vagyunk?
Folyik erről konzultáció, s eljutottunk odáig az elmúlt másfél-két évben, hogy sikerült egy önálló szervezetet létrehozni hazánkban a törvényi előírásoknak megfelelően, amellyel képviseljük a fajta közös értékeit, lobbizhatunk a törvényhozásban is, hogy a jövőjüket megerősítsük. A Magyar Kuvaszfajta Gondozók Egyesülete állami felhatalmazást kapott egyedüliként, hogy felelnek a hazai kuvaszfajta tenyésztéséért, jövőjéért. Ez a szervezet civil közösség, azon dolgozunk, hogy a tevékenységet ki tudjuk terjeszteni a jövőben.
A különböző versenyek megítéléséhez is más-más módon állnak tenyésztők és versenyzők. Kiállításon nem csak tenyésztők, de szimpatizánsok is részt vesznek, s bár a fajta nemzetközi sztenderd leírása eléggé meghatározza a fajta küllemi, tartalmi jegyeit, majd ezekben a tól-ig határokban a tenyésztők kifejezhetik elvárásaikat, képességeiket még akkor is, ha a populációt egy homogénebb formába viszi:
A mostani alom az első a kuvaszból, de korábban német juhászkutyákat tartottam, tenyésztettem. Rengeteg kiállításra is járok, mindig ezzel szerettem foglalkozni. Bennem nagyon mély nyomot hagy, hogy a kuvasz nem egy szolgalelkű fajta, hanem egy önálló, büszke állatfaj, aminek történelmi, ősi forrásai vannak – mindig a pásztorokkal, emberközelben volt, ebből fakadóan egy olyan kutyafajta marad, ami egyrészt önállóan végezte a dolgát, másrészt családtagként épült be, természetes volt számára a gyerek, a család. Sokkal kiszámíthatóbban viselkednek a jelenlegi kuvaszaim a kisgyereket illetően, mint más fajta: a gyermek és akiket ismernek, kedvelik, de idegennel szemben rendkívüli bizalmatlanok, kiváló őrzővédők. Van egy kislányom, hát bármelyik szájából kiveszi még a húst is anélkül, hogy a kutya akár a legkisebb rosszallást tenné iránta.
Az alom kölykein ugyan látszanak a különbségek, mert egyértelműen egyéniségek, érdeklődően vizsgálnak, szagolnak. Egyikük Romániában, egy másik Svájcba kerül majd, biztos helyre, mert a gazdának kikötései vannak (felelősen egyébként) aziránt, hogy aki elviszi, folyamatosan jelezzen neki hírben, képben egyaránt a sorsuk alakulásáról, a tartásról. Ahogy ő maga is teszi, felelős szeretettel – a megmaradásért.
