A mi időkapszulánk
"… és ha egy kicsit ráér rám gondolni, akkor írjon, hogy ne unatkozzam magam agyon." Egy üzenettöredék ez 1927-ből. Viseltes képeslap őrzi. Vajon mit takar sejtelmes a mondat? Írója magányos? Régi barátját szólítja meg?
"… és ha egy kicsit ráér rám gondolni, akkor írjon, hogy ne unatkozzam magam agyon." Egy üzenettöredék ez 1927-ből. Viseltes képeslap őrzi. Vajon mit takar sejtelmes a mondat? Írója magányos? Régi barátját szólítja meg? Netán színvallásra akarja késztetni a szívbéli kiválasztottat, a címzettet? Mint megannyi, múzeumban-levéltárban őrzött tárgy és üzenet, alighanem ez is már föltörhetetlen kódot rejt…
A képeslapot, amelyről a mondatot idéztem, a Pentelén üdülő Fabricius Edith kisasszony adta postára 1927. szeptember 12-én. Tudatta ebben a címzettel, Póka Pivny Aladár királyi szabadalmi bíróval, hogy jól van, a Pálhalma-pusztai fenyvesek között élvezi a jó levegőt, a Dóra-kastélyban úgy érzi magát, mint egy mesebeli királykisasszony, és „ …mint láthatja, Magára is gondolok a jó dolgom közepette.”
Mi más ez, mint egy titkos vallomás. De kik voltak ők? Edith kisasszony tán a nevezetes soproni városbíró, Fabricius Endre leszármazottja lehetett? Merre vezetett vajon az útja? A Dániában, Amerikában később azonos néven jegyzettek tán csak a névrokonai voltak? És a képeslap címzettjének sorsa mi lett? Ritka név viselője volt, szinte bizonyos, hogy azonos az amerikai függetlenségi háború magyar hősnek, Kováts Mihály ezredesnek az életét kutató Póka-Pivny Aladárral. A többit a titkok tára rejti…
Számtalan képeslap indult útjára a múlt század elején az akkor népszerű üdülőhelyről, Pentele-Pálhalmáról. Üzenetek, gyorsjelentések, hangulatképek, élethelyzetek jelzőkövei. Megannyi kis „időkapszula”.
A hetvenhat éve ismert fogalom – az Amerikából elterjedt time capsule – köré mára legendák szövődtek. Az első időkapszulát az Egyesült Államokban, New Yorkban rendezett világkiállítás idején ásták le a földbe, azzal a szándékkal, hogy utódainknak, a 6939-ben élőknek üzenjenek a „történelem közepéről”. A Flushing Meadows Parkban rejtező kapszula tizenöt méter mélyen, betonszarkofágban pihen. A réz-króm-ezüst ötvözetből készített hüvelyben hétköznapi használati tárgyak vannak, aztán könyv, mikroszkóp, növényi magvak, és persze kordokumentumok, filmhíradó-részletek, mikrofilmre rögzített szakrális iratok, tudományos leírások, szótárak – tudósítások arról, hogyan élt az ember a Földön a XX. században.
A „civilizáció kriptája” – ez korunk egy másik időkapszulája 1940-ből: Georgia államban az atlantai Oglethorpe Egyetem alagsorának egy kamráját megtöltötték a korkultúra lenyomatát jelző tárgyakkal. Légmentesen lezárták, acélajtaját lehegesztették, lepecsételték, azzal a meghagyással: évezredek múltán, csak 8113-ban szabad kinyitni. A kilencedik évezred, 8113 – megfoghatatlan ez a mai halandó számára. Mit kezdenek vajon a kései utódok a nekik tán érdektelen limlommal? A négyszeresére nőtt idő miatt tán már értelmezni se tudják majd? Vagy ellenkezőleg, értik, milyen volt az élet egy nem túl szerencsés korban? Bizarr dolog, mesélni azoknak, akikről azt se tudjuk, élnek-e egyáltalán, vagy... de hiába törjük ezen a fejünket. A végtelen időben a kis távlatok elvesznek.
Ma már több időkapszula kering az űrben. A Pioneer-10 és testvére, aztán a két Voyager űrszonda röpül a megfoghatatlan, a valószínűleg soha meg nem ismerhető felé, sok-sok tárgyat és jelekbe sűrített információt visznek: Drake–Sagan csillagász páros Pioneer-tábláját, a Földről az űrbe küldött első fizikai üzenetet. A kutatók úgy tartják, hogy a táblán lévő adatok más civilizációk, idegen lények számára is érthetőek lesznek. Ezt tartják a nevezetes Voyager-aranylemezről is. Ezen a Naprendszerről, a Földről és az itt élő emberiségről halmoztak fel minden általunk tudhatót, arra a valószínűtlen esetre felkészülve, hogy a szondát a távoli jövőben netán értelmes lények találnák meg. De így lesz-e? Mi igazolja vissza a vakhitet? A kétség teljessé válik, ha belegondolunk: van űrszonda, amely a legtávolabbi célpontjáig, a Bika csillagkép legfényesebb darabjáig kétmillió év múlva jut el...
De térjünk vissza a Földre, a mezőföldi rögvalóságba.
A mi időkapszulánkba az jut, amit az utódoknak címezve hátrahagyunk. Gondoskodunk-e vajon arról, hogy a személyes üzenetünk, az eleink és a mi szellemi hagyatékunk eljusson hozzájuk? A nagyanyáink, dédanyáink széljegyzeteit őrző régi kalendárium, a betűvető öregek feljegyzései, a rokonok küldte hajdani képeslap, az ósdi vásárnaptár, egy foszlott szélű cselédkönyv, egy fél évszázados gyászjelentés – mind-mind kordokumentum. Nem kéne így utólag, az őseink helyett, az ő nevükben megtölteni az időkapszulájukat?
Akkor és a most
Egy felhívással fordulunk Önökhöz, kedves olvasókhoz! Bizonyára meglapul egy-egy régi képeslap a fiókban a régmúltból, vagy talán a közelmúltból, amelynek fő képe a várost ábrázolja. Küldje el szerkesztőségünkhöz, mesélje el történetét, és mi hasábjainkon, valamint a Dunaújváros Közéleti Hetilapban közölni fogjuk. Egy összeállítást készítünk belőlük, milyen is volt a város az egykori képeslapokon. A fiatalabb polgárokat sem hagyjuk ki a kezdeményezésből. Tőlük azt várjuk, olyan képeket küldjenek el szerkesztőségünkbe, hogy milyen képeslapot készítenének a mai városunkról, mit látnának rajta szívesen? A megújult főteret? A Mukin játszó gyerekeket? A Duna-parton szalonnát sütő társaságokat! A lehetőség végtelen, csak a fantázia szabhat határt. Ne habozzanak, küldjék el e-mailben a szerkesztoseg@media-haz.hu e-mail címre, vagy postai úton a Kenyérgyári út 1. szám alá, de személyesen is elhozhatják szerkesztőségünkhöz (Kallós Dezső utca 1.- főiskolai Médiacentrum).
A rovat további hírei: Kultúra
Viadana-varázslat a Művészetek Völgyében
2025. júl. 24.
A sikeres tavaszi visszatérés után folytatta diadalútját, a Művészetek Völgyében is hódított a Viadana Kamarakórus. Az együttes Taliándörögdön lépett közönség elé – rendhagyó repertoárral ajándékozva meg a közönséget még múlt szombaton.
Nyári komédiázásra készül a Bartók társulata
2025. júl. 23.
Rendhagyó vállalás, rendkívüli helyszín, ráadásul nem titkoltan fontos lépés egy majdani nyári színházi fesztivál felé vezető úton: Shakespeare Ahogy tetszik című lírai komédiáját a Vasvári iskola udvarán viszi színre a Bartók Kamaraszínház. Premier pénteken este!
Nyáron is nyitva a József Attila Könyvtár
2025. júl. 22.
Rövidített nyitvatartás lép életbe július végétől, de addig is rendszeres programokkal várják a betű barátait az intézményben. Különleges válogatással is kirukkoltak!
DSTV: dacolva az elemekkel
2025. júl. 21.
A rossz idő sem szegte kedvét az MMK táborozóinak a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. Bár az udvarról az épületbe költöztek, nagy kedvvel vetették magukat a kézműveskedésbe a tematikus sorozat résztvevői – és a színházra az idő is megjavult! Hangkép.
DSTV: Belgiumba készül a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes
2025. júl. 20.
A meghívásról már olvashattak, most következzen a DSTV összegzése arról, hogy Belgiumban léphet közönség elé a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes. Csapatunk a rangos Westerlo-i Nemzetközi Folklórfesztivál programjában szerepelhet augusztus első felében. Hangkép.
DSTV: évadzáró a zenélő cukrászdában
2025. júl. 19.
Változatos és gazdag kínálat jellemezte a Zenélő Jakó Cukrászda sorozatát az elmúlt időszakban, derül ki a DSTV összegzéséből. A kezdeményezés sikeres koncerttel ért véget – de persze csak az idei évadra, hiszen ősztől biztosan folytatják! Hangkép.
ICA-D: csodás városfelfedező "Betekintés"
2025. júl. 18.
Ahogy ígérték: egyszerre hallatlanul izgalmas és roppant tanulságos bemutató lett a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) új időszaki kiállítása. Betekintés címmel a BME Középülettervezési Tanszék külföldi hallgatói mutatják be diplomamunkáikat, vagyis a Dunaújváros köztereire álmodott terveiket. Még egy héten át látható: kötelező program!