Édesapjáról emlékversenyt neveztek el, aki ismerte, nem tudta nem tisztelni. Bárhol megjelent, még a hangját sem kellett felemelni (noha edzéseken azért meg-megtörtént az is), mégis becsben tartották. Komóczi Gábor meghatározó sportembere volt a városnak.
A birkózóiért, ha kellett, a falig elment. Komóczi Gábor meghatározó sportembere volt a városnak, kiemelkedője a szakágnak, akitől jól ismerten cseng a mondat: „Engem mindig az vonzott, ami nagyon nehéz, szinte már lehetetlen.” Szinte természetes, hogy fia, Gábor is ragaszkodik a birkózószőnyeghez:
Mindegy ki, mit mond, de apa egy élő legenda volt – mindenki példaképe, mindenki haverja „Az Öreg Denevér”. Az egész város így ismerte aput, mert olyan volt, mint a Fülig Jimmy, akármerre járt, mindenkinek köszönt, intett, mindenki tudta kiről van szó: „Helló denevér!”. Nyilván a fia voltam, s vagyok. Nem csak a sporttal vívja ki magának a tiszteletet, hanem a mindennapi cselekvéseivel. Ahogy Ő kilépett az utcára, ahogy bement valahová… Érezni lehetett, hogy megjelent, megérkezett valaki, a Komóczi. Tisztelet, becsület, egyenesség, az utolsó takarító néninek előre köszönt, az utolsónak tekintett embernek is barátja volt, ahogy a legnagyobb vasműs főnökkel is pertuba volt. Számomra is hihetetlen, hogy mindenkivel jóban volt.
Téged meg aztán elég korán bevonzott a sporthoz
Ez egy olyan sport, ami szigor nélkül nem megy, támogatás nélkül nem megy, s a legnagyobb sikerek mindig sírással vannak kikövezve, ez küzdősport. Két ember egymás szemébe néz, kezet fognak, s a jobbik győz. Kőkemény, következetes munkával lehet elérni. Nyilván egy pillanatig sem szakadtam el a birkózástól, hároméves koromban kaptam apámtól az első cipőmet, s hihetetlen volt, amikor az olimpiáról ki akarták venni a sportot. Aki egy kicsit is ismeri a történelmét, birkózás van az olimpiákon. Emlékszem, Vlagyimir Putyin is mellé állt, s egyértelmű volt, ilyet nem szüntethetünk meg. Ez nem JÁTÉK! Öröm számomra, hogy az egyesület így nyúlt a birkózáshoz, a gyerekek szeretik, jó kapcsolatokat ápolnak az iskolákkal, nagyon jó, hogy van újra egy bázisunk az eddigi kutyaélet után. Kell, hogy legyen törzshelyünk, s biztos vagyok abban, hogy Mátyás Gáborék kiépítették a kis sejteket vidéken is, ez bevonzódik, s hihetetlen jó élet kezdődik majd megint. Az új szövetség hihetetlen jól támogatja a vidéki sportot, Németh Szilárd úr nagyon mellettünk van, Komáromi Tibi – mondhatnám, barátom – teljesen az ügy mellett áll. Minden adott ahhoz, hogy Dunaújvárosban újra felvirágozzék a birkózás. Emelkedőben, csillagos ég a határ!
