Kikelet hava, március huszonegyedik napja van: a csillagászati tavasz kezdete, a napéjegyenlőség – a régiek szavával napfordulat – ideje ez, amikor visszavonhatatlanul beköltözik életünkbe a jó idő.
A tavaszkezdet ókori ábrázolásában a karjában virágokat tartó mirtuszkoszorús lányt, a tavaszhírnököt láthatjuk, míg más szimbólumként megjelenik a félig fehér, félig fekete ruhás ifjú – jelképezve a nappal és az éj hosszának egyenlővé válását. Március 21-én ugyanis a Nap éppen az Egyenlítő magasságában vonul át az égen, s egész földgolyónkon azonossá teszi a két napszak idejét. Féltekénken a tavaszpont ez, ekkortól egyre hosszabbak a nappalok, míg a déli féltekén rövidülnek, s ott az ősz köszönt be.
E nap a Benedekek ünnepe, akik között a legjelesebb történelmi alak az V. században, Nursiában született szerzetes, a bencés rend alapítója. Nursiai Benedek Rómában tanult. A világi hívságok taszították, azokat megvetve a hegyekbe vonult, hogy remeteként éljen. Három esztendő telt el úgy, hogy egy barlangban rejtőzködött, senki emberfiát nem látott, még szerzetes társát, Romanust sem, aki időnként kötélen eresztette le neki a szirtfokról az élethez szükséges kenyeret.
Benedek évekig a rendalapítás tervén dolgozott, amelyet később megvalósított, s Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén társaival fölépítette a bencések anyakolostorát. Ez tizenöt évszázada a Szent Benedek Rend spirituális központja. Megalkotta híres Reguláját, a szerzetesek életvezetőjét, amelyet Nagy Szent Gergely pápa kötelezővé tett valamennyi rend s az egész egyház számára.
Az 547. március 21-én meghalt Benedeket 1220-ban szentté avatták. A XX. század egyik kiemelkedő egyházvezetője, a tavaly boldoggá avatott VI. Pál pápa 1964-ben a nyugati szellemiség kialakításában szerzett kivételes érdemei okán Nursiai Szent Benedeket Európa védőszentjévé nyilvánította.
