Mindenki Szapporóról beszélt 2008 áprilisában, de most 2015 áprilisában már Krakkóról és az ottani jégkorong hősökről szólnak az énekek. Hét év elteltével újra a világ elitbe, vagyis a világ legjobb 16 csapata közé verekedték be magukat válogatott jégkorongozóink. Az egyik hőssel, Pozsgai Tamással beszélgettünk.
A fantasztikus csapatnak most is több dunaújvárosi kötődésű játékosa volt, de közülük csupán Pozsgai Tamás az, aki jelenleg is az Acélbikák kötelékébe tartozik.
Felfogtad már, hogy jövőre a legjobbak között szerepeltek majd?
Igazából még nem tudtam elhinni. A csapattal a lengyelek elleni győzelem ünneplésén is arról beszéltünk, hogy még nem is tudjuk, hogy a szapporói csoda után mit is értünk el újra. Hogy ez mégis valóság, azt onnan érzem, hogy egyre többen gratulálnak, hívnak fel telefonon, vagy írnak a közösségi oldalon. Ezek mindegyike erősíti a szívemet, hisz most ébredek rá, mennyien szerették volna ezt a sikert. Ez megerősíti bennem a hitet, hogy tényleg megcsináltuk! Hihetetlen hosszú utat jártunk be idáig, de ezt senki nem veheti el tőlünk.
Mennyire volt nehéz neked Dunaújvárosból bekerülni és bennmaradni a válogatottban?
- Bátran kimondhatom, hogy most nehezebb volt felvennem már az előkészületi meccseken is a tempót, nagyon pörgős volt. Biztos vagyok abban, hogy ebben segített az a két év, melyet Fehérváron játszottam, mert ott tanultam meg azt, hogy hogyan kell lereagálni a nagytempójú játékosok elleni hokit. Nem szeretek magamról beszélni, de nagyon sokat dolgoztam azért, hogy bekerüljek a csapatba, ahol az edző nem csupán kiegészítő játékosként számított rám.
Más stílusú hokit játszottatok, mint eddig. Ezt a támadások felépítésében, de a védekezésben is szembetűnő volt.
- Ez így van. Ez a fajta játékfelfogás már az edzőmeccseken is érezhető volt. Már akkor tudtuk, persze eredménytől függetlenül, hogy teljesen más világbajnokság vár ránk. Nagyon sok energiát fektetett Rick Chernomaz szövetségi kapitány arra, hogy a csapategység a lehető legjobb legyen. Ez érezhető volt a támadásokon és a védekezésben is, hiszen mindenben öten-öten vettünk részt. A védekező munkánkkal, a rengeteg korcsolyázással tudtuk segíteni a csapat támadó játékát, ezzel megzavarva ellenfeleinket. A csatárok mindig jól zártak vissza, így nekünk is volt lehetőségünk arra, hogy feljebb lépjünk. Az idei világbajnokság ettől volt jobb, magabiztosabb, na meg attól, hogy betartottuk az edzői utasításokat.
Mikor érezted először azt, hogy meglehet a feljutás?
- Nem tudom, hogy kiben mikor jött ez az érzés, de én már a Japánok elleni győzelem után éreztem magamban azt, hogy most több van bennünk a tisztes helytállásnál. Azonban ha valaki a vb előtt azt kérdezte volna tőlem, hogy a bronzérem reális lenne-e, akkor arra valószínűleg igennel válaszoltam volna. De ez a helyszínen, az első meccs után megváltozott. Lehetett érezni, hogy ebben a csapatban több van, és akármikor akárkit megverhetünk. Ez pedig a mérkőzések végeztével csak erősödött bennünk, mely érezhetően nem terhet tett ránk, hanem ellenkezőleg, újabb erőt adott! Pedig biztos vagyok abban, hogy nem volt olyan játékos köztünk, aki nem izgult volna. Sőt! Főleg a lengyel csapat ellen, akik ugyan papíron gyengébbek nálunk, de hatalmas erőbedobással küzdötték végig a tornát. De nem illetődtünk meg, hanem kőkeményen beleálltunk a meccsbe. És ehhez jött a rengeteg magyar szurkoló, akiknek nem lehetünk elég hálásak azért, hogy Krakkóban hazai pályát varázsoltak nekünk. Megint bebizonyosodott, hogy a mi szurkolóink a világ legjobbjai! Elképesztő volt az a hangulat, amellyel támogattak bennünket. Otthon voltunk Krakkóban!
A szapporói aranygeneráció után hogyan fognak benneteket hívni?
- Én már sok változatot hallottam, mint például a krakkói hősök, de nincs szükség új nevekre! Ez egy nagyon egységes, nagyon jó csapat volt, és az tény, hogy a legidősebbtől a legfiatalabbig mindenki beletette tudása legjavát.
A válogatottba eddig is nehéz volt bekerülni, de ettől kezdve mindenki oda igyekszik majd. Mennyire lesz nehéz ezért bennmaradni a keretben?
- Az biztos, hogy aki ennek a csapatnak a tagja volt, az ott is akar maradni, de ez nem lesz egyszerű. Igen, bizonyosan mindenki be akar majd kerülni, de ezért nagyon keményen meg kell dolgozni. Ez azonban még jobban a csapat javára fog válni. Ha egy kicsit előre nézünk, akkor nyílván az lesz a cél, hogy megragadjunk a legjobbak között.
Az oroszországi világbajnokságon kivel szeretnél legszívesebben mezt cserélni?
- Ezen még nem gondolkodtam! Az én álmom hadd legyen az, hogy úgy teljesítsek majd, hogy az én mezemet kérjék majd el.
Az életedben több változás következik majd. Hamarosan megnősülsz, családot alapítasz, és várhatóan több csapattól is lesz kérőd. Gondoltál már erre?
- A családalapítással kapcsolatban jók az információid, és az is várható, hogy egy ilyen világbajnokság után a csapat játékosainál megnövekszik majd a kérők száma, hiszen egy „A” csoportos válogatott sportolónak nagyot nő az értéke. Egyelőre még konkrétumok nincsenek, hiszen nagyon friss a feljutás. Az ügynökök sem kerestek még, de az várható, hogy több lesz az érdeklődő. Ezt, akiben olyan potenciál van, hogy akár egy külföldi csapat is megkeresi, most kihasználhatja. Azt azonban még nem tudom, hogy velem mi lesz, hiszen az utóbbi időben száz százalékosan csak a válogatottra koncentráltam. A csapatkeresés így a jövő titka.
Szárszó Lajos
