Barangolok a múltban, könyveket ütök föl, a világhálón is keresgélek – hol ezt, hol azt adja ki a véletlen. Most éppen egy különös pentelei évfordulóra lelek.
Zajlik a II. világháború. 1944. április 3-a: azon a napon kezdődik meg Magyarország módszeres bombázása. Budapestet akkor éri először légi attak. Azt megelőzően, 1943 őszén hazánk fölött megszaporodtak a szövetséges erők átrepülései, majd október 24-én hullott az első amerikai robbanóeszköz magyar földre. Hadtörténészek szerint ez nem volt tudatos: egy Ausztria felé tartó repülő személyzete műszaki hiba miatt, kényszerből ürítette ki a bombaszekrényt. Kárt ez nem okozott.
1944 januárjától néhány nyugat-magyarországi falut érintett kisebb támadás, emberáldozat nélkül, jelentéktelen anyagi kárral. Márciusban történtek jelentősebb légi ütközetek. A magyar vadászgépek bátran felvették a küzdelmet a túlsúlyban lévő repülőkkel, nekik köszönhetően a támadók nem tudtak nagy veszteséget okozni. Az első magyar pilótaáldozatokat a Szabadhídvég és Mezőkomárom fölött zajló csata követelte.
Az április harmadikára virradó éjszaka aztán hatalmas légi invázió kezdődött: 137 vadászgép fedezete mellett 180 nehézbombázó indul fővárosunk ellen. A védelem gépei már a vidékünk felett fogadták a bombázókat. A legendás Héja-pilóták, a rombolók és az éjszakai vadászok hősiesen küzdöttek, de nem bírtak a többszörös erővel. A Budapestet elért gépek találatai 1073 budapesti polgár életét oltották ki. Félezer ember súlyosan megsebesült. Ipari üzemek dőltek romba.
Azon az éjszakán Pentele fölött is nagy ütközet zajlott. Vadászgépeink fogadták, és kitartóan támadták az idegeneket. Az egyik Wellington nehézbombázót sikerült lelőniük. Dr. Piry Sándor pentelei körorvos reggel a hatóságoknak azt jelentette, hogy a pesti országút mellett, a Peretsényi-tanyánál a szántóföldön lezuhant gép roncsai közt három angol repülős holttestét lelték. A katonákat a háborús áldozatoknak kijáró tisztelet mellett hantolták el a pentelei katolikus temetőben.
