Dunaújváros Hetilap

Mindennapi mintává szelídült a hímzés

doszerk - 2015. április 19. 20:07

Manapság újra hőskorát éli a hímzés. Az utóbbi időszakban azonban a dísztárgyakról: a párnákról, falvédőkről, terítőkről a hímzett motívumok átkerültek a napjaink használati tárgyaira: pólókra és tornacipőkre. Nagymamáink még díszítettek vele, mi pedig hordjuk is azokat.

A hímzésnek, ennek a különösen munkaigényes hobbinak hódol Nodicskó Istvánné Ica is, akivel munkái kapcsán beszélgettem.
- Nekem a tornacipőkön megjelenő hímzés nem tetszik, nem is vállalnám az elkészítését, mert szerintem nem oda való. A pólókon viszont már illőnek tartom, készítettem is néhányat az elmúlt időszakban. Bár mostanában újra divat lett a hímzett portéka, de az elkészítése nagyon időigényes és fárasztó, és sajnos nem nagyon találni olyan embert, aki ezzel foglalkozik. Például mondhatom, hogy kézi hímzőkről tudok, de a környékünkön rajtam kívül gépi hímző messze, s távol senki sincs. Ez pedig azért is nagy baj, mert követők nélkül kihal majd ez a foglalatosság, ez a szakmunka is.
A hímzés értéke visszanyerte értelmét és értékét, még akkor is, ha ez az érték átalakult és napi mintává szelídült - már nem tájegységekre vonatkozó azonosságot, hanem tágabb, nemzeti és generációs összetartozást jelöl.

Ilona Barcson született és fiatalon Dunaújvárosba került. Itt ismerkedett meg a varrás alapjaival is.
- Dunaújvárosban tanultam meg a hímzés alapjait, vagy negyven éve egy idős nénitől. Egészen pontosan a férjem munkatársának az édesanyjától, aki csak hosszas unszolás hatására állt kötélnek. Csak együttes erővel sikerült rábeszélnünk. Akkor még három műszakban dolgoztam, két gyermeket neveltünk és így jártam le hozzá Óvárosba hímezni. Akkor vettük meg ezt a varrógépet is, ami már negyven éve szolgál. Ezt a délelőttös műszak kezdetekor levittük hozzá, majd hétvégékre hazahoztuk. Az alapokat így három-négy hónap alatt megtanultam, majd vásároltam egy kalocsai gépi hímzéses könyvet – akkor még lehetett ilyet kapni – és abból tanultam tovább.
Aztán hosszú szünet következett.

- Sok mindennel foglalkoztam. Harmincöt évet húztam le a vasműben, váltóműszakban. Dolgoztam daruvezetőként, gépkocsivezetőként, hengerkormányosként, majd Dunaföldvárra költöztünk. Ezt követően munkanélküli lettem, majd nyugdíjas és közben adódott egy lehetőség. A Marcipán cukrászdába kerültem kézilánynak, ahol megismerkedtem a földvári hímzőkörrel. Aztán annyira megfogott a hímzés, hogy végleg a szenvedélyemmé vált. Ma már Dunaföldvár népi hímzője cím büszke birtokosa vagyok.
Eleinte csak hobbiból, baráti alapon varrtak, hímeztek. Az ovisoknak anyák napjára varrták ki a díszes kis mellényeket, ingeket, aztán következtek a betyáros népi hímzések. Ingek, gatyák oldalát, mandzsettáját kellett vékony csíkban kivarrni, majd kiállítást is szerveztek nekik a helyi könyvtárban. Ez végül állandósult, már minden évben bemutatják munkáikat a karácsony előtti időszakban. Sőt, négy éve a Hungexpóra is eljutottak Ica munkái, majd Boszniába is, ahonnan oklevelet küldtek a számára. Persze, egy dunaújvárosi kiállításra – ha lenne rá alkalom –, azért még „benevezne”…  
- Nemrég lettem kész egy tizenkét személyes asztalra készített hatalmas terítővel is, amit két éven keresztül csináltam. Csak a színes cérnával egy éven keresztül dolgoztam.

Ica – mint mondja – nem tud nyugton ülni. Ha egy kis ideje akad, azonnal kell valamit csinálnia. Ezért mindig kerül valami a keze ügyébe. Ha nem népi hímzés, akkor gobelin. Mert az csak természetes, hogy azt is szeret készíteni. Csak éppen az a szemének árt nagyon. Ezért esténként már csak kézzel varr. De örömmel végzi, másként nem is lehetne. Kissé rabszolgamunka ez, mert egy kisebb terítő is két-három napig tart, s ha eladná, hát jó, ha az anyagköltség visszajönne. A nagy terítőért is jó, ha százezer forintot adnának, ami munkaórát tekintve igen kevéske óradíjat tenne ki.
- Pedig maga az alapanyag nem olyan drága, hiszen általában lepedővászonra készülnek a képek, minták. A napszövet ugyanis hamar foszlik. Ezt pedig minden rövidáru boltban lehet kapni. Ami viszont már drága, az a hímzőcérna. Egy kis motring 250 forinttól indul, s egy színből minimum három árnyalat kell. S akkor ez még csak egy szín. S ebből is több motringgal elfogy, mire elkészül egy szépen díszített felület. A kalocsai mintánál pedig nem szokás kevés színnel dolgozni. Aztán a vászonra sem egyből varrnak, hanem a mintát fel kell rajzolni, vagy festeni. Egy földvári rokkantnyugdíjas asszonnyal dolgozom össze, aki kézzel, sablon alapján egy indigószerű anyaggal megrajzolja a mintákat, amiket kiszellőztetés után kivarrok. A minták sokszínűsége, gazdag formavilága, a rajzolók képzelete pedig garantálja, hogy nem készül kétszer ugyanolyan munka. A hímzésben éppen ezért az is csodálatos, hogy egyedi, mert minden egyes minta változhat, a színekkel együtt. Minden egyes hímzett munka egyedi, akár minden egyes ember…

-Szóládi Zoltán-

A rovat további hírei: Közélet

A négylábúak biztonsága az elsődleges cél!

A négylábúak biztonsága az elsődleges cél!

2025. ápr. 24.

Hosszú ideje fennálló probléma városunkban, hogy valaki vagy valakik mérgezett étel elhelyezésével veszélyeztetik a kis kedvencek életét. Az ügy kapcsán Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester tartott fórumot a Városháza „C” szárnyában kedden délután.

DSTV: szomorú hírek a vasműből

DSTV: szomorú hírek a vasműből

2025. ápr. 24.

A csoportos létszámleépítés kapcsán tartott tájékoztató beszámolót már olvashatták, most itt a DSTV összegzése. A Dunai Vasmű munkavállalóinak sorsáról Mezei Zsolt alpolgármester tolmácsolta az önkormányzat álláspontját. Hangkép.

Szabó Zsolt: elengedhetetlen a megyei jogú városok közös, határozott fellépése

Szabó Zsolt: elengedhetetlen a megyei jogú városok közös, határozott fellépése

2025. ápr. 23.

Szabó Zsolt képviselte városunkat a Megyei Jogú Városok Szövetségének múlt heti debreceni ülésén, ahol több fontos kérdés is napirendre került. Városunk gazdasági alpolgármestere szerint azt szeretnénk, hogy Dunaújváros és a dunaújvárosiak megkapják a számukra jogosan járó forrásokat.

Elismerések és ünnep a Bölcsődék Napján

Elismerések és ünnep a Bölcsődék Napján

2025. ápr. 23.

Idén húsvéthétfőre esett a Bölcsődék Napja, amelyet 15 éve Magyarországon is április 21-én ünnepelnek. Dunaújvárosban is összeültek a bölcsődei dolgozók – három szakember kapott igazgatói elismerést a Munkásművelődési Központban.

Komoly eredményt hozott a múlt heti akció, de lesz még lomtalanítás a Technikumban

Komoly eredményt hozott a múlt heti akció, de lesz még lomtalanítás a Technikumban

2025. ápr. 23.

Húsvét ide vagy oda, 35 tonna lomot és/vagy elektronikai hulladékot gyűjtöttek össze a múlt szombatra halasztott akció során a technikumi gyűjtőpontokon – ezzel együtt eldőlt az is, hogy még a tavaszi időszakban újráznak!

"Volt, L-múlt" – emlékidéző bolyongások

"Volt, L-múlt" – emlékidéző bolyongások

2025. ápr. 23.

Hét fejezetben gyűjtötte össze és adja közre sztálin- és dunaújvárosi emlékeit Tóth István. A webes közegben – és korábban lapunk hasábjain is – nagyot futott személyes emlékek hamarosan a Volt, L-múlt című kötetben látnak napvilágot. Vagyis: dehogy múlt.

Köszöntő – húsvét ünnepén

Köszöntő – húsvét ünnepén

2025. ápr. 21.

"Kívánom, hogy a húsvéti időszak örömmel, szeretettel, reménnyel és megújulással legyen tele!" – az ünnep alkalmából Pintér Tamás polgármester köszöntőjét olvashatják.