„Kínhalálra, keresztfára, szép gyöngyvirágom…” – ilyen meghitt-bizalmasan szólította meg Jézust a régi népi ének, és elbeszélte kereszthalálát.
Ennek napján, nagypénteken a templomokban nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet, majd azt a kereszt előtti hódolat és az áldozás követi. A szertartás végén a hívek néma csendben vonulnak ki a templomból.
Ismerjük Krisztus elítéltetésének és végső földi útjának történetét.
Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére megy, hogy ott virrasztással készüljön föl az elkövetkező megpróbáltatásra. Míg imádkozik, tanítványait elnyomja az álom. Hajnalban Jézus felébreszti őket, és tudatja velük: az óra elérkezett, amikor vádlói kezére jut.
Júdás, az áruló tanítvány vezeti nyomára a katonákat, és a „Júdáscsókkal” jelzi azoknak, hogy kit kell elfogniuk. Péter apostol kardot ránt, s a többiek is követnék, ám Jézus leinti őket: ha megvédenék, nem tudná beteljesíteni az Írást, amely szerint az ő sorsa elrendeltetett.
A megkötözött foglyot a zsidó főpapok elé viszik. A főtanács törvényt ül fölötte, ám valós bizonyítékot nem találnak. Ekkor megkérdezik: ő lenne a Messiás, az Isten fia? Jézus válaszára, hogy valóban ő, ítélkeznek: méltó a halálra. Róma jeruzsálemi helytartója elé viszik.
Pilátus nem találja vétkesnek. Kétszer is el akarja bocsátani, ám végül a húsvétkor megtartott szokások szerint a jelenlévőktől kérdezi, kit bocsásson el, a gyilkos Barabást vagy Jézust. A főpapok által lázított tömeg Jézus nevét kiáltja. Pilátus mossa kezeit… A töviskoszorúval „megkoronázott” Jézust elindítják utolsó útjára. Golgota hegyén a kivégzőkereszt várja. Haláltusáját e szavai zárják: Consummatum est! Bevégeztetett. Vagyis – beteljesedett az Ige, amely szerint sorsa elrendeltetett.
Halálának pillanatában a jeruzsálemi templom kárpitja meghasadt…
