A tavasz a lábasjószág legelőre terelésének napjával ma beköszöntött. Persze, tudom, már benne jártunk eddig is, hiszen mind a meteorológiai-, mind a naptári tavasz kezdetén túl volnánk; de az ókoriak óta a mai jeles napot is tavaszkezdőnek tarthatjuk.
A kora középkori háborúkban – ahogy legendáink szépséges könyvében, a Képes Krónikában is olvashatunk erről – előfordult, hogy a hadviselő felek Szent Márton napjától Szent György napjáig fegyverszünetet kötöttek. Vagyis a zord hónapokra otthonaikba húzódtak vissza a harcosok, hogy aztán a jó idő jöttével újult erővel essenek egymásnak.
A tavasz a lábasjószág legelőre terelésének napjával ma beköszöntött. Persze, tudom, már benne jártunk eddig is, hiszen mind a meteorológiai-, mind a naptári tavasz kezdetén túl volnánk; de az ókoriak óta a mai jeles napot is tavaszkezdőnek tarthatjuk. A római népség ekkor szalmatűz füstjével űzte el magától és állataitól a rontást. A nyájat tűzön hajtották át, hogy a boszorkánysereg erejétől megóvják. A férfiak maguk is „tüzet ugrottak”, pásztoráldozatot mutattak be, és hajnali harmatban mosakodtak.
A rontáselhárítás sokféle fortélya nálunk is szokásban volt: a kapuba vetett láncon át való marhahajtás éppúgy, mint a füstölés vagy a rügyező vesszővel csapdosás – abbéli hit szerint, hogy úgy zsendül a jószág, ahogy a zöld ágon a levél. Az istállót védő rítus, a hamuszórás is megszokott volt, hogy megakadályozzák a marharontó erők legnagyobb dúlását. A régiek szerint a boszorkányok e napon próbálják elvenni a „tejhasznot”. Úgy tartották, a legjobb védekezés a tehén szavára szúrt fokhagyma, de végszükségben az istállóajtóba állított söprű vagy az ajtófélfára aggatott gatyamadzag is megteszi…
Hogy a hajdani penteleiek milyen György-napi praktikákkal éltek, nincs részletes följegyzés – de az biztos, hogy mint mindenütt, itt is hagyományosan e napon vitték a legelőre a gulyát. Az 1869-es lajstrom szerint 468 magyar- és 49 svájci fajta szarvasmarhát tartottak a faluban, 1935-ben már 1157 volt a számuk, az 50-es években pedig még több. Aztán az egykori agrárközség iparváros lett.
Az egyház nem véletlenül tette az ősidőktől gonoszűzőnek számító napra a híres sárkányölő névünnepét: a György-legenda a keresztények abbéli meggyőződést fejezi ki, hogy a hit semlegesíti a rontó szándékot. A Krisztus után 270 körüli időben Kis-Ázsiában született és Palesztinában mártírhalált halt vitéz katona emlékét Európa-szerte ápolják. Sárkányölő Szent György számos város patrónusa, 1222-től hivatalosan is Anglia védőszentje.
