Várkonyi Balázs
Váratlan jelenés
Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.
Tamások egymás sarkában
Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.
Jánosok napja, borivók ünnepe
Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.
Confirma hoc Deus…
De miért, Magdus?
A zongoratanárnő tette föl a kérdést, de az asszonytól nem kapott választ, az csak nézett a fakószürke szemeivel. Nem volt mit mondania, nem is értheti meg ezt más…
Egy túlélőről
Légy, ami lenni akarsz – mondta a gazda, és a kivénhedt, kivágásra ítélt fa oldalágainak a múlt őszön megkegyelmezett.
Telepesek és szabadok
Eszter nénit, a kivételes tehetségű parasztírót országos elismerés övezte – de a falubéliek többsége csak afféle habókos öregasszonynak tartotta. Volt, aki egyszerűen a falu bolondjának nevezte. Egy minapi telefonhívás régi történetet idézett fel bennem.
Szent György napján - legelőre!
A tavasz a lábasjószág legelőre terelésének napjával ma beköszöntött. Persze, tudom, már benne jártunk eddig is, hiszen mind a meteorológiai-, mind a naptári tavasz kezdetén túl volnánk; de az ókoriak óta a mai jeles napot is tavaszkezdőnek tarthatjuk.
Puszi a városnak
"A bolt személyzete nem hint puszikákat, nem kellemkedik, nem bájolog – egyszerűen csak kedves. Figyelmes... A kisváros szociológiai sajátossága – így a szakirodalom – az emberi gesztusok továbbélése. És tényleg: bármerre jár az ide tévedő, mosollyal, figyelmességgel találkozik."
Marikáék napfogyatkozása
"Február derekán egy fiatal erdélyi pár átélte a megrendítő élményt. Az égi menetrendet meghazudtolva, hisz még messze volt a napfogyatkozás ideje, az ő szemük előtt már akkor elsötétült a világ."
Áldozatsor – Bakától Windischig
A kommunizmus „fekete könyve” és levéltári kutatások alapján százmillióra tehető a világon az embertelen eszmerendszer összes áldozatának száma. Mi itt Közép-Kelet-Európában egymillió áldozattal „megúsztuk”.
Az eltört festőpálca
"Az avatatlanok előtt akár pogány rítusként is hathatott: a festőpálcát egy jó barát kettétörte, úgy tette az ecsetekkel együtt a sírba."