Jánosok napja, borivók ünnepe

2017. december 27. (szerda) 15:58 - Várkonyi Balázs

Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.

Tegnap, karácsony másnapján az Istvánokat köszönthettük. Legalábbis azokat, akik nem augusztusban tartják névnapjukat. Az első keresztény vértanú, István emlékünnepe után egy nappal viszont már a Jánosokra emelhetjük poharunkat. És ez azért is különösképp illő, mert a név ókori viselőjének boros kehely a jelképe.
Történt ugyanis, hogy Jézus követője, a négy evangélista egyike a legenda szerint egy pogány főpapot akart megtéríteni, ezért bosszúból mérgezett bort itattak vele. János azonban, mielőtt azt az ajkához emelte volna, megáldotta, így a gyilkos szer hatástalan maradt. Ezért lett a szimbóluma a borral teli kehely – El Greco is ezzel ábrázolta a híres festményén –, és így lett a jánosáldás szokása az egészségőrzés jelképe.

Áldás – írom, s nem a tévesen elterjedt borszentelés. De mert a nyelvi szokás erős, nevezhetjük nyugodtan borszentelésnek is, a lényeg nem változik. Az egykor egyházi szertartás olyannyira elterjedt, hogy ma már felekezeti kötődés nélkül is sokfelé megtartják a bortermelők, nem ritkán a saját pincéjükben.
Koccintsunk tehát ma a Jánosok egészségére. És emlékezzünk ókori névadójukra is, aki Krisztus kedvelt tanítványa volt – nem véletlen, hogy az utolsó vacsorán is a Mester mellett foglalhatott helyet. Az apostolok közül csak ő kísérte el a Golgotára vezető utolsó útjára Jézust, aki aztán kiszenvedése előtt édesanyját, Máriát az ő védelmére bízta.
Korabeliek emlékezete szerint János evangélista száz évig élt – éljenek hát sokáig a mai Jánosok is!

A rovat további hírei: Napraszóló

Télkóstoló – és emlékezés

Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap)

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

A jövő múltja

A jövő múltja

2018. január 14. (vasárnap)

Dolgozz, macska, mert megverődöl! Fiamat fenyegettem így, látván, hogy minden sürgetőbb neki, mintsem hogy a vizsgájára készüljön. Csak kajlán vigyorgott. Persze kiskorában is ritkán „verődött”, most meg, egyetemistaként… jól néznénk ki! De hogy miféle macska, akinek dolgoznia kellene, módfelett érdekelte, mintha nem emlékezne rá, pedig sokszor elolvastatta esti meseként.

Kiátkozott szilveszterezők

Kiátkozott szilveszterezők

2017. december 31. (vasárnap)

Van egy nap az évben, amikor a csöndre, nyugalomra vágyó ember sem várja el, hogy szomszédai hang nélkül töltsék az éjszakát. Nem úgy Ligday plébános úr! Szerinte az évbúcsúztató igenis eltelhet némaságban.

Tamások egymás sarkában

Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek)

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Öreg fiú, December

Öreg fiú, December

2017. december 26. (kedd)

Sajnáljuk, amikor elmegy. Pedig érkezésekor indulat fogadja, hiszen megjön nagy széllel, faggyal, olykor meg hatalmas hóval… kinek hiányzott? Van valami tragikus a létében; mert elhozza karácsonyt, a meghitt ünnepet, de a hétköznapokon a hajnali köd meg a metsző hideg beszél a rossz természetéről.

A bejglimérgezés ideje

A bejglimérgezés ideje

2017. december 25. (hétfő)

Ősi karácsonyi csemegénk: a bejgli. Vagyis nem! Pontosítok: nem egészen. Persze az „ősi” fogalom értelmezése elég tág lehet, de mégis: sok évszázadig csak a mákos guba, meg a kelt tésztából készült kalács a volt a valóban tradicionális karácsonyi édesség a magyar asztalon.

Különös pentelei decemberek

Különös pentelei decemberek

2017. december 23. (szombat)

Ünnephozó hónapunk a mezőváros életében sokszor szomorú ajándékkal érkezett. Itt van mindjárt az 1945-ös év: a háború veszteségeit még felmérni sem tudó gazdatársadalom képtelen volt felvenni a korábbi munkaritmust.