Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek) 16:14 - Várkonyi Balázs

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak. Persze ki ekkor, ki akkor tartja neve napját, de aligha utasítja vissza a köszöntést, még ha nem is ez az ő ünnepe. A múltkori Tamás eposzi jelzője a „disznóölő”, míg a maié a „szerelmes” – noha egykori névadójukra valójában se egyik, se másik titulus nem illik.

A 21-ei Tamás, az ókori ácsmester Krisztus követője lett, a tizenkét apostol egyike, s a keleti országok sikeres hittérítője. Ő arról is ismert, hogy próbával akart meggyőződni Mesterének feltámadásáról, így kapta a „hitetlen” jelzőt. A disznóöléshez persze semmi köze nem volt, e ragadványnév a hajdani deszki gazdáknak köszönhetően terjedt el. Ők egy nagyon hétköznapi ok miatt nevezték el ekként: emléknapja ugyanis a karácsony előtti disznótorok legutolsó alkalma volt.

Ami a ma ünneplő Tamásokat illeti, az ő névadójuk a középkori Anglia híres személyisége: II. Henrik király lordkancellárja, Canterbury érseke, Becket Tamás. Az egyház jogainak elszánt védője volt, ellentétben az uralkodóval, aki egy „kezes” egyházat kívánt. Az érsek így kegyveszetté lett, s 1170 karácsonya után, épp a mai napon a király hallgatólagos egyetértésével négy nemes úr a székesegyházban, az oltár előtt mészárolta le. Amikor a nagy tisztelet övezte vértanú-érseket halála után három évvel a pápa szentté avatta, az uralkodó önmagát megalázva zarándokolt el sírjához, hogy kiengesztelje Róma püspökét.

De hogyan lett magyar földön Becket „szerelmes” Tamássá? Nos, valamikor az Alföldön az a hiedelem élt, hogy a hajadonok Szent Tamás napján tudhatják meg majdani szerelmük nevét. Két feltétele volt ennek: az e napi szigorú böjt, és az, hogy a leány lefekvés előtt tükröt tegyen a párnája alá – így álmodhatja meg, ki rabolja majd el a szívét.

Isten éltesse a Tamásokat!

A rovat további hírei: Napraszóló

Lóháton, vaksötétben

Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap)

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

A lóban ló van

A lóban ló van

2018. október 07. (vasárnap)

Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.

Gyógyszertár, betegek kórusa

Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap)

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.