Tamások egymás sarkában

2017. december 29. (péntek) 16:14 - Várkonyi Balázs

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.

Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak. Persze ki ekkor, ki akkor tartja neve napját, de aligha utasítja vissza a köszöntést, még ha nem is ez az ő ünnepe. A múltkori Tamás eposzi jelzője a „disznóölő”, míg a maié a „szerelmes” – noha egykori névadójukra valójában se egyik, se másik titulus nem illik.

A 21-ei Tamás, az ókori ácsmester Krisztus követője lett, a tizenkét apostol egyike, s a keleti országok sikeres hittérítője. Ő arról is ismert, hogy próbával akart meggyőződni Mesterének feltámadásáról, így kapta a „hitetlen” jelzőt. A disznóöléshez persze semmi köze nem volt, e ragadványnév a hajdani deszki gazdáknak köszönhetően terjedt el. Ők egy nagyon hétköznapi ok miatt nevezték el ekként: emléknapja ugyanis a karácsony előtti disznótorok legutolsó alkalma volt.

Ami a ma ünneplő Tamásokat illeti, az ő névadójuk a középkori Anglia híres személyisége: II. Henrik király lordkancellárja, Canterbury érseke, Becket Tamás. Az egyház jogainak elszánt védője volt, ellentétben az uralkodóval, aki egy „kezes” egyházat kívánt. Az érsek így kegyveszetté lett, s 1170 karácsonya után, épp a mai napon a király hallgatólagos egyetértésével négy nemes úr a székesegyházban, az oltár előtt mészárolta le. Amikor a nagy tisztelet övezte vértanú-érseket halála után három évvel a pápa szentté avatta, az uralkodó önmagát megalázva zarándokolt el sírjához, hogy kiengesztelje Róma püspökét.

De hogyan lett magyar földön Becket „szerelmes” Tamássá? Nos, valamikor az Alföldön az a hiedelem élt, hogy a hajadonok Szent Tamás napján tudhatják meg majdani szerelmük nevét. Két feltétele volt ennek: az e napi szigorú böjt, és az, hogy a leány lefekvés előtt tükröt tegyen a párnája alá – így álmodhatja meg, ki rabolja majd el a szívét.

Isten éltesse a Tamásokat!

A rovat további hírei: Napraszóló

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek)

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.