Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak.
Jó egy hete, december 21-én, a téli napfordulat idején már ünnepeltek a Tamások, s ma újabb alkalom nyílik arra, hogy névnapjukon koccintsanak. Persze ki ekkor, ki akkor tartja neve napját, de aligha utasítja vissza a köszöntést, még ha nem is ez az ő ünnepe. A múltkori Tamás eposzi jelzője a „disznóölő”, míg a maié a „szerelmes” – noha egykori névadójukra valójában se egyik, se másik titulus nem illik.
A 21-ei Tamás, az ókori ácsmester Krisztus követője lett, a tizenkét apostol egyike, s a keleti országok sikeres hittérítője. Ő arról is ismert, hogy próbával akart meggyőződni Mesterének feltámadásáról, így kapta a „hitetlen” jelzőt. A disznóöléshez persze semmi köze nem volt, e ragadványnév a hajdani deszki gazdáknak köszönhetően terjedt el. Ők egy nagyon hétköznapi ok miatt nevezték el ekként: emléknapja ugyanis a karácsony előtti disznótorok legutolsó alkalma volt.
Ami a ma ünneplő Tamásokat illeti, az ő névadójuk a középkori Anglia híres személyisége: II. Henrik király lordkancellárja, Canterbury érseke, Becket Tamás. Az egyház jogainak elszánt védője volt, ellentétben az uralkodóval, aki egy „kezes” egyházat kívánt. Az érsek így kegyveszetté lett, s 1170 karácsonya után, épp a mai napon a király hallgatólagos egyetértésével négy nemes úr a székesegyházban, az oltár előtt mészárolta le. Amikor a nagy tisztelet övezte vértanú-érseket halála után három évvel a pápa szentté avatta, az uralkodó önmagát megalázva zarándokolt el sírjához, hogy kiengesztelje Róma püspökét.
De hogyan lett magyar földön Becket „szerelmes” Tamássá? Nos, valamikor az Alföldön az a hiedelem élt, hogy a hajadonok Szent Tamás napján tudhatják meg majdani szerelmük nevét. Két feltétele volt ennek: az e napi szigorú böjt, és az, hogy a leány lefekvés előtt tükröt tegyen a párnája alá – így álmodhatja meg, ki rabolja majd el a szívét.
Isten éltesse a Tamásokat!

