Becsukni, becsukni az ablakot! Még hűvösek a hajnalok. Ez zakatolt emberünk agyában, de már késő volt, a félálomban csak a szándék maradt. Hatalmába kerítette a fáradtság. Egy szempillantás alatt elaludt. Vadakat álmodott.
Egyszer csak szokatlan neszre riadt. Hány óra lehet? – töprengett. Fogalma se volt róla. Még nagyon a tagjaiban érezte az előző napot. Vagyis alig aludt eddig. A tegnapi nehéz estére gondolt, az unokaöccse fiának születésére rendezett áldomásra. Az apa örömkönnyeire, aminek áradását igencsak segítette a jóféle solti pálinka, de hát nem mindennap érkezik utód a családba.
Idáig jutott az emlékidézéssel, amikor újra hallotta a különös neszezést. Fülelt. Mi lehet az? Egér nem csap zajt. Talán nyest költözött be a padlásra? Viszolygást érzett. Meg dühöt. Felbosszantotta a hívatlan látogató. Biztos volt benne, hogy az éjszakai vendég valamiféle kis állat. Aludni már nem tudott, a sötétben pásztázta a szoba zugait. Nem látott semmit. Várt. A betolakodó uralta el gondolatait. Viszolygott az ismeretlentől. Aztán mintha megmozdult volna a függöny. Elő a lámpa! Ahogy meggyújtotta, azzal a mozdulattal rögtön ki is kapcsolta. A másodpercnyi fénycsóvában valami madárfélét látott a függönybe kapaszkodni. És ez a valami akkor megindult. Srrr, srrr, ilyen, szinte alig hallható zaj követte a valami útját, kísérteties volt, nyílvesszőnek lehet efféle hangja, ahogy elsuhan a levegőben. Emberünknek végre leesett a tantusz. A nyitva felejtett ablakon betévedt egy denevér! Sosem jön pedig ember lakta helyiségbe, de ennek nyilván elromlott az ultrahangos tájékozódó szerkezete, s most kétségbeesetten keresi a kiutat, a szárnysuhogása hallatszik, ahogy vad nyolcasokat ír le a szobában. Támad! – gondolja ekkor az ember ijedten, de aztán rájön, dehogy támad, a szerencsétlen bőregér százszor jobban fél, csak menekülni próbál, de a helyes irányt nem leli, így újra és újra próbálkozik, srrrr, srrrrrr, fékeveszett csapongás, egyre nagyobb sebességgel, egyre erősebb hanggal, próbál kitörni a számára szűk térből. A gyermekkori rémmesék ijesztő bőregeréről elégszer hallottuk, hogy a hajba kapaszkodik, persze sose kapaszkodik hajba, veszélytelen kis jószág, de a borzongató történetek megbélyegezték, és tényleg: dermesztő élmény éjszaka találkozni vele egy szobában.
A denevér aztán váratlanul eltűnt. Hangtalan távozása jelezte, vagy megjavult az ultrahangos irányjelzője, vagy a véletlen segítette az ablak felé, de kirepült végre. Emberünk egyedül maradt. Az előző napi gyermekköszöntő járt a fejében. Az ifjú apa mondta neki: örül, hogy kisfia a születés hetében jött világra. Születés hete… igen, jó évtizede, hogy egy hét csak az övék: a megszületendőké. Vajon hány kisembert segítettek világra ezekben a napokban Berger Anna utódai? Ő volt az első regisztrált szülésznő Pentelén, réges-régen, az 1880-as években. Az akkori bábák nevét is tudjuk: Molnár Anna, Király Erzsébet, Sánta Ilka, Horák Anna és Friedmann Erzsébet. A legszebb hivatás művelői voltak ők.
