A Dózsa iskola hetedikesei Nyugat-Szlovákiában kalandoztak. A Felvidék tudományos, technikai örökség jegyében telt az utazásuk a Határtalanul elnevezésű pályázat keretében, amelyet idén immár harmadik alkalommal nyert meg az intézmény.
Mint azt Budavári Panna 7. osztályos tanulótól megtudtuk, ez az út nem csupán egyszerű kirándulás volt:
- Bizonyára minden velem egykorú diáknak először az jut eszébe egy iskolai időszakban meghirdetett külföldi útról, hogy az iskolától való több kilométeres távolság micsoda lazaságot jelent majd. Ez mégsem így volt. Az utazás előtt egy hónappal mindenki belevetette magát a kutatásba, anyaggyűjtésbe, modellek, makettek megalkotásába, majd a negyven diák négy tanárral (Baksa Judit, Horváth Zoltánné, Juhászné Fejes Ildikó, Tóth Györgyné) végre útnak indult – mesélte Panna. Az utazásuk témája a „Felvidék tudományos, technikai öröksége” volt, több tantárgyon keresztül dolgozták fel. Előadásokat készítettek, feladatlapokat oldottak meg. Az utazás célja elsősorban az volt, hogy a régi, történelmi Magyarországot megismerjék, megvizsgálják a felvidéki magyarok küzdelmét a nyelvünk, szokásaink, hagyományaink megtartásáért vívott harcukban. – Mint az kutatásaink eredményéiből kiderült, a Szlovákiában élő magyarságnak elég sok nehézséggel kell, kellett megküzdenie, de az egyik legfájóbb, hogy az ottani hivatalos nyelvet kell használniuk az anyanyelv helyett. Szerencsére találkoztunk jó példával is, hiszen Gimesen működik egy 34 fős magyar tannyelvű iskola, Alsóbodokon pedig egy középiskola. A távolabbi helyeken is kedvesen fogadtak minket, mindenhol segítőkészek voltak az emberek – mondta Panna, akinek az utazás minden egyes pillanata emlékezetes marad. – Pozsonyban, a szlovák főváros terein megelevenedtek a XIX. század nagy alakjai, a régi magyar országgyűlések emlékei. Selmecbányán szomorúan vettük tudomásul, hogy Petőfi egykori iskolája milyen rossz állapotban van. Szimőn elképzeltem, hogy Jedlik Ányos megalkotja új találmányát, míg Nyitrán a székesegyház nyűgözött le szépségével. Komáromban a pestis járvány áldozatainak emlékére állított oszlop maradt felejthetetlen számomra, valamint a labirintus végigjárása teljes sötétségben. Kolonban, a tájházban hallott énekek, az ott bemutatott használati tárgyak, régi berendezések, bútorok vittek vissza egy letűnt világba. Gimesen lélegzetelállító látvány tárult elénk, mikor felmásztunk a hegyre, majd Zólyom váránál a 7. c osztályos társaink egy végvári jelenetet adtak elő korhű öltözetben és fegyverekkel. Nagy sikerünk volt, a helyi lakosok és az arra járó turisták is érdeklődve figyeltek, fotóztak minket. Balassi Bálintra emlékezve két versét is elszavaltuk a vár falainál – mesélte a dózsás lány. Útinaplót is vezettek a kirándulás alatt, megörökítve minden ott hallott történetet.
Szárszó Lajos
