Az angol Klapka

Hadtörténtünk jeles alakja – egy ideig honvédelmi miniszterhelyettes is – különös módon vonult be a brit irodalomtörténetbe: egy szigetországi íróval való „rokonsága” révén.

Ez az igencsak távoli „rokon”, az „angol Klapka” a kutatók előtt ismert. Rajtuk kívül jónéhány könyvmoly még tudja, ki (volt) ő. Nos, nem más, mint a klasszikus brit irodalom jelese, a veretes angol humor közvetítője, Jerome K. Jerome (1859-1927). De mitől rokon, és mitől Klapka? Egyszerűbb, mint gondolnánk.

Mindenekelőtt: nem valódi, csak eszmei-szellemi rokon. Amikor a Staffordshire megyei Walsallban megszületett a Jerome-család negyedik sarja, az édesapja nevét örökölte: lett pedig Jerome Clapp Jerome. Aztán szülei egy különös lelki élmény hatására a kisfiú nevét megváltoztatták. Megismerték ugyanis a száműzetésben élő szabadságharcos, Klapka György élettörténetét; az annyira megindította őket, hogy elhatározták, a hős tábornok iránti tiszteletük jeléül a kisfiú középső neve Clapp helyett Klapka lesz. A később világhírűvé lett író nevének középső tagja, a K. tehát ezt rejti.

Klapka György nagy formátumú hadparancsnok volt. Túl sok fogást nem találtak rajta a riválisai sem. Bár fanyalogva emlegették föl a kisebb vereségeit (a győztes csatáinak száma sokkal több volt), fölrótták neki, hogy a tiszafüredi „zendülésben” miért nem állt (az ő haditerveit ellenző) Dembinszky mellé, vagy hogy az emigrációban szervezett Klapka-légió küldetése eleve kudarcosnak ígérkezett – ám rendkívüli bátorságát és kivételes tehetségét sosem vonták kétségbe.

Az ő egyik nevének viselője, a távoli „rokon”, Jerome K. Jerome szakmai képlete sokkal egyszerűbb: már első szatirikus könyve, az Egy naplopó tűnődései igen nagy elismerést hozott számára, a következő, a Három ember egy csónakban című regénye pedig már világsikert aratott. A mai napig utánnyomják, és számos színpadi- is filmadaptációja segít megértetni azt, hogy milyen a tipikus angol humor. Mégis, a név (részleges) azonosságán és a forradalmi romantikán túl mi rokonítja az írót és a tábornokot? Nos hát: Jerome Klapka Jerome sem volt óvatoskodó vagy gyáva ember. Az I. világháború kitörésekor azonnal jelentkezett az angol hadseregbe, hogy hazájáért harcoljon – ám ekkor már 55 éves volt, így elutasították. Ő azonban mindenképp szolgálni akart, és erre a francia katonai mentőalakulatnál kapott lehetőséget. Puskával nem harcolhatott, hát mentősofőrként követte a lelkiismereti parancsot. Azt, amely tán már az egykori névadással elrendeltetett.

Ma van a napja, hogy (százötvenhat esztendővel ezelőtt) megláthatta Walsall fölött az eget…