DUDIK – számos koncert, számtalan fesztiválozó

Az idén visszakerült a DUDIK az eredeti helyszínére, az Alsó-Dunapartra. A rendezők maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló helyet, jól osztották el a színpadokat, a párhuzamosan szóló más stílusú zene csak azt zavarta, aki direkt akarta, hogy ez zavarja. A nagyszínpad jó szólt és jól is nézett ki, le a kalappal a világosítók előtt és a hangosítók is szépen tették a dolgukat, nem volt nagyobb fennakadás, vagy késés a műsorban.

Kővári Dánieltől, a DUDIK egyik főszervezőjétől megtudtuk, hogy a pénteki nap nézőcsúcsot hozott: hajszál híján ötezren látogattak ki aznap a fesztiválra. Átlagban napi 4000-en múlatták az időt a DUDIK-on, ami jobb, mint az előző években bármikor. A kemping területének kijelölése sem volt hiábavaló: 250-en váltottak jegyet a sátortáborba. Ehhez persze kellett a sok és lelkes támogató – köztük Dunaújváros és Rácalmás önkormányzatai – a ragyogó időjárás, a jó zenekarok és persze a hálás közönség is. Külön meg kell említeni, hogy a fesztivál biztonsági emberei remekül végezték a munkájukat, flottul ment a be- és kiléptetés és nem volt balhé a rendezvényen. A színpad előtti „pogózás” megszokott, ha kellett beavatkoztak, de balhé nélkül ment le a négy nap. Ezt jelzi az is, hogy a mentősöknek két-három könnyebb esettel volt csak dolguk, jellemzően ficamos sérülésekkel. Ha már a jövő szóba került: Kővári Dániel elmondta, hogy 2016-ban még egy fokkal szeretnének emelni az amúgy sem gyenge minőségen, de kulisszatikokat még nem árult el. Annyit azonban elmondott, hogy a jövő évi fesztivál megszervezésébe már az idei nyár végén belefognak, nem hagynak semmit az utolsó pillanatra és pláne nem bíznak semmit a véletlenre.

A DO végig követte mind a négy nap eseményeit, melyekről terjedelmes fotósorozat formájában be is számoltunk, reméljük mindenki megtalálta magát a képeken, ha mégsem akkor lehet tenni még egy próbát.

Az első napon történteket itt, a második nap eseményeit itt, a harmadik élményeit emitt, a negyedikét pedig ímhol találjátok. Jó böngészést mindenkinek, a dallamok még a fülünkben, a pillanatképek még a retinánkban, az emlék, meg kitart egy évig. Jövőre mindenkivel ugyanott.