A szocialista iparvárosok építéséről, építészetéről is beszéltek nemzetközi kutatók a városunkban megrendezett konferencián. Minden tanulmány, kutatómunka alapja a megmaradt írásos-tárgyi emlékek, és persze a személyes történetek.
Sztálinvárosba érkezni építőtáborba 1952 nyarán minden lehetett, csak éppen nem élményturizmus, amire azonban minden politikai felhang nélkül mégis jó visszaemlékezni – állítja ezt Háder László, aki akkor még nem tudta, hogy később ő lesz az Üst üzemi lap főszerkesztője. Az idén júliusban 80 éves Béke városrészi nyugdíjas legnagyobb öröme a dédunokája.
Önkéntes alapon lehetett jelentkezni, engem meg érdekelt. Igaz, kemény egy hónap volt, nem kirándulás. A mostani zenei általános, a Móricz volt a bázis. Az épületen belül folyt az irányítás, mi sátorban voltunk elszállásolva a Duna felöli oldalon külön, elszeparálva a lányoktól. Háború utáni, szedett-vedett sátrakban aludtunk. Nekünk főleg az Erőmű volt a területünk, kimondott segédmunkát végeztünk. Az Acélmű területén lévő raktárakból hordtuk a deszkalapokat az ácsoknak. Akkor csinálták a szén fogadóállomását, ami szalagon jött le. Akkoriban a gépi technikák, daruk, targoncák, szállítószalagok alig voltak, de nagyon sokan dolgoztak. Ma, ha három ember dolgozik, abból kettő a lapáton támaszkodik és csak egy motoszkál valamit. Régen ez nem így volt, akkor nagy volt a szorgalom.
Volt alkalom a szórakozásra?
Hétvégén. Már akkor le akartak kötni bennünket, fiatalokat, mert a hadseregnek is volt laktanyája. Aztán kaptunk régi fapuskákat harci túrára. Jó súlya volt, kaptuk az eligazítást, tízes csoportokban, el is indultunk a kulcsi hajóállomásra. Bizonyos ellenőrző pontok voltak, amiket meg kellett volna jelölnünk, aztán annyit mentünk, hogy még Budapestet is megkerültük volna, de ellenőrző pontot nem találtunk. Aztán kiderült a tévedés, mert ezt más-más csoportoknak rendezték különböző térképpel, mi meg másét kaptuk meg. Persze hogy nem találtunk semmit! Aztán mentünk pucolni az SZTK ablakait. Itt akkora hajtás volt, hogy ma nem tudnák követni a fiatalok. A Béke téri kapunál lévő sínpárnál volt a vasútállomás, ott zenekarral fogadtak bennünket az érkezéskor, azután viszont dolgoztunk, sokat, abban a korban is elfáradt az ember.
Képünk illusztráció, forrás: Fortepan
