Háder László története - Egy városépítő emlékei
A szocialista iparvárosok építéséről, építészetéről is beszéltek nemzetközi kutatók a városunkban megrendezett konferencián. Minden tanulmány, kutatómunka alapja a megmaradt írásos-tárgyi emlékek, és persze a személyes történetek.
Sztálinvárosba érkezni építőtáborba 1952 nyarán minden lehetett, csak éppen nem élményturizmus, amire azonban minden politikai felhang nélkül mégis jó visszaemlékezni – állítja ezt Háder László, aki akkor még nem tudta, hogy később ő lesz az Üst üzemi lap főszerkesztője. Az idén júliusban 80 éves Béke városrészi nyugdíjas legnagyobb öröme a dédunokája.
Önkéntes alapon lehetett jelentkezni, engem meg érdekelt. Igaz, kemény egy hónap volt, nem kirándulás. A mostani zenei általános, a Móricz volt a bázis. Az épületen belül folyt az irányítás, mi sátorban voltunk elszállásolva a Duna felöli oldalon külön, elszeparálva a lányoktól. Háború utáni, szedett-vedett sátrakban aludtunk. Nekünk főleg az Erőmű volt a területünk, kimondott segédmunkát végeztünk. Az Acélmű területén lévő raktárakból hordtuk a deszkalapokat az ácsoknak. Akkor csinálták a szén fogadóállomását, ami szalagon jött le. Akkoriban a gépi technikák, daruk, targoncák, szállítószalagok alig voltak, de nagyon sokan dolgoztak. Ma, ha három ember dolgozik, abból kettő a lapáton támaszkodik és csak egy motoszkál valamit. Régen ez nem így volt, akkor nagy volt a szorgalom.
Volt alkalom a szórakozásra?
Hétvégén. Már akkor le akartak kötni bennünket, fiatalokat, mert a hadseregnek is volt laktanyája. Aztán kaptunk régi fapuskákat harci túrára. Jó súlya volt, kaptuk az eligazítást, tízes csoportokban, el is indultunk a kulcsi hajóállomásra. Bizonyos ellenőrző pontok voltak, amiket meg kellett volna jelölnünk, aztán annyit mentünk, hogy még Budapestet is megkerültük volna, de ellenőrző pontot nem találtunk. Aztán kiderült a tévedés, mert ezt más-más csoportoknak rendezték különböző térképpel, mi meg másét kaptuk meg. Persze hogy nem találtunk semmit! Aztán mentünk pucolni az SZTK ablakait. Itt akkora hajtás volt, hogy ma nem tudnák követni a fiatalok. A Béke téri kapunál lévő sínpárnál volt a vasútállomás, ott zenekarral fogadtak bennünket az érkezéskor, azután viszont dolgoztunk, sokat, abban a korban is elfáradt az ember.
Képünk illusztráció, forrás: Fortepan
A rovat további hírei: Közélet
Az energiaválság több dologra rávilágított
2025. júl. 23.
A cím magáért beszél – nem is olyan régen az ország legtöbb intézménye egyik napról a másikra azzal szembesült, hogy a hóvégi számla összege a sokszorosára növekedett. A hétköznapokban energiafüggésben élünk, ám gondos tervezéssel, nyugat-európai jó példákkal sokat javíthatunk a helyzeten.
"... jó a gyereknek, jó a mamának és a papának"
2025. júl. 23.
Dunaújvárosban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell messzire mennünk, ha kikapcsolódásra vágyunk. Olyannyira nem, hogy a nyári melegben számos lehetőség áll a rendelkezésünkre: működik az élményfürdő, nyitva az uszoda, elérhető a szabadstrand.
Gyászol a város, elhunyt Almási Zsolt
2025. júl. 22.
A város hivatalos honlapján látott napvilágot a megrendítő hír az első szabadon választott polgármester, Dunaújváros díszpolgára haláláról. Nyugodjék békében! A nekrológ mellett Pintér Tamás polgármester személyes hangú búcsúját is közöljük.
DSTV: tájékoztató a pályázatokról
2025. júl. 22.
A beszámoló már szerepelt hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése arról, hogy az Európai Unió által finanszírozott pályázatokról tartott sajtótájékoztatót Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester. Mint hangsúlyozta, ezek a források kulcsfontosságúak a város jövője szempontjából.
Városi vadvirágos parcella: az élő példa
2025. júl. 20.
Visszatérő téma hasábjainkon a városi közterek „visszavadításának” gondolata – ezúttal egy, pontosabban rögtön kettő kertvárosi példával szolgálunk. A kiégett gyepes területekkel szemben valódi alternatívát kínál a biodiverz, vadvirágos parcella – máris mutatjuk, hogyan.
Vasmacskák – összefogás a gyári kolóniákért
2025. júl. 19.
Mindig is tudni lehetett, hogy a vasmű területén kolóniákban élnek macskák – gondozásukat az ott dolgozók önkéntesen vállalták. Ellátták őket élelemmel, a szerencsésebbek otthonra is találtak a vasműsök között, a kevésbé szerencsések pedig a gyár területén éltek. A tömeges elbocsátással az négylábúak sorsa kilátástalannak látszik – ám van valaki, aki igyekszik megtalálni a megoldást.
Elhunyt Parádi György – nyugodjék békében...
2025. júl. 19.
Dunaújváros önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy életének 80. évében elhunyt Parádi György, városunk Pro Cultura Intercisae díjas zenésze, a Pentele Baráti Kör egykori elnöke.