Ez már Szibéria?
"Ez már Szibéria? – kérdezte egy emlékezetes téli napon a kisfiú, nem, nem, mondta apja, és kényszeredetten nevetett. – Ez még csak Ladány, de jöhet rosszabb is."
A tízéves kisfiú karácsonyra levelet írt legjobb barátjának. Elbeszélte, hogy megy a soruk. A szomorú dolgokat igyekezett elkerülni. Amikor szülei nem figyeltek, kislisszant a cselédházból. Irány a posta. A „Pétergarasból”, ahogy apja nevezte a ’46-os forintot, egy borítékot vett, ráírta a nevet, meg azt, hogy Kondoros. Pontos címet nem tudott, odarajzolta hát szép kerek betűkkel, ahogy Sándor tanító bácsi egykor az iskolatáblára rótta: Poste restante.
Az ablak mögött ülő idős asszony forgatta a borítékot, aztán a látásból ismert „telepes” fiú elé tett egy másikat. Ezért nem kell fizetned – mondta mosolyogva –, címezd meg újra. Írd azt: Postán maradó. És látva a csodálkozó arcot, hozzátette: ezek a „maiak” nem szeretik a francia kifejezéseket.
Életlecke – gondolta erről később. Amikor tehette, beugrott a kispostára. Az ősz hajú postamesternőnek mindig volt hozzá jó szava, s a mellé olykor egy bocskorszíj, máskor egy kandiscukor. Aztán a nénit nyugdíjazták, egy mogorva férfi került a helyére, aki azzal fogadta: na, mit akarsz? Többé nem ment oda. Igaz, nem is volt miért, a régi levelére sosem jött válasz. A legjobb barát eltűnt az életéből, mint ahogy eltűntek sokan akkortájt.
Ez már Szibéria? – kérdezte egy emlékezetes téli napon a kisfiú, nem, nem, mondta apja, és kényszeredetten nevetett. – Ez még csak Ladány, de jöhet rosszabb is. – Amikor hajnalban a fegyveresek (ahogy az anyja mondta: az ávós brigantik) rájuk verték az ajtót, azt hitte, tűz van, azért a felfordulás. De tűz nem volt. Csak ordítás, fenyegetőzés. Kaptak fél órát, hogy a cókmókjukat összeszedjék, és indulj! Aztán a pálhalmai vasútállomáson fagyoskodtak, várva a bevagonírozást. Hallotta, hogy az asszonyok suttogni kezdik: Szibériába visznek! De némelyiküknek „csak” Kondoros vagy Túrkeve, nekik épp Püspökladány lett a Szibériájuk.
Amikor a kitelepítésüket megszüntették, a híresen jó gazdálkodó apja Izsákon lett gyalogmunkás. Rozzant tanyaházban laktak. Néha megkérdezte a fiú: Pentelére mikor megyünk, de csak az volt a válasz, oda már soha. Kálvinista szülei a kecskeméti piaristákhoz adták be, hogy vigye valamire. Hát sokra nem vihette: az egyházi iskola meg a kulákbélyeg miatt szóba se jöhetett az egyetem. Munkás életet élt. A melóstársak becsülték az eszéért. A finommechanikai gyár munkásigazgatója érte szalasztotta a bagolyszemű titkárnőt, ha német vagy francia prospektust kellett fordítani. Hol tanulta maga ezeket? – kérdezte egyszer az igazgató. – Hát a szerzeteseknél, meg Vilma nénitől Ladányban. – Hát az meg milyen iskola volt? – tudakolta a gyárvezető. – Az csak az élet iskolája…
És tényleg, az öreg postamesternő, Vilma néni tanította neki az első szavakat. Az a különös asszony volt az első mestere. Rá is emlékezett a Péter-Pál-ünnepen, mint három éve mindig, amióta törvénybe iktatták a kuláküldözés június 29-ei emléknapját. És gondolt sokakra, a Gölöncsérekre, a Markovics-családra meg a többágú Nyuli-famíliára, az ellehetetlenített középparasztokra és gazdaságaikra, amelyekkel Pentele megmaradt volna virágzó agrárbázisnak, és békében élhetett volna a vasipari nagyhatalommá növő Újvárossal…
A rovat további hírei: Kultúra
Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "Csillagokban bízva"
2025. okt. 19.
A nápolyi asztrológusnak, Lucianának megvan a biztos módszere arra, hogy ügyfeleit hozzásegítse vágyaik teljesüléséhez. Cosodás filmmel folytatódik a Szabad Szemmel sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) kedden.
DSTV: találkozás a gyermekkönyvtárban
2025. okt. 19.
A gyermekkönyvtárban is sok-sok elfoglaltságot rendeztek az Országos Könyvtári Napok színes programsora keretében, derül ki a DSTV összegzéséből Először fogadták például Schmöltz Margit írónőt, aki az alkotás műhelytitkaiba is beavatta az ifjú könyvbarátokat. Hangkép.
Tiszta forrásból – Ravasz Erzsébet elfelejtett öröksége a festészet napján
2025. okt. 18.
A festészet napja október 18. – az alkalomból Pásztor Bertalan 2002-ben született írását közöljük, amelynek fókuszában a kivételes tehetségű, ám jelentőségéhez mérhető elismerést sem életében, sem 1991-ben bekövetkezett halála óta nem kapott helyi alkotó, Ravasz Erzsébet életműve áll.
DSTV: így látták a filmfesztivált
2025. okt. 16.
A programról már olvashattak, most itt a DSTV összegzése a 70. Országos Függetlenfilm Fesztivál eseményeiről. A seregszemlén 45 alkotás versengett a Kultik Moziban – a vetítéseket követő szakmai értékeléseknek a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) adott otthont a közelmúltban. Hangkép.
A Magyar Nemzeti Galériában lép közönség elé a Viadana
2025. okt. 15.
Ősbemutatóval, valamint gyermekkari közreműködéssel színesítik a fővárosi "matinékoncert" programját vasárnap délelőtt; a nagy tavaszi visszatérés után újabb komoly mérföldkő előtt áll a Viadana Kamarakórus.
Emléktárlat a Rosti tantermi sorozatában
2025. okt. 14.
Feltóti Sándor emléke előtt tiszteleg az a bemutató, amely egyúttal évadnyitója is lesz a gimnázium Tantermi tárlatok a Rostiban című sorozatának; csütörtökön várnak minden érdeklődőt.
DSTV: a muzsika ünnepe a zeneiskolában
2025. okt. 12.
A Sándor Frigyes Zeneiskola is színes programmal várta a muzsika szerelmeseit a zene világnapján, derül ki a DSTV összegzéséből. Az intézmény kamaratermében az intézmény növendékei és művész-tanárai adtak ünnepi koncertet. Hangkép.









