Első alkalommal rendezték meg Dunaújvárosban az országos Cimbora tábort. A Balatonalmádiból hozott tradíciókból építkező tábort ezúttal az Nemzeti Kulturális Alap és a városi József Attila Könyvtár jóvoltából a teljesen megújult Szalki-szigeti Kempingben tartják.
Törökné Antal Mária, az intézmény gyermekkönyvtári munkatársa sorolja a Cimbora Klub résztvevő városait: Békéscsaba, Budapest, Nyíregyháza, Rácalmás és Balatonalmádi. A tizenhárom éve működő helyi klub Dunaújvárosból az elsők között csatlakozott az érdi, Szabó Márta nevével jegyzett Cimbora Mozgalomhoz. Védnökük a dunaújvárosi Kálnay Adél, József Attila-díjas írónő lett.
A remek olvasnivalók között Kálnay Adél Szivárványországa is szerepelt az idei tábor repertoárjában:
Tizenkét éve a felnőtt cimborák közé tartozom - meséli a gyerekekkel való találkozáskor - aminek egyik lényege éppen az, hogy a könyvben szereplő helyzeteket és tartalmakat hogyan tegyük még átélhetőbbé, illetve hogy belőlük milyen kézzelfogható valóságot hozhatnak létre a cimborák, mondjuk egy kézművességi foglalkozásokon. – Fiatalon persze sokat néztem a tévében a Cimbora műsort, mert nagy kedvencem volt. Sőt, a gyermekeimmel is megnézettem, mert olyan irodalmi élményt nyújtott, amit más nem. Majd eljött az idő, amikor megkérdezték tőlem a városban, tudnék-e egy agilis könyvtárost, aki élővé teheti a Cimborát. Tudtam, aztán megalakultak ezek a kis sejtek. És aztán jött Szombathely, Érd, Székesfehérvár, sorban alakultak ezek a klubok.
A rengeteg hasznos, könyvekhez kapcsolódó tevékenységekből valóban a személyiség épülése, a kreativitással történő emberközeli találkozások teszik élményben gazdaggá egy-egy ilyen tábor életét. Még akkor is, ha a József Attila-díjas írónő, mint gyakorló pedagógus kongat olykor vészharangot:
Kongani is fog, mert a mai digitális világgal óriási a konfliktus. Maga a tény, hogy egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek és a felnőttek is, sajnos nem fog változni, egyre kevesebb idejük van az olvasásra. Nemcsak az ő hibájuk ez, mert kétségtelen, hogy a digitális világ beszippantotta őket, de minden másban túlterheltek. Nincsen idejük olvasni, mert a dolgos hétköznapok után a hétvégére zsúfolódik a játék. Figyelem a jó tanulókat is, bizony sok van a vállukon: sport, zene, nyelv, különórák. Ha unatkoznak is, inkább a számítógép jut eszükbe és a telefon, mintsem a könyv. Az én korosztályomnak ez némileg fájdalmas.
Janek Krisztina, a XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskolából hozta a cimborákat. Mint mondta a cimboraság remek dolog, nagyon szeretik a gyerekek:
Itt Dunaújvárosban, az első táborban is mindent megoldunk, hogy gördülékeny és élvezetes legyen az ittartózkodás. Persze, mi cimborák nagyon szeretünk olvasni és folyamatosan fenntartható az érdeklődés bennünk. A digitális világból pedig az olvasás szempontjából hasznos részeket kell értékelni és reklámozni: tableteb ma már nagyon sokan olvasnak szépirodalmat. A gyereknek napjainkban nem biztos, hogy az a könyv, ami kézben fogva lapozható és illata van. Az iskolánkban hetente, havonta járunk könyvtárba, hogy megismerjék a gyerekek az "analóg" világot is és elmondhatom, hogy szerencsére nagyon szeretik is.
