Baráth Adél a Kaposvári Művészeti Egyetemen végzett, s hogy szülőhelyi kötődését bizonyítsa, Dunaújvárosban állította ki munkáit az Iparkamara galériájában.
Tábori Csaba grafikusművész, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara, Kamara Galériájának szervezőjeként is előszeretettel támogatja a lokalitásból kiemelkedő tehetségeket. Mint mondta, Adél minden bizonnyal kicsit megilletődött az első kiállítások alkalmával, ahogyan szinte mindenki, de nem félti a jövőtől a munkáinak tükrében.
Találó volt tehát a tárlatmegnyitón választott Coelho-idézet: "A művészek által közvetített kultúra olyan híd, amely nélkül elvesznénk.", aminek igazságával Iványi-Tatai Réka képzőművész is egyetértett. Sőt:
-„És ez mennyire igaz, képzeljük csak el az emberiséget művészet nélkül. Nem csak gyönyörködtetnek az alkotások, de sok esetben lehet megvilágosító erejük is. Adél munkái, stílusjegyei tekintetében szorosan kapcsolódnak a pop arthoz. A pop art számos művésze is "szemet szeretne,szeretett volna felnyitni", azaz társadalomkritikát fogalmazott meg műveivel, téma ehhez persze bőven akadt a felgyorsuló, elszemélytelenedő és a valós értékeket egyre inkább elvesztő világban, a 20. század második felében. Hiszen a 20. és 21. századi műveket, a konceptualitásuk teszik igazán időszerűvé, melyek a mai kor emberéhez szólnak a mai kor problémáiról, és így elmélyülésre, gondolkodásra sarkallnak bennünket, felszólítanak, hogy menjünk egy lépéssel közelebb énünk valós igazságához. Azaz gondolkodjunk, hogy merjünk valamit más oldaláról is szemlélni, megvizsgálni, ne csak a belénk vert sémák alapján legyen véleményünk valamiről.”
Adél többek közt a sejtelmességet jelölte meg kiállítása egyik fókuszának, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy elgondolkoztasson és a legkülönfélébb érzelmeket indítsa útjára a szemlélőben:
-Több nézőpontból lehessen szemlélni mindent. Nyilván, a tavalyi kiállításhoz képest ez sokkal konceptuálisabb. Akkor lehet többféleképpen nézni egy képet, ha az nem konkrét. Technikailag is azért használtam többféle anyagot. Vegyes technikával készült a legtöbb munka: a legegyszerűbb falfestéket - ami a mattságot hordozza magában - majd pedig fényes festéket vittem fel, játékot létrehozva közöttük.
A jelenleg számítógépes grafikusként dolgozó fiatal célja, hogy múzeumban, galériában dolgozhasson grafikusként, de leginkább a kurátori munka vonzza. Munkáit tekintve egyáltalán nem feladó típus, a próbálkozás jellemzi őt – ahogy a kiállítás megnyitó szövegében is jelesül és folytonosan nyilvánul meg: „Ez a kiállítás Adélnak egy lépés a bizonyossága, a művészete, a stílusa felé. Ezen műveit próbálkozások tömkelege előzte meg. A kiállítás kiindulópontja a diplomamunkája, melynek készítésénél, a leadási határidőhöz meglehetősen közel, még mindig nem volt készen. Nemhogy nem volt készen, sorra nem sikerültek a kísérletei.”
