Örömteli jubileumot ünnepeltek a Kortárs Művészeti Intézetben pénteken este, ahol a régi és új vendégek, a törzslátogatók is nagy örömmel gyönyörködtek a látottakban.
Az Új Part Egyesület tízéves születésnapján, Helyben vagyunk címmel egy nagyszerű és nívós anyagot sikerült megmutatni, sokak örömére.
Medvegy Zsuzsa, mint alapító tag pedig pontosan emlékszik a kezdetekre:
-Akkor úgy döntöttek, nem szeretnének maguk közül választani vezetőt, elnököt, s mint kívülálló, én jöttem számításba, hiszen bartókos koromban, mint az Uitz-terem programosa, a ’70-es évektől én tartottam a kapcsolatot az összes szervezővel. 2010-ben aztán saját vezetést választottak, nekem múzeumpedagógusként amúgy is sok más elfoglaltságom akadt, de mint tag maradtam. Egyébként azonos gondokkal megáldott társaság ez, amelyben mindenki a maga egyéniségét fejezi ki, de mégis társasági, közös szellemiségben. És ez méltányolandó és erős.
Dr. Petrányi Zsolt a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjtemény osztályvezetője, az Új Part Egyesület tárlat megnyitóján méltatta a fáradhatatlan munkát:
-Ahogy elteltek az évek, másként értékelem a dunaújvárosi művészeknek, értelmiségnek a közösségét. Az az összetartás, amit az itt élők megtapasztalnak, az különösen nagy érték. Főleg egy olyan változó világban, amiben az összetartás és az egymásra figyelés egyre ritkább lesz. A felkéréskor azon gondolkodtam, mi lehetne majd a nyitó téma. Mert amikor itt dolgoztam, a kérdés, hogy a dunaújvárosi művészek hogyan viszonyuljanak egymáshoz, annyira valóságos volt, hogy interjúsorozatban dolgoztuk fel. Úgy éreztem, felismertem, hogy egy ilyen jubileum hosszú távú tanulsága mégis az, hogy az egyesület tagjai együtt maradtak, bár voltak, akik felfüggesztették tagságukat, de itt nem jelenti azt, hogy eltávolodtak a közösségtől: vannak tehát valós tagok és már másutt levők, de ettől még a közösség megmaradt.
Csikós Árpád fotóművész az Új Part életének félidejében csatlakozott az egyesülethez, jelenleg annak vezetőségi tagja:
-Nekem volt a legnagyobb meglepetés, mert soha életemben nem akartam semmilyen közösséghez tartozni, ahogyan most sem. Ennek ellenére, amikor hívtak jöttem és néztem a névsort, majd meglepődtem, hoppá, hová kerültem. Nagyon jó érzés volt olyan neveket olvasni a sajátommal egy lapon, ami emocionálisan és racionálisan is fejbevágott. Persze, saját identitásom miatt ma sem kívánok sehová tartozni, ugyanakkor azt látom, hogy vannak olyan szervezetek, ahová tartozni rangot jelent. Az Új Part ilyen, országos viszonylatban is.
