Amely hatalom föltetette, ugyanaz vétette le – kommentálhatnánk kis túlzással a tényt: 1989. október 20-án Dunaújváros ikonikus építményéről, a régi víztoronyról lehullott a vörös csillag.
Valóban túlzás lenne egyenlőségjelet tenni az ötvenes évek kemény diktatúrája és a ’80-as évekbeli „felpuhult” változata között; kétségtelen viszont, hogy az 1951-es fölhelyezés és a majd négy évtizeddel későbbi levétel is központi döntés eredménye volt. 1989-ben a végidejét élő rendszer kormánya az „alulról” jövő nyomásnak engedve döntött a polgárok többségét irritáló jelképek eltávolításáról.
1951 óta vöröslött a régi, 1-es számot viselő víztorony palástján a hatalmas csillag. Mérete két-három ember magasságának felelt meg, messziről is jól láthatóan hirdette az új idők eszményét. Különleges szerepe is volt: az éjszakai világítását mindig az élenjáró munkások kapcsolhatták fel. Az egykori pártlap, a Szabad Nép az 1954. március 21-ei, „tanácsköztársasági” számában ekként tudatta ezt az ország népével:
„Sztálinváros legmagasabb pontján, a víztorony csúcsán minden este kigyúl a vörös csillag. Ezt a csillagot meggyujtani – nagy megtiszteltetés, a város legkiválóbb dolgozóinak joga. Tíznaponként állapítják meg: melyik három brigád érdemelte ki ezt a kitüntetést. Ezeknek a brigádoknak nevét a víztorony tövében világító tábla hirdeti.”
1989. október 20. A vörös csillag a porba hullott, Dunaújváros él tovább.
